Kilyén Ilka és Ritziu Krisztina előadóestje

Már maga a cím is a rendszerváltás utáni egyik legszebb és egyik legmegrázóbb marosvásárhelyi élményünket idézi, bármekkora is a kilencven éve született Sütő András műve kapcsán fanyalgók tábora.

Az erőnket, az összefogásunkat ígérő könyves, gyertyás tüntetés, és az RMDSZ székházának az ostromakor megtapasztalt sebezhetőségünk ellentétét villantja fel Kilyén Ilka és lánya, Ritziu Krisztina előadóestje, amelyet Kincses Elemér rendezett. Magam sem tudom jobban megfogalmazni, mint kollégám, Nagy Miklós Kund, aki „lélekbevágó, katartikus emlékeztetőről” beszélt, ezért örvendek, hogy a Vásárhelyi Forgatag szervezői újra műsorra tűzték, és mindazok, akik még nem látták, az Ariel színházban csütörtökön délután 6 órától megtekinthetik. 

Érdeklődésemre, hogy népszerű előadóművészként hogyan került ennyire szoros kapcsolatba Sütő András műveivel, Kilyén Ilka elmondta, hogy a Sütő András Baráti Társaság elnökségi tagjaként olvasgatta írásait, és hamar kiderült, hogy gondolatvilága semmit sem veszített időszerűségéből. Ellenségeink ugyanis  nem fogyatkoztak, csak most már nem annyira nyíltan, hanem alattomosan cselekednek, egy egész intézményrendszert tudva maguk mögött. 

– Ha ennyire aktuális gondolatokat fogalmaz meg, izgalmas lenne a közönségnek is bemutatni – gondoltam –, ami nem tűnt nehéznek, hisz drámái mellett prózája is bővelkedik a konfliktusos helyzetekben, amelyekből fel lehet építeni egy előadóestet. Esszéíróként szintén megfogalmaz olyan drámai lüktetésű gondolatokat, amelyekből építkezni lehetett.

Egy másik élmény is táplálta a kezdeményezést, hiszen temesvári színész koromban zsúfolt nézőtér előtt játszottuk az Anyám könnyű álmot ígér dramatizált változatát, amelynek közönségsikeréről, a csendekről és a nyílt színi tapsokról nagyon szép emlékeket őrzök.

Az előadóest összeállításában nagy segítséget jelentett a Markó Bélával való beszélgetés, aki arra biztatott, hogy az író által bejárt utat kellene bemutatni a rendszer teljes elfogadásától annak a pártpolitikának a teljes tagadásáig, amely a megsemmisítésünkre tört. Sütő Andrásnak volt ereje szembenézni önmagával, és arra biztat bennünket is.

A szöveg összeállításában Simon György vezetett a lényegre, és sokat köszönhetünk Kincses Elemérnek, akinek az utasításai nyomán az előadás drámaiságát fokozni lehetett. 

A lányom, Krisztina, aki olvasta az Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzeteket, és nagyon tetszett neki, szívesen vállalta, hogy együtt dolgozzunk, és hamar egymásra hangolódtunk – fogalmazott Kilyén Ilka.

A kérdésre, hogy a hosszú prózai szöveget hogyan sikerült megtanulni, elmondta, hogy annyira lekötötte az előadásra való készülődés, hogy azokban a hónapokban semmi mással nem volt kedve foglalkozni. Mire összeállt a műsor, már tudták is a szöveget, hisz egyik gondolat logikusan követi a másikat. És olyan hitelesen közvetítik, hogy mindent elhiszünk Kilyén Ilkának, azt is, ha nőként az író vagy a karhatalom képviselőjének bőrébe bújik, és közben magával ragadja a lányát is, aki a fiatal nemzedék képviselőjeként a tagadástól eljut a felelősség vállalásáig. Teszik mindezt feleselően kemény, az igazságok fájdalmas kimondását vállaló és lírai szépségű, jellegzetes Sütő-mondatokkal, csak az író szavaira támaszkodva, minden összekötő szöveg nélkül. Pontosabban a népdalok hoznak felszabadító pillanatokat, s a közös tánc vezeti le vagy fokozza a feszültséget, a közös énekléssel pedig a közönség is részévé válik az előadásnak.

– Nagyon fontos lenne újraolvasni Sütőt, hogy elgondolkozzunk, erőt merítsünk a nagy romlás ellen, amely nem állt le, a küzdelemnek nincsen vége, a lazítás nem tesz jót nekünk, mert jó erősen meg kell vetnünk a lábunk ott, ahol állunk, másképpen visszaszorítanak, ahogy az utóbbi időben is történik – tolmácsolják Sütő hangján az előadók.