Ki hiszi el az építkezésekre kifüggesztett valótlanságot?

A „vörös kakas” meséje

A rombolás elkezdődött. Javában bontják a Papiu (Kálvária) utcai két ház egyikét. A ki-be járó út, amelyen 34 autó fog közlekedni, és amelyet közvetlenül a szomszéd kerítése mellett alakítottak ki, tele törött cseréppel. A halálra ítélt házak bontása mellett a kert fáinak törzsén visít a fűrész. 

A szomszédok tehetetlenül és mély keserűséggel nézik a pusztítást, annak tudatában, hogy ezzel az életük is gyökeresen megváltozik. Különösen a felső szomszédé, akinek szépen gondozott kertjét beillesztve a tömbházak elé, úgy tüntetik fel, mintha az új lakásokhoz tartozna. De nem ez az egyetlen valótlanság, ami a két Papiu utcai ház helyébe és kertjébe tervezett, „lakóparknak” csúfolt emeletes tömbházakkal kapcsolatosan elhangzott vagy leíródott. 

Az építkezési engedély birtokosa, az Adra cég, úgy tűnik, nem kapta meg a remélt összeget az engedélyezett tervért és a területért, amelyet egy időben áruba bocsátott, azokkal az érvekkel hirdetve, ami az építkezés ellen szólt. Pontosabban, hogy a központi övezethez tartozó történelmi városrészben, 150 méterre a vártól, az „A” kategóriás műemléknek számító Papiu Főgimnázium és a Petru Maior egyetem szomszédságában található a terület, valamint azt is, hogy az oda tervezett tömbházak építését minden fórum engedélyezte. Úgy látszik, hogy mégsem akadt vevő, ezért nekifogtak a bontásnak. Először a 11. szám alatti házat szedik szét, amelynek előéletéhez egy akasztásos öngyilkosság és egy elevenen elégett asszony története is hozzátartozik. Nem jó ómen ez a jövőre nézve. 

Ha a két ház helye és kertje beépül, a felső szomszéd kertjére, akitől állítólag nem kellett engedélyt kérni az építkezésre, annak ellenére, hogy vészesen közelít a kerítéséhez az elhajló épületegyüttes második és harmadik tömbje, több mint 70 ablak és erkélyek sokasága néz majd. Onnan televíziózhatják mindennapjait az unatkozó lakók. Az ígéretes zöldövezetet ugyanis, amely valóságosan is a beépítendő területhez tartozna, a mélygarázsok gyúrják maguk alá, amelyek kialakítása veszélybe sodorhatja az egykoron szokásos téglaalapra épült szomszédos szép szecessziós házat.

Megszokott látvány az a valótlanság is, amely részleges bontásról és a meglévő épület kibővítéséről szól, ami jelen esetben azt foglalja magában, hogy a 9-es számú ház homlokzatát felragasztják az épülő tömbház homlokzatára, egészen idétlen módon, két új erkély szomszédságában, olyan építkezési „lecsót” alkotva, ami csúfság a korábbi utcaképre. 

Sajnos egy asszony, a felső szomszéd kálváriája, számtalan segélykérő levele, az illetékesekkel való személyes találkozások sem voltak elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák a történelmi városrész utcaszerkezetének durva megváltoztatását. A zöldövezetek fontosságáról, a domboldal szerkezetének megbontása miatt a szomszédos házakat veszélyeztető mélygarázsokról és a közlekedési szempontokról, azaz a reggeli és délutáni csúcsforgalomban kirajzó és hazatérő gépkocsikról nem is beszélve. Környezetvédelem, műemlékvédelem – a jelek szerint romániai viszonylatban üres szavak, hiszen még a Szebenben működő építészeti felügyelőségen is jóváhagyták a Papiu utcai tervet, amelynek útját szolgai módon egyengette minden felelős intézmény.

Sajnos nem az első és nem az utolsó, hiszen a belváros több szabad vagy „felszabadított” területén – lásd Eminescu, Radnai (Kemény Zsigmond) utca – vígan épülnek a többemeletes tömbházak, szintén „részleges bontás, a meglévő épületek kibővítése” címén. A Ballada utcai tömbházról nem is beszélve, ami szintén kertekben épül, de hasonló címszavak alatt, holott a meglévő, valóban nagyon rossz állapotban lévő épületet a mélygarázsok szintjéig „bontották le”. Bár a környéken lakók azt hihették, hogy a második emelet után megállnak, a napokban kiderült, hogy mennek tovább. 

Miért kell hazugságra alapozni, ki hiszi még el az építkezéseken kifüggesztett plakátokon a részleges bontás, kibővítés „vörös kakas” meséjét azok közül, akik valamennyire is ismerik ezt a várost, és követik az építkezéseket? Gyengén látók lennének a polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályán dolgozók, a főépítésszel az élen, hasonlóképpen az építészeti felügyelőség munkatársai, vagy egyéb okokból gyengül el a látásuk, amikor a belváros utcaszerkezetébe nem illő, és a jövőben több közlekedési és környezetvédelmi gondot is okozó épületek körüli problémákat nem veszik észre? 

Mire felébrednének mindazok, akik lakossági elképzelés szerint valóban döntési helyzetbe kerültek, kérdés, hogy lesz-e még amiről határozzanak, vagy, ha sokáig késlekednek, valamennyi belvárosi „lapot” kiosztják a jól helyezkedő, nyerészkedő vállalkozók.