Mondhatni a világ figyelmének középpontjába kerültünk a tavalyi elnökválasztás digitális térben folytatott kampányának betudhatóan. A napokban egy, a francia védelmi és nemzetbiztonsági főtitkárság tett közzé egy jelentést ezzel kapcsolatban, de korábban brüsszeli illetékesek is vizsgálódtak, nem beszélve a hazai hatóságokról. A vizsgálatok célkeresztjében a kínai tulajdonú videómegosztó van, amely nem mellékesen már rég az amerikai kormány kitüntetett figyelmét is élvezi. Az általános diskurzus arról szól, hogy itt van ez a fránya kínai portál, amely roppant veszélyes, mert manipulálni lehet vele akár választásokat is, lásd a román példát. Azonban a valóság ennél jóval árnyaltabb.
Arról ezekben a nyilatkozatokban mukk sincs, hogy hasonló dolgokat, mint amik itt decemberben történtek, gyakorlatilag bármelyik közösségi médiaportállal el lehet követni. És gyakorlatilag mindegyik nagyobbat használták már választások befolyásolására. A politika a közösségi média megjelenése előtt a hagyományos sajtót használta kampányolásra, újabban a digitálissal teszi ugyanezt, nincs semmi új a nap alatt. Mindenki ugyanazt csinálja, mint eddig is, legfeljebb pártállástól függően korrekt kampányolásnak nevezi a saját munkáját, és ordas manipulációnak az ellenoldal hasonló ténykedését. A vitakultúra hiánycikk ebben a szép színes világban.
Annyi azért változott a képben, hogy a közösségi média elterjedésével ezek a kampányolások nem csak hivatásos médiaszakértők bevonásával zajlanak, hanem teret kapnak benne a közösségi portálok tartalomkészítői is, akiknek egy-egy piaci szeletben lehet komoly követői bázisuk, amelyet profikat megszégyenítő szaktudással építenek fel és szolgálnak ki, de egy részüknek a politikai műveltsége finoman szólva hagy kívánnivalót maga után, így akár olyanoknak is kampányolnak, akikre eszükbe sem jutna szavazni is.
A kínai videómegosztóval a legnagyobb probléma az, hogy a tulajdonosi köre a nyugati kormányok számára elérhetetlen és befolyásolhatatlan. Hogy ez mennyire fontos kérdés, az jól látható abból, hogy a régi-új amerikai elnök az első mandátumának megszerzésekor egy közösségi portálon tarolt a kampányban, a következő választások lefolyásában pedig alapos szerepe volt a nagy képeskönyvnek, amelynek a tenyérbemászó képű gazdija az ősszel töredelmesen beismerte, hogy hagyta magát és cégét befolyásolni a másik oldal által, aztán a legutóbbi választások után a kaméleont megszégyenítően váltott politikai oldalt és gazdát. Azért kellene betiltani, vagy nyugati tulajdonba idomítani a kínai videómegosztót, hogy a tulaj és a portál önkéntesen vagy vezényszóra fújja azt a nótát, ami a politikai kottában van. Ez a lényeg, a többi körítés.
