„E kolostor temetőjében fekszik a szent életű II. Rákóczi Ferencnek, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom hercegének, Erdély fejedelmének, a Magyar Királyság részei urának s a székelyek grófjának szent szíve, ki az isteni gondviselés csodálatos rendeléséből az élet különféle viszontagságain keresztül vezéreltetve elnyugodott az Úrban, a Boszporusz melletti Rodostóban, a világ üdvének 1735. évében, április hónap 8. napján, életének 60. esztendejében” – ez a felirat áll latinul a franciaországi Grosbois kamalduli kolostorának temetőkertjében. Azon a helyen, ahol a fejedelem szívét – saját végakarata szerint – eltemették. Teste halála után is nagy utat járt be, hiszen a vezérlő fejedelem – így nevezte saját magát, ezzel is jelezve, hogy a kuruc szabadságharc ügyében nem saját ambíciói hajtják (a neki felajánlott magyar és lengyel koronát is ezért utasította el) – igazi világjáró volt. Az is igaz ugyan, hogy e világjárás inkább kényszerűségből, mint meggyőződésből fakadhatott, hiszen hiába származott az egyik legelőkelőbb főrangú családból, hiába tudhatott négy fejedelmet is a közvetlen felmenői között, hiába vette el feleségül (ráadásul szerelemből!) a szintén főrangú Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnőt, a kornak a Trónok harcához hasonlatos, azt túl is szárnyaló geopolitikai helyzete és családjának nem a legjobban sikerült (igaz, gyakran kényszer szülte) politikai manőverei miatt az egyik legrangosabb, legjelentősebb és leggazdagabb magyar főúri család sarja hamar kiesett I. Lipót osztrák császár kegyeiből, majd Bécsújhelyen börtönbe is került. Azelőtt Prágában végezte el a Károly Egyetemet, művészeti tanulmányúton tartózkodott egy évig Rómában, Kölnben ismerte meg leendő feleségét, a börtönből Lengyelországba menekült, ahol a magyar szabadságharc ügyében újra felvette a kapcsolatot XIV. Lajossal. A szabadságharc bukása után újra Lengyelországba távozott, és becsületére jellemző módon nem fogadta el a számára felajánlott közkegyelmet, valamint javainak visszatérítését (ennek feltétele a hűségeskü lett volna), és 1711 februárjában végleg elhagyta az országot. Lengyelországból Angliába hajózott, majd onnan Franciaországba utazott, négy évig nagy becsben élt az egykori szövetséges Napkirály udvarában (Mikes Kelemen itt tanult meg franciául), majd III. Ahmed szultán meghívására 1717-ben újra kihajózott. További sorsa közismert, Mikes törökországi levelei a magyar irodalom legjelentősebb alkotásai közé tartoznak, a bujdosó fejedelem és bujdosó udvartartása (többek között hű társa, Bercsényi Miklós gróf és felesége, Csáky Krisztina grófnő, Forgách Simon gróf, generálisa, tábornagya, Esterházy Antal gróf, Csáky Mihály gróf és udvarmestere, Sibrik Miklós kapitány, Zay Zsigmond báró, Jávorka ezredes) rodostói kolóniájának története az általános műveltség részévé vált. II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem egyik ritka, az utókor számára „tisztának” megmaradt alakja soha nem tagadta meg elveit, és mindvégig kitartott a magyar szabadság, függetlenség ügye mellett. És noha a kuruc szabadságharc elbukott, az azt lezáró szatmári békében rögzítettek mégis megakadályozták, hogy Magyarország beolvadjon a Habsburg Birodalomba, rendi alkotmánya pedig 1848-ig fennmaradt. Száműzetésének legismertebb időszaka pedig 304 évvel ezelőtt vette kezdetét: kíséretével 1720. április 16-án érkezett meg Rodostóba, a Márvány-tenger partjai mellett fekvő kisváros örmény negyedébe, ahol mindmáig szeretettel ápolják emlékét a helyiek, és ahol történelmünk egyik legendája megszületett.
