A kerékkészítéstől a rusztikus bútorig

Az utcákat járva harmonikus falukép, szebbnél szebb porták sora követi egymást. Ahogy egykor a szász falvakban, itt is kintről csak sejteni lehet, mindehhez szorgalmas emberek keze munkája kellett, hiszen magától semmi sem lesz.

Fotó: Nagy Tibor

Az utcákat járva harmonikus falukép, szebbnél szebb porták sora követi egymást. Ahogy egykor a szász falvakban, itt is kintről csak sejteni lehet, mindehhez szorgalmas emberek keze munkája kellett, hiszen magától semmi sem lesz. Az évszázadokon át gazdálkodó falubeliek között olyan mesteremberek is voltak, akik tulajdonképpen ezt az ágazatot szolgálták ki. Szerencsénk volt egy olyan portára betoppanni, ahol pár évtizeddel ezelőtt még kiváló szakmai tudást igénylő kerekesmesterséget folytattak. A mester Kerekes Nagy János volt, mindenki ragadványnevén ismerte. A tudást fiára, Nagy Tiborra örökítette át, aki ismerte és gyakorolta is a bognármesterséget, de amióta már nem használják az igásállattal vontatott szekereket, csak az asztalosmesterséget folytatta. Fiai, László és Vilmos szintén asztalosként dolgoznak, 2000-ben váltották ki az engedélyt. László fia is faipari középiskolába jár, ő képviseli a negyedik generációt, aki továbbviszi a fafeldolgozás hagyományát.

A műhelyben – ahol sohasem szünetel a munka – jelenleg nyílászárókat, kerti bútorokat, rusztikus berendezéseket gyártanak kemény- és fenyőfából. – Nem kell nekünk reklám, csak annyit vállalunk, amennyit meg tudunk csinálni. Munka van bőven, egyik megrendelő követi a másikat, csak győzzük! – mondják, miközben bemutatják a gépeket. Köztük egy olyan német gyártmányú fűrészt, amit kétszer ástak el: egyszer a háborúban, aztán a kollektivizálás alatt. Egyszer a beolvasztástól, máskor az államosítás elől menekítették. Akkor kézi meghajtású fűrész volt, most villanymotor működteti. A nagyapa ezzel esztergálta a kerékagyat.

– Nagyapám olyan precíz, nagy tudást igénylő munkát végzett, amit ma már senki sem tud. A kerék elkészítéséhez mértani ismeretek, kézügyesség, pontosság kellett. Bárddal vágta ki a küllőket. Ma is őrzünk általa készített kerekeket. Viccesen szokta megjegyezni elszámoláskor: ára 102 lej, amiből 100 lej a tudás, 2 lej a munka! – mondták a fiatal asztalosok.