Kemény–Bioeel-díj

A művész-személyzetet a lehető legelsőbbrendű erőkből kell összeválogatni. Ez a feltétel döntő jelentőségű. Nem túligényesség és nem fölösleges nagyralátás ez. Nem is hiúsági kérdés, sokkal többről van szó. Demokratikus állam-berendezésben a közönség kultúr-színvonalának legfontosabb fokmérője a színház és egyben a közművelődésnek egyik legfontosabb fegyvere, amikor a tömegek szórakoztatásának eszköze. Jó színházat lehet csinálni szerény díszletekkel, kezdetleges világítási eszközökkel, egyszerű jelmezekkel is: elsőrendű színészek nélkül azonban nem! Kemény János, JAVASLAT egy intézményes és állandó SZÉKELYFÖLDI SZÍNHÁZ megvalósítására Marosvécs. 1945. június 8-16.

Egy színház sikerét, hatását sok mindennel lehet mérni. A telt házzal, a kongó teremmel, a taps erősségével vagy éppen gyengeségével, a sok megváltott bérlettel vagy éppen a csoportosan széken hagyott belépőkkel, a fesztiválszereplésekkel, esetleg a meghívás-elmaradásokkal... A színház mai vezetése arra koncentrál, hogy minél jobb körülmények között adja tovább az intézményt az utánuk következőknek. Hogy elfelejtesse azt a sok kellemetlenséget, amit a közelmúltban okozott a közönségnek, a művészeknek, általában a színház ügyének.  Kezdetektől fogva, vagyis lassan öt éve arra próbálunk koncentrálni, hogy a rendelkezésünkre álló színészekből, anyagi forrásokból, tudásból, szellemi kreativitásból egy olyan színházat mutassunk, amelyik hiteles, elgondolkoztató, új utakat kereső, szórakoztató és tanulságos. Mindeközben nagyon fontos volt, hogy a közönséggel élő kapcsolatot tartsunk fenn. A közönség visszajelzései nem maradtak el. Ahogy haladtunk az időben, megjelentek a mecénásaink, akik hajlandók voltak több pénzt, helyesbítek: sok pénzt fizetni a bérletekért. Igen, ez számunkra a siker egyik foka. A hetvenedik évfordulóhoz közeledve büszkén jelentjük, hogy olyan támogatónk is akadt, aki jelentős összeget szánt a jók közül is a legjobbak díjazására. Idéntől a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatánál kiadásra kerül egy 1000 eurós jutalom, amely a Kemény-díj nevet viseli. A támogató a kozmetika- és a gyógyszeriparból jól ismert marosvásárhelyi gyár, a Bioeel. A névadó a Székely Színház egyik alapítója, báró Kemény János. Az az ember, akinek az anyagi és szellemi áldozata az erdélyi magyar művészettámogatásban mind a mai napig példamutató. Született arisztokrata voltán túl a szellem arisztokratája is volt, aki a szervezés, az írás mellett, ha kellett, a zsebét is kinyitotta áldozatra. Ma is kellenek a hasonló segítők, mert a színészeink legalább olyan alulfizetettek, mint a tanárok és az átlag állami alkalmazott. Prémium, tizenharmadik fizetés több mint hét éve nincs már. Büszkék vagyunk arra, hogy meg tudtunk szólítani egy helyi vállalkozót, aki lát abban fantáziát, hogy jelentősen támogassa a minőségi színházat. Köszönet Albert Attila igazgató úrnak, aki más színház mellett nemegyszer támogatott magas minőségű zenei, képzőművészeti és irodalmi alkotásokat, rendezvényeket. A díj mellé a kisplasztikát Gyarmathy János Marosvásárhelyen élő, európai hírű szobrászművész készíti, bizonyítva, hogy művészszolidaritás is létezik a városban, színház és a képzőművészet között. A mű címe: A mérce. A díjazott személyét a művészeti igazgató választja ki. Az átadásra március 10-én kerül sor, az első állandó marosvásárhelyi színház megalakulásának évfordulóján. A Kemény-díjjal párhuzamosan a Bioeel hasonló körülmények között támogatja a Liviu Rebreanu Társulat Guga–Bioeel-díját, amely a nemzetközi színházi napon, március 27-én kerül kiosztásra. 

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nevében, Gáspárik Attila