Képtelenség megállítani
2025-04-14 12:00:00
- Kuszálik Péter
Ment, ameddig ment, de egyszer csak felordított valaki: „Állítsátok meg a Földet, le akarok szállni!” Jót kacagtunk rajta, de az emberi gonoszság és bornírtság éppúgy áradt, mint azelőtt. Nyolcvan évvel ezelőtt akadt egy német drámaíró, aki hangosabbat ordított, de az ő hangját is elnyomta az ágyúdörej. Bertolt Brecht 1941-ben írta meg az Állítsátok meg Arturo Uit! című drámáját, de sem ő, sem Chaplin – a maga kiváló filmjével (A diktátor, 1940) – nem tudták megakadályozni, leállítani, befolyásolni az emberiség eddigi legnagyobb katasztrófáját, a második világháborút. [Zárójelben: Brechtnek több darabját is játszották Vásárhelyen – főiskola: Egy fő az egy fő (1976); Kurázsi mama és gyermekei (1977); színház: ’Arturo Ui’ (1976; Tarr László felejthetetlen alakítása); a ’majomcsoport’: Rettegés és ínség a Harmadik birodalomban (1983-84); a cenzúrahivatal által adott cím: Átkozott legyen a háború.]
A világtörténelem következtetése: nem lehet megállítani az emberiség öngyilkos menetelését. Nincs olyan esemény, tragédia, ami meggyőző tanulságként szolgált volna az eddigi évezredek során. A világirodalom klasszikus regényei (plusz Mörfi pamfletjei) is ezt mondják, nem ragozom tovább. Kimentem a konyhába, vizet forraltam az esti teához, s bekapcsoltam az internetes masinériát. Az első komolyabb téma: „Történelmi hibának tartaná a lengyel vezetés, ha Trump elismerné az orosz területszerzéseket”. (444.hu, ápr. 6.) Ugyanott egy másik cikk: „Brit miniszterelnök a vámháborúról: A világ, ahogy ismertük, megszűnt létezni.”
Khm, úgy látom: mások sem biztatják szebb jövővel az olvasókat. A harmadik cikk: „»Őrült beszéd, de van benne rendszer« – Trump körének ideológiai háttere”. (Benkő Erika, maszol.ro, ápr. 5.) Nocsak! Türelmetlenebb olvasóim kedvéért a végén kezdem. „Azt gondolni, hogy Trump valamilyen légüres ideológiai térben mozog, ösztönösen az üzleti megérzéseire hallgatva, naivitás. [Durvább kritikákat is hallottam már! – K.P.] Egy határozott jövőképpel rendelkező, megalapozott ideológia áll mögötte, melynek elkötelezett hívei vannak, akik az Egyesült Államok új kasztrendszerének a csúcsán állnak, és a maguk nagyon modern, techno eszközeivel keresnek szokatlan és radikális megoldásokat a világ átalakítására. Eddig sikerrel.” Szédítő perspektíva, de lássuk csak, honnan buzog a sok dicséret. A szerző elmondja: ő politikai szemszögből vizsgálja az Egyesült Államok első emberének a tevékenységét. „A következményeket pedig hagyjuk a közgazdászokra.” (?!) Ők persze csődöt emlegetnek, de hadd lám: kiktől inspirálódott Donald pajtás. Merthogy: „amennyiben a világ nem érti a Trump-féle kör ideológiai motivációját és ezen ideológia eredetét, ennek metaforáit, akkor Trump valóban kiszámíthatatlan marad számukra [értsd: a világ számára], holott a Trump-kör ideológiája igazából nem új, egy régóta elhúzódó társadalmi krízis hozta létre, ahogyan a megoldási javaslataik is létező problémákra keresnek választ.” A metaforák roppant fontosak, mert általuk gyorsan felfoghatja az ámuló tömeg, hogy mire gondolnak az agyilag oly fejlett politikusok. Amikor Sztálin elvtárs meghatározta a kommunizmus lényegét („a kulákságot fizikailag kell megsemmisíteni”), akkor azt mindenki megértette; amikor Hitler hirdette meg az „Endlösung” metaforát, akkor is milliós nagyságrendű volt az áldozatok száma.
A cikkíró sziporkázó jelzőket használ: a főnök mögött „nagyon fejlett világkép és összetett rendszer van”, valamint egy „nagyon erős és ütőképes, úgymond tőkeerős gondolkodói csoport” segíti ötletekkel. Ami szokatlan az elnök magatartásában, az „a gyorsaság és az innovatív megközelítés, pontosabban, hogy szokatlan és rapid megoldásokat javasol a bejáratott módszerek helyett”. Magyarul ez kb. azt jelenti, hogy nem elég megfontolt az illető. Efféle magatartást a korábbi diktátoroknál is találunk, de nézzük csak, kik állnak mellette a talapzaton. Peter Thiel az egyik szürke eminenciás: „Thiel tétele az, hogy a demokrácia sokszor káoszhoz vezet, és a világ akkor jó hely, ha azt a »legjobbak«, azaz az intelligens, vállalkozó szellemű elit vezeti. (…) Thiel abban is hisz, hogy a nyugati civilizáció hanyatlik a dekadencia miatt, ezért a rend és a határozott erő felmutatásának a híve, ami szintén a Trump adminisztráció kiemelt célja.” Kérdezem: vannak-e új eszközei az erőnek, vagy megelégszik az eddigiekkel? Kelet-Európában a rendvédő szervek a szovjet eszköztárat örökölték, a modell kissé rozsdás, de még hatásos; gondolom, hogy (igény szerint) raktárról is tudnak szállítani.
A cikkből azt is megtudhattuk, hogy a „Thiel által képviselt ideológia egy komplex gondolati rendszer, mely mélységesen elitista és technokrata, ugyanakkor erkölcsileg konzervatív és transzhumanista (egyébként Elon Musk is ennek a gondolati irányzatnak a követője)”. Túl sok minden van az új receptben, a szocialista humanizmus csupán a maga 98%-os keserűsó-tartalmával is megtette a kívánt hatást. (Emiatt lett hiánycikk a budipapír!)
Benkő Erika nevesít egy másik ideológiai háttérembert is: Curtis Yarvin arról nevezetes, hogy J. R. Tolkien életművéből válogat ki borzongató motívumokat. A Gyűrűk Ura szerzőjének kitalációi (hobbitok, golfok, dartsok stb.) nem tudtak rám hatni, így mentesültem az álmatlan éjszakáktól. Ha nem egyéb: új (pepita?) rendszerváltás sejlik a napnyugati tájakon, s kelet felől is sötét felhők dalmahodnak. Azon spekulálok, hogy a nagyhatalmak – 1944 és 1990 után – milyen lapokat osztanak majd a Tündérkertnek. Párizsban megszimatoltak valamit, mert a minap ’72 órára való vészhelyzeti csomagot’ ajánlanak összeállítani… Poénnak szánták-e vagy „őrült beszédnek”?
