Kiállítás régi és új kézimunkákból

Nagyanyáink öröksége

Vásárokon, városnapokon üdítő foltot jelent a marosvásárhelyi Unitárcoop Alapítvány sátra, amelyben tiszta forrásból ihletődött népi varrottasokat állítanak ki az alapítvány kézimunkacsoport- jának asszonyai, akik gazdag népi örökségünk megőrzésén és továbbéltetésén fáradoznak. Ezúttal kellemes meglepetést találtak ki. Maros- vásárhelyen a főtéri Toldalagi-palota földszinti múzeumi kiállítótermében, ahol „kézimunkázós” összejöveteleiket tartják, saját alkotásaik mellett nagyanyáik, anyáik régi kézimunkáit is közszemlére bocsátották. 

A tisztaszobának berendezett földszinti kiállítóteremben, ahol a múzeum tulajdonában levő szász sarok bútorai láthatók, Antal Ildikóval és Kelemen Verával, az alapítvány képviselőivel vettük szemügyre azt a varázslatos világot, amelyet a szekrényben őrzött örökség és annak a továbbéltetéseként varrt kézimunkák jelentenek. Olyan régi kincsek, amelyeket a kör tagjai számára kedves emberek szőttek, varrtak tele jelképes motívumokkal, apró, pontos öltésekkel, s lelkük egy darabkájával. A kanapén, azaz a padládán, amely a népi lakberendezés egyik alapvető bútordarabja volt, díszkendők sorakoznak a Küküllő-, a Maros- és a Nyárádmentéről. Van közöttük keresztszemes mintával, kézi csipkével, rojttal díszített szőttes kendő is. Ki tudná ma már megmondani, hogy milyen reményekkel, mennyi szeretettel készült kelengye megmaradt darabjai lehetnek. Az ágyon csipkés és madeirás párnafőket állítottak ki, egy kanapén kisírásos terítőket Bandi Dezső tervezte szarvasos mintával. A külső szobában, keresztszemes, szőttes, vagdalásos, írásos díszpárnahuzatok, köztük egy nagyon apró dupla keresztszemes öltésekkel kivarrt piros-kék magyarói is látható. Ezenkívül piros töltéssel, fekete kontúrral varrt terítők, abroszok, keresztszemes mintával varrt falvédő árulkodik a hajdani és mai asszonyok szépérzékéről, türelméről. Egy falon a csipkéket állították ki, ami vidéken is nagyon divatos kézimunka volt. Van köztük hajócsipke, öt tűvel kötött és egy tűvel horgolt csipke is. A szövő nő is ott ül a sarokban, egy soknyüstös munkán „fáradozva”. A bábokat a múzeumban őrzött népviselet szép darabjaiba öltöztették, figyelemre méltó a magyarói lány hímzett blúza és a lájbis fersingje elé kötött, rendkívül apró keresztszemes mintával díszített kötény. 

Van miből ihletődjenek a csoport tagjai, akik minden héten egyszer gyűlnek össze kézimunkázni abban a teremben, ahol a kiállítás látható. Céljuk, hogy a rájuk maradt örökséget, az eredeti mintakincset a ma használatos tárgyakra átmentsék, a kiállítással pedig azt szeretnék elérni, hogy mindazok, akik nem dobták el a régi eredeti kézimunkákat, megőrizzék, és ihletforrásnak használják anyáik, nagyanyáik alkotásait, amelyek az idő múlásával egyre nagyobb értéket jelentenek.

A kézimunkacsoport tagjai alkotásaikkal bel- és külföldi kiállításokra, fesztiválokra – mint például a budapesti Székely Fesztivál – is eljutottak. Munkásságukat egyre jobban megismerik, és megrendeléseket kapnak. Eddig 22 templomot öltöztettek fel a kör tagjai által varrt kézimunkákkal. Csak azt sajnálják, hogy a legtöbb településen írásos kézimunkát rendelnek, olyan vidékeken is, ahol más volt a hagyományos mintakincs, varrástípus. Van két tagjuk, akik még 85 évesen is lelkesen szőttek, népviselethez szükséges anyagot is, ami abbamaradt – számol be a kör tevékenységéről Antal Ildikó. Bevallása szerint a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban szerette meg a varrást, hiszen mindenféle kézimunkatípusra megtanították őket. Később Kelemen Verához hasonlóan elvégezték Asztalos Enikő tanárnő néprajzi tanfolyamát a népi egyetemen, és tanácsait megfogadták. Munkájuk anyagi vonzatait pályázatok segítségével fedezik, amiért hálásak a Bethlen Gábor Alapnak és a Maros Megyei Tanácsnak. 

Az Unitárcoop Alapítványt a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tagjai hozták létre 1996-ban, hogy az egyházi alapon szerveződő civil kezdeményezés hatékonyan felkarolja a fogyatkozó és öregedő felekezeti közösség tagjainak a megsegítését, amelyre szívesen fogadják a támogatást, és vállalnak partnerséget hasonló profilú alapítványokkal. Az idősek látogatása és támogatása mellett jött létre a szórakozást és munkát összekapcsoló kézimunkakör, a férfiak számára a játék, hétvégeken a szórakozás, a kirándulások.

A kézimunkacsoport tagjai azóta is élen járnak a hagyományok ápolásában. „Az Unitárcoop Alapítvány évek óta magasra tartva viszi a magyar kézimunkakincs zászlaját. Értékes, igényes munkát végeznek” – olvasható a dicséret Asztalos Enikő Magyar népi kézimunkák Maros megyében című könyvében (Erdélyi Gondolat Kiadó, 2019).