Isten éltesse, Sándor bácsi!

A nyárádmagyarósi Tőkés Sándor ma ünnepli 100. születésnapját. A család nagy szeretettel, odafigyeléssel, gondoskodással veszi körül. Nem külön szobában lakik, ma is részese a család életének reggeltől estig.

A nyárádmagyarósi Tőkés Sándor ma ünnepli 100. születésnapját. A család nagy szeretettel, odafigyeléssel, gondoskodással veszi körül. Nem külön szobában lakik, ma is részese a család életének reggeltől estig. Leányánál, Krisztinánál él, hosszabb-rövidebb megszakításokkal immár 24 éve. A születésnapja előtti napon Kacsó Antal polgármesterrel és Kacsó Péter tanácsossal együtt a Népújság is meglepte Sándor bácsit, aki az első férfi a faluban, aki ezt a „rekordot” magáénak tudhatja: 100 évet.

A kortársakat mind kikísérték már

A Népújság jókívánságaival és ajándékaival alig léptünk be a szobába, Sándor bácsi máris elkezdte: 1911. november 5-én születtem, 1933-ban rukkoltam be először, több helyen voltam katona, 1935-ben Besszarábiában szolgáltam, voltam Tecuci-on is. Aztán 1940-ben jött a magyar világ, tartott 1944-ig. 24-en rukkoltunk be katonának, közülük senki sem él. Két feleségem volt. Az első fiatalon, tífuszban hunyt el, másfél éves kisfiam, Domika félárván maradt. Újranősültem, második házasságomból négy gyermekem született. Három leány, egy fiú. Júlia, Krisztina, Jozéfa és Lajos. Nyolc unokám, 10 dédunokám van. 24 éve vagyok özvegy. Többnyire Krisztina lányom visel gondot rám. De ebben gyermekeim váltogatják egymást, Júliánál is voltam Náznánfalván, vagy Jozéfánál Berében – meséli Sándor bácsi.

Arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozott legszívesebben, elmondta, hogy mindig szívesen dolgozott. Főként építőanyag-kereskedéssel, kőhordással foglalkozott, 33 községbe hordták a Kis-Nyárádból kitermelt követ. De szerette a „famunkát” is, ácsolt, faragott. Ezenkívül mezőgazdasággal is foglalkoztak. – Mulatni, nótázni is szerettünk. Összegyűltünk, s egy pohár pálinka, bor mellett jól kiszórakoztuk magunkat! – mondta.

Nagy fájdalma, hogy a Derényesből (Magyarós egyik tanyájáról), ahol tíz székely család élt – Kósa Béláék, Tőkés Domokosék, Ábel Albiék – már mindenki kihalt. Házaik üresen állnak. Sándor bácsi után 93 éves a legidősebb nyárádmagyarósi lakos.

A pálinka a biztos gyógyszer!

Lánya, Krisztina – aki türelmesen és odaadással rendezi –, meséli, hogy Sándor bácsi májusban megbetegedett, kétoldali tüdőgyulladásba esett. Az orvos antibiotikumot írt ki, de ő kijelentette: – Ne adj nekem gyógyszert! Inkább tölts egy pohár pálinkát! A recept bevált, Sándor bácsi meggyógyult. Azóta sem beteg. Igaz, az udvarra már csak segítséggel jár ki, ereje fogytán, de azért még mozog, önállóan étkezik. Sőt még mindig munkát kér, s még fuszulykát is bont! Mostanában is hajnaltájt kérdi, hány óra, s biztatja a lányát, hogy hozza a pálinkaadagját.

Nevetve mesélik, hogy most éppen azt a pálinkát isszák, amit 15 évvel ezelőtt a Sándor bácsi temetésére eltettek. Mostanra még finomabb lett, de nem a temetésen, hanem a 100. születésnapon fogyasztják el. Minket is azzal kínált a veje, Iszlai László. – A temetőben lesz egy kis gond. Ugyanis amikor 24 évvel ezelőtt eltemették Sándor bácsi feleségét, megcsináltatták a sírkövet. A kőfaragó Sándor bácsi születési dátumát is bevéste, s azt is, hogy Elhunyt 19..-ban. Ez nem lesz érvényes! A sírkőfeliratot ki kell javíttassuk 20..-ra – jegyezte meg viccesen a vő.

A családtagok, gyermekek, unokák, dédunokák ma köszöntik az ünnepeltet.

Erőt, egészséget, Sándor bácsi!