Kiszínezni a hölgyek életét

Bár szeretem a színeket, első pillanatra meghökkent fényes tobzódásuk. Aztán, ahogy közelebb megyek, s egyenként veszem szemügyre a kiállított táskákat, azonnal el tudom képzelni őket egy egyszínű ruha, cipő kiegészítőjeként olyan fiatal vagy idős személy kezében, aki nem veszi rossz néven, ha felfigyelnek rá. A harsogóan vidám darabok szomszédságában azonban ott vannak az egyszínű pasztellárnyalatúak is, a diszkrét elegancia kellékei. A táskák árulkodnak készítőjük színes egyéniségéről, életfelfogásáról. A baróti születésű Antal Hajnal Marosvásárhelyen élő vállalkozó eddigi pályafutása is olyan változatos, érdekes, mint a táskái, amelyekkel a különböző korosztályokat készül meghódítani, vagy már meg is tette. Az igazi meglepetés viszont akkor ér, amikor kiderül, hogy a táskákat nem műanyagból, hanem környezetbarát papírból fonják

– 28 éves kommunikációs és reklámszakember, aki tanította a siker eléréséhez vezető utat, volt rádióriporter, rendezvényszervező, modell, projekteket menedzselt, saját ruhaforgalmazó vállalkozásba kezdett, majd kikötött a saját tervezésű és készítésű táskáknál. Az átlagoshoz képest ez egy fordított karriernek tűnik, hisz közösségek képviseletétől jutott el saját ötleteinek, munkáinak népszerűsítéséig. Hogyan, miért alakult így a pályája?

– A Babeş-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció, közkapcsolatok szakának elvégzése után négy évig a szakmában dolgoztam, majd nekifogtam, és megtanultam, hogyan kell vállalkozni, s az ismeretek birtokában saját vállalkozásként ruhaközvetítéssel kezdtem foglalkozni. 

– Kinek, milyen ruhákat közvetített?

– Dán márkájú ruhákat forgalmaztam Románia-szinten. Mivel láttam, hogy a kiegészítők hiánycikknek számítanak a piacon, hamar megszületett a gondolat: más cégek termékeinek a forgalmazása helyett mit tudnék én magam előállítani? A szükség vett rá, hogy alkossak valamit. Úgy éreztem, hogy egy kis tehetségem is van hozzá, ezért olyan technikák után keresgéltem, amelyek a papír kezeléséhez, felhasználásához nyújtottak támpontot. Egy ősrégi maja fonási technikát találtam, amit tanulmányozni kezdtem, majd a papír minőségét, kezelhetőségét, fonhatóságát, tűrőképességét teszteltem. Végül megtaláltam azt a módszert, amellyel tökéletesen tudom formálni a papírt, hogy táskává, kosárrá vagy egyéb tárolóeszközzé alakítsam. 

– Van valamilyen speciális papír, ami alkalmas a fonásra?

– Ehhez a táskához 264 magazinnak ugyanazt a lapját kellett kitépnem – mutat az asztalon levő egyik darabra. Nagyon munkás, időigényes, de imádok ezzel foglalkozni – teszi hozzá. 

– Közismert, hogy sérülékeny anyag a papír, hogyan lehet időtálló táskát készíteni belőle? 

– Kívül-belül le van fóliázva, ami ellenállóvá teszi, nem engedi, hogy elázzon. 

– Van-e még versenytársa, aki hasonló kézművestermékek előállításával foglalkozik?

– A fonási technika létezik, ezért többen is próbálkoznak. Az én táskáim egyediségét a színvilág, a forma adja, ami lehetővé teszi, hogy felvegyem a versenyt másokkal. Ahogy ezen a stíluson belül kibontakozom, az viszont teljesen egyedi. Aki ránéz a táskákra, ha korábban egyszer is látta őket, felismeri, hogy az én alkotásaim. Jövőre készülök arra, hogy bőrrel kombináljam a papírt, s ezzel a változattal a külföldi piacra is szeretnék betörni. A laptáskákat bárki el tudja készíteni, akinek ideje és türelme van. Modelleket alkotni és újdonságokkal kísérletezni már nehezebb. El kell telnie néhány évnek, hogy eredményt lehessen elérni. Az itt kiállított táskákon kívül nagyon sok modellt készítek.

 – Kik vásárolják?

– Többnyire fiatalok, de kacsingatok az 50-60 éves klienskör felé is. 

– Megfizetik a papírtáskákat?

– Sajnos, nem. Az ár, amit megszabtam, olyan, amit az erdélyi ember még megengedhet magának (50-140 lej között). Ez a költségekhez képest minimális, és egyelőre alig van nyereség rajta. Van olyan papír, amit meg kell vásárolnom, a fólia is drága, a különböző kellékek, például a bőrfogók is elég sokba kerülnek, ezért majdnem csak az előállítási költségeket fedezi az eladott táskákból befolyó összeg. Külföldön egészen más lesz. Ott ugyanis, ha meghallják, hogy öko-, azaz környezetkímélő termékről van szó, ami újrahasznosított anyagból készült, nagy összegeket képesek adni egy darabért.

A célom az, hogy ne menjek el az országból, itthon akarok dolgozni a partnereimmel együtt, de szeretném külföldön értékesíteni a termékeimet. 

– Sok sikert hozzá! – kívánom Antal Hajnalnak, aki nem a Kosztolányi-versből ismert színes tintákkal, hanem színes táskákkal álmodik, hogy környezetkímélő termékeivel „kiszínezze” a hölgyek életét.