2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kincsünk: a szó

Sokféle népről és nyelvről írtam eddig, csak a saját portánkon nem sepregettem. Nézzük meg, mi is a helyzet?

Sokféle népről és nyelvről írtam eddig, csak a saját portánkon nem sepregettem. Nézzük meg, mi is a helyzet?

Manapság kiújultak a viták nyelvünk és népünk eredetéről. A génvizsgálat viszonylag megkönnyíti a népek genetikai rokonságának, illetve eltérésének a megállapítását. Ebből az derült ki, hogy genetikai rokonság nem mutatható ki a finnugor népek és a magyarok között. Genetikailag állítólag a lappok állnak a legközelebb a magyarokhoz az eddigi kutatások szerint. (Vajon a Télapó is?)

A nyelvek rokonságával már más a helyzet az egyes népek történetének igencsak bonyolult kapcsolódásai okán. Hiszen amióta ember él a földön, valamilyen módon kommunikál, és az egyes népcsoportok érintkezése során a nyelv is állandóan változott. Hosszú lenne a sora, és nem is az én asztalom a történelem ilyen mélységeibe leásni. Történészek, régészek, antropológusok dolga ez ma már. A nyelvész hozott anyagból dolgozik, és a különböző nyelvek összehasonlításával igyekszik helyes következtetéseket levonni, és segíteni a történettudományt. Ebből lett az összehasonlító nyelvtudomány. A mi esetünkben a finnugorisztika, vagy ahogy én tanultam ez egyetemen, a finnugor összehasonlító nyelvészet foglalkozik a finnugor nyelvrokonsággal.

A magyar nyelvtudomány a magyart a finnugor nyelvek közé sorolja. A finnugor nyelvek pedig az uráli nyelvcsalád nagyobbik csoportja. Ennek alapján az indoeurópai nyelvelméletbe illeszthető volta miatt szerte a világban a tudományos közélet is ezt fogadja el.

Nem árt, ha tudjuk, hol és mely nyelvek tartoznak ide. Területi eloszlásban Közép-Európában a magyar, Észak-Európában az észak-skandináviai csoportba tartoznak a számi (lapp) nyelvek (összesen 10 nyelv vagy dialektus). Sajnovics János jezsuita szerzetes épp Lappföldön jártában állapította meg a nyelvrokonságot, és 1770-ben Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse című munkájában tette közzé. A két nyelv hangzásának, hanglejtésének hasonlóságára figyelt fel, majd a szókészlettani, hangtani és alaktani egyezéseket kutatta.

De nézzük tovább: a balti-finn csoport a finn, észt, vót, lív†, izsór, karjalai, vepsze, merja (kihalt), Kelet-Európában a volgai csoport: mari, mordvin (erza és moksa), muroma (kihalt), a permi csoport: udmurt, komi, permják komi. Ázsiában (Nyugat-Szibéria) él az obi-ugor csoport, a manysi és a hanti. A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még az Ázsiában, Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve. Mivel a magyar az ugor nyelvekkel mutat rokonságot, ők a legközelebbi nyelvi rokonai a magyarnak. Hogy úgy mondjam, nyelvileg is Ázsiából jöttünk.

Természetesen az alternatív nyelvészet másfelé kutakodik. Sokféle van, de én csak a két legelterjedtebbről szólok.

A magyar-türk (turáni) nyelvrokonság hívei Vámbéry Ármin 19. századi kutatásaira hivatkoznak. Eszerint a magyar az altáji nyelvcsaláddal, ezen belül a türk nyelvekkel és a hun nyelvvel áll közelebbi rokonságban. Az altaji nyelvcsalád a török vagy türk (ujgur, kirgiz, oszmán-török, kun stb.), mongol, mandzsu, hun, avar stb. nyelveket öleli föl, de távolabbi rokonságba hozzák vele a finnugor nyelveket is. Ilyen értelemben szoktak urál-altáji nyelvekről beszélni, amelyben az uráli a finnugor nyelveket jelöli. Az elmélet mellett szólnak a nyelvszerkezeti, nyelvtani hasonlóságok és bizonyos szókincsbeli egyezések mellett a magyarság belső-ázsiai, turáni kulturális kapcsolatai, a zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzamok, továbbá történeti hagyományaink hun-magyar azonosságtudata.

A másik ismert elmélet a sumer-magyar nyelvrokonság kapcsolatának feltételezése és vizsgálata. Ez a sumer nyelv felfedezése óta létezik, és a rokonság első felvetői nem magyarok, hanem a sumer nyelv első leírói voltak, akik eredetileg egy igen tág, sumer-turáni-altaji nyelvi egységben gondolkodtak. A két nyelv kapcsolatát ma is többen vizsgálják – elsősorban külföldön élő magyarok –, különböző módszerekkel. Ezek a módszerek azonban igencsak megkérdőjelezhetők az egyetemes nyelvtudomány nézetei szerint.

Van még jó néhány elmélet, pl. a japán-magyar nyelvrokonság, vagy újabban az etruszk–magyar rokonság bizonygatása. Van, aki kapcsolatot talál a keltákkal vagy kecsuákkal is.

Egészen új az ősnyelvkutatás.

Hosszú lenne a sora, hogy a rokonság ellenzőinek érveit felsorakoztassam. Úgy vélem, maradjunk a Magyar Tudományos Akadémia álláspontja mellett mindaddig, amíg az általa felhozott bizonyítékokat tudományos érvekkel nem cáfolják az alternatív elméletek.

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató