Kötött-horgolt mesevilág

Kerekes Éva és a varázsmanók

Tenyérnyi titokzatos manók, vidám hóemberek, ölelni való rénszarvasok születnek ünnep táján a Maroskeresztúron élő Kerekes Éva ujjai alatt. A kétgyermekes édesanya pár éve horgol állat- és mesefigurákat, a kézimunkázás szeretete azonban életének egy jóval korábbi időszakában gyökerezik.

– Hatévesen tanultam meg a nagymamámtól kötni és horgolni. A gyerekkori hobbi a későbbiekben is megmaradt, főleg ruhaneműt kötöttem, de a gobelinvarrással is megbarátkoztam, egy ilyen képet három évig varrtam. Ugyanakkor karácsonyi fadíszeket is készítettem. Gyermeknevelési szabadságon voltam, amikor egy családi barát megkérdezte, hogy miért nem próbálok meg állatokat horgolni, hiszen van rá kereslet. Megfogadtam a tanácsát.

Éva héderfáji születésű, a gyermekek jövője érdekében döntöttek úgy a párjával, hogy a megyeszékhely melletti településre költöznek – derül ki a beszélgetésünk alatt, közben a korábbi munkahelyekről is érdeklődöm.

– Péknek tanultam, de nem gyakoroltam a szakmát. Segesváron dolgoztam a kerámiagyárban, ami azóta bezárt, majd itt, Keresztúron egy másik nagy cégnél – sorolta Éva az előző életállomásokat, majd újra régi szenvedélyére, a kötésre, horgolásra terelődött a szó. 

– Arra törekszem, hogy minél valósághűbbek legyenek a játékok, ezért gyakran kép után kötök, de az egyediség is fontos számomra, nincs is két egyforma munkám. Ha olyan mesefigurát kérnek tőlem, amit nem ismerek, megnézek róla egy rajzfilmet az interneten, hogy a formája és a színe is olyan legyen, mint az eredetié. 

Karácsony előtt főként manócskákra, hógömbökre, rénszarvasokra van igény, a múlt szombati maroskeresztúri karácsonyi vásárra is bőven vitt belőlük a kézműves, akit arra kértünk, hogy avasson be a „Rudolf-készítés” fortélyaiba.

– Megkötöm a szarvas négy lábát, megtöltöm vatelinnel, aztán a teste következik. A fejét és a farkát külön varrom rá.

A későbbiekben Éva azt is elárulta, hogy számára melyik kézművesjáték a legkedvesebb.

– Ez a puha, mosható anyagból készült nyuszi – ölelte magához a bájos tapsifülest, majd kincsekkel telipakolt hátizsákjából főként tavasszal kelendő, kötött virágcserepet, egy kedves baglyot és egy SpongyaBob-figurát is elővett, aztán horgolt, kötött ékszereket, kulcstartót, hajgumit, könyvjelzőt és könyvborítót mutatott. 

– Nagyon megnyugtat, amikor kézimunkázom, ezért mindennap szánok erre időt, még a családi nyaralás alatt, a tengerparton is kötöttem – kacagott ránk a kézműves tekintete, aki beszélgetésünk végén arról mesélt, hogy nagyobbik fia, a 18 éves is értékeli a munkáját, és kéri is, hogy ezt-azt készítsen el neki, a kicsi négyéves azonban el is szeretné lesni tőle a fonallal varázslás titkát.