Korondi Emese versei

• 2025-03-07 16:00:00

• -

genetika

talán a szomorúság is olyan,

mint a nevetés, átragad,

végigfut arcról arcra a vérvonalon

és nem tudja más, csak egy, 

szomorúak közt a legelső,

mikor és miért költözött sorsunkba

ez a halk szavú démon,

aki suttogni, lopakodni szeret,

de ott van, valahol mindig ott van

tavaszi szeszély

távoli tájak epednek utánam,

méltatlankodik az áprilisi szél

messzi vidékek követelőznek,

jelenetet rendez a tavaszi eső

utak kérlelnek, menjek, menjek,

csábos mosolyt villant a nap

*A Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható Álombélyeg 

című kötetből