Környezetvédő operadíva

A közmondás szerint egy fecske nem csinál nyarat. De egyetlen ember – ha sikerül hasonló gondolkodású társakra lelnie – képes megváltoztatni egy közösség életét.

A közmondás szerint egy fecske nem csinál nyarat. De egyetlen ember – ha sikerül hasonló gondolkodású társakra lelnie – képes megváltoztatni egy közösség életét. Úgy, ahogy Miklósa Erika, a világhírű énekesnő Bakonykútiét, a száztíz lelkes Fejér megyei zsákfaluét, ahol ma már rendszeresek a hagyományőrző programok, rendeztek több tudományos és környezetvédelmi konferenciát, van hölgytorna, közös adventi ünnep, és egy-egy nemes cél érdekében „együtt mozdul” a helység. De mi köze ehhez az operaszínpadok csillagának, a csodálatos szopránénekesnőnek? 

– Tizenöt éve élek Bakonykútiban. Ott vagyok otthon, oda térek haza férjemmel a fellépések után. Ott találtam meg a nyugalmat, a természetnek azt a közelségét, amely vidéki lány létemre nagyon fontos számomra. A községben nem „a művésznő” vagyok, hanem Miklósa Erika, aki ugyanúgy részese a falu gondjainak, örömeinek, mint bárki az ott lakók közül, aki hozzájuk hasonlóan „ugrik”, ha templomot kell takarítani, díszíteni. Együtt vonulok a falubeliekkel a körmenetben, és készülök velük közösen a község közös ünnepeire. Részt vállalok a gondokból, és részese vagyok az örömöknek is. Valós dolgokkal, valós problémákkal találkozom, ami nagyon is jó a színpadok csillogó világa után – mondja az annak idején az Éj királynőjének áriájával egy csapásra híressé vált, Liszt Ferenc-díjas művésznő az MTI-Pressnek.

Mosolyogva idézi fel, hogyan talált rá a számára nyugalom szigetét jelentő otthonra.

– Másfél évtizede a környéket járva olyan helyet kerestünk, ahol nyugalom van, jó levegő, és viszonylag jók a közlekedési lehetőségek is. Egész napi autózás, bóklászás után már éppen hazafelé készültünk, amikor kósza ötletként adtunk magunknak még egy esélyt, és találomra elindultunk Bakonykúti irányába – meséli. – Odaérve az első pillanatban lenyűgözött a környezet, és egy ház, amelyre azt mondtam: ez az, ezt elfogadnám! S a sors, a jó szerencsém segített. Amikor a buszmegállóban várakozókat megkérdeztem, nincs-e a faluban eladó épület, ingatlan, azt mondták: egy van. Szinte elhinni sem mertem, hogy azt a házat árulták, amelybe azonnal beleszerettem. Másfél évtizede költöztem ide, de már több művész ismerősöm is felfedezte, lakóhelyéül választotta a községet, amely él, és a lehetőségekhez képest fejlődik, gyarapodik.

Erika pedig – így, a keresztnevén szólítja őt a falu legtöbb lakója – rövid idő alatt aktív résztvevője is lett a község életének. Két koncert között asszonytornát szervezett, és amikor nem az országot, világot járja, maga is bekapcsolódik a közös programokba. Összefogva az „őslakosokkal” és a frissen betelepültekkel mindent megtesz azért, hogy a falu felelevenítse, ápolja a hagyományait, és megmentse az esetleges pusztulástól az épített örökségét. Pünkösdkor például azért szervezett jótékonysági koncertet a templomban, hogy mielőbb sikerüljön helyreállítani a faluszéli megrongálódott kőkeresztet.

Bakonykúti pedig befogadta, és elismeri mindazt, amit a községért, az ott élőkért tesz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly addig kapacitálták, amíg elindult a polgármesterségért, és mindössze egyetlen szavazattal maradt le a másik, győztes jelölt mögött.

Sokan tudják róla, hogy nagyon fontos számára a környezet, a táj értékeinek megőrzése. 2007 júliusában többedmagával megalapította az Otthonunk Bakonykúti Egyesületet, amelynek elnökévé is választották.

– Akkoriban az a veszély fenyegetett minket, hogy a falu közelében hulladékégető művet építenek. Féltettük a csodálatos környezetet, a szép tájat, a jó levegőt, a nyugalmat, és szervezkedni kezdtünk. Tiltakoztunk, érveltünk, győzködtünk mindenkit, akinek szava lehetett a döntésben. Kemény harc volt, de hála Isten, győzelemmel ért véget – mondja.

A környezet- és tájvédelem azonban azóta sem került le az egyesület napirendjéről. Legutóbb az önkéntesség hetén – Miklósa Erika, az Önkéntesség Európai Évének nagykövete szervezésében – mini-konferenciát rendeztek a faluban, ahol a helybeliek és az ország különböző részéből érkezett vendégek előtt neves szakemberek tartottak előadásokat a nemzeti parkokról, a Natura természetvédelmi területekkel kapcsolatos tudnivalókról, a környezet megóvásának fontosságáról. Majd „Ha mi megtartjuk ezt a Földet, ez a Föld is megtart minket” mottóval – együttműködve a terület gazdájával, a honvédséggel – jó hangulatú piknik keretében a természetvédelem fontosságára figyelmeztető táblát állítottak fel a falu szélén húzódó, szépséges Burok-völgyben, és ugyanott szemétgyűjtőket is elhelyeztek.

A környezettudatos magatartás kialakítása még a Bakonykútihoz hasonló kis közösségekben is lassú folyamat, de már vannak eredmények.

– Az első és talán legnehezebb feladat a közösség kialakítása volt. Úgy érzem, nagyon biztatóan formálódik. És biztos vagyok abban, hogy egyre többen bekapcsolódnak a környezetvédelmi programjainkba is – hangsúlyozza. – Nem véletlenül álltam a szerveződés élére. Személyes példamutatással akarom felhívni a figyelmet arra, hogy az ember életében milyen nagy szerepe van a közösségnek, a közösségért való munkálkodásnak, és mennyire fontos mindannyiunk számára a szűkebb és tágabb környezetünk védelme.

Miklósa Erika otthonra talált, otthon van Bakonykútiban. Ő nyugalmat, békés szigetet, a falu pedig lelkes közösségi embert talált a személyében.

Dávid Erzsébet