Kapuk a várban

A többes szám talán nem is indokolt, lényegében egy kapuról, egyetlen monumentális térkompozícióról van szó, amely három jelképes kapuból tevődik össze, három nagy szellemi térségre – Hagyomány és hit, Kultúra és kreáció, Civilizáció és technológia – nyit rálátást, oda hívja képzeletbeli belépésre a közeledőket. A Kapuk még nincs a tervezett helyén, de már kész a mű, a háromtonnás hatalmas fémszerkezet alkotói, kezdeményezői pedig nagyon remélik, hogy rövidesen ott állhat a felújított marosvásárhelyi vár udvarán, az egykori lovarda és a katonai pékség között. És olyan egyedi, eredeti lesz, hogy bátran elmondhatjuk, hozzá hasonló nem csak az országban, de annál tágabb körzetben sincs sehol. 

Már kipróbálták, melyik hely lenne a legalkalmasabb számára. Nem volt könnyű ez az akció sem, elképzelhető, milyen nehezen mozgatható egy ekkora súlyú és méretű műtárgy, de amint a meleg őszi napon készült fotó is tanúsítja, végül sikerült megállapodni. Ott, a templomtoronnyal párhuzamosan magasodik majd a földbe mélyesztett térszobor, amely amellett, hogy a környezethez illően, korszerűen és ízlésesen fog illeszkedni a várudvarba, funkcionálisan is igényes elvárásoknak kell hogy eleget tegyen. A háromoldalú kompozíció ugyanis kinetikus megoldású, körbe forog majd, hol az egyik, hol a másik arcát mutatja a nézelődőknek. Az elképzelések szerint padok, ülő alkalmatosságok is segítik a nyugodt szemlélődést a szobor közelében. És sötétedéskor fényhatásokkal is lehet dúsítani a látványt.

A mű egyediségét az is adja, hogy három markáns, öntörvényű, sajátos stílusú, művészi világukban egymástól jól elkülönülő alkotó – Gyarmathy János, Kiss Levente és Gheorghe Mureşan – közös munkája. Erős karakter mindhárom művész, elképzeléseiket úgy kellett egyeztetni, megoldásaikat összehangolni, hogy a szobor egységessé szervesülve legyen képes felmutatni egyéni jegyeiket is külön-külön. Lényegében mindeniknek jutott egy függőlegesen építkező szoboroldal, amelyből egyik szerzőre, másikra is ráismerhetünk. Az egyeztetés, harmonizálás azért is sikerülhetett, mert hosszú ideje nemcsak szobrászként jó kollégák, hanem több mint három évtizeden át a marosvásárhelyi művészeti középiskola tanáraiként, több tehetséges nemzedék megbecsült művészpedagógusaként is mindig összehangoltan tudtak dolgozni. Ebben az alkotásukban a líceumi ténykedésük is benne van valamiképp. Persze sok egyéb is. Többek közt az, amit a Bolyai Alkotótábor törzstagjaiként tettek éveken keresztül.

Tulajdonképp a szobor ötlete is a Bolyai Alkotótábor szervezőiben, vezetőiben merült fel. Szándékukról Csegzi Sándor, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke és Csegzi Magdolna projektvezető egész tömören így tájékoztatott: „Az elmúlt tizenöt évben bevált gyakorlat szerint, hogy minden évben más-más témát válasszunk a tábor szervezéséhez, idén a tábor céljául egy monumentális értékű térkompozíció megvalósítását tűztük ki, amely, hordozva a város jelenének szimbólumait, visszapillantva a történelmi értékekre, utalás legyen a jövő generációja felé is. Jelzésértékű műalkotást képzeltünk el, tisztelgésként a város szabad királyi rangra emelésének 400. évfordulója előtt, megjelölve a pillanatot, amikor a vár felújítási munkálatainak átadásával a kulturális élet új lendületre számíthat ebben a közegben, ahol a tábor elmúlt 15 évi rendezvényei zajlottak.” A projektbe, amelyet Marosvásárhely polgármesteri hivatala is támogat, Hunyadi László szobrászművészt is be szerették volna vonni, ő más elfoglaltságai miatt nem tudott eleget tenni a felkérésnek. Gyarmathy, Kiss és Mureşan viszont, akiknek már több köztéri munkát köszönhetünk Vásárhelyen, tavaly óta kitartóan dolgoztak a terv kidolgozásán, kivitelezésén, elmondható, hogy közel van a végső fázis. A projekt műszaki, technológiai megvalósításában elsősorban Bányai János és Székely Zoltán szakértelmére, lelkes hozzáállására lehet számítani.

Remélhetőleg kedvezően alakulnak a fejlemények, szoborügyben tájainkon sosem lehet tudni, kiknek milyen a viszonyulása. Ez a kültéri alkotás nem közvetlen utalás valamilyen történelmi eseményre vagy személyiségre, rendhagyó plasztikai jelzésként kíván beépülni a vásárhelyi látványosságok közé. Helyi szimbólumokat használ fel, marosvásárhelyi hagyományokból, itteni kulturális és tudományos értékekből ihletődve sugall egyetemes, humánus üzenetet. A szobrászok függőlegesen komponálták meg kapuikat, ezzel is utalva az idő múltat, jelent, jövőt egybekötő megszakíthatatlan folyamatára. A környezet történelmi légkörét, a vár múltidéző hangulatát a formáiban, vonalaiban is ehhez igazodó szobor anyaga, a rozsdaszínű fém is visszatükrözi. Minderről természetesen majd csak akkor győződhetünk meg igazán, ha már a maga valójában elénk magasodik a Kapuk különös szerkezete.