Kovács András Ferenc: Hajnalének

Kovács András Ferenc 

Hajnalének

Járj át, akár a virradat,

szobát a kék derengés

hass át, rezegtess, mintha tört

pohárban kélne csengés...

Úgy légy a hangom, úgy telíts

testemben szétremegve,

mint ébredés, ha fény hasít

nehéz sötét szemekbe.

Látásommá légy: nézzelek,

akár a néma dolgok,

mint kés, ha villog meztelen,

a bőrödhöz és a boldog...

Igaz közömbös pengeként

hatolnak át vad évek –

helyettem áradj véremül,

szeretlek, mint a vétek.

Alvó arcodra bámulok:

nem létezel te se én se –

szoríts, ha együvé sodor

a semmi szívverése...