Irodalmi összhang – vetélkedő

December 9-én került sor az Irodalmi összhang vetélkedő díjátadására a Deus Providebit Tanulmányi Házban. Az irodalmi vetélkedőt a HIFA-Románia bocsátotta útjára november 14-én. A verseny célja a már megszokott hídépítés volt fogyatékkal élők és egészségesek között, ezúttal az irodalmi alkotások szárnyain.

A vetélkedőre benevezett személyeknek vers, illetve próza kategóriában kellett beküldeniük november 30-ig egy-egy pályamunkát, rövid bemutatkozással egyetemben.

A benevezettek között voltak fogyatékkal élők és egészségesek, román és magyar ajkúak, egészen kezdő, szárnyaikat bontogatók és igazi veteránok. Nemcsak Maros megyei résztvevők képviseltették magukat, hanem szép számban jelentkeztek Kolozs, Hargita, Kovászna, Bihar és más megyékből is.

A zsűritagok – román részről Liliana Moldovan és Angela Macarie könyvtárosok, magyar részről Nagy Ildikó, illetve Menyhárt Borbála újságírók – nehezen hozták meg döntésüket. 

Nagy Ildikó zsűritag elmondása szerint „Tiszta látásmódról, lelki tisztaságról árulkodó alkotások születtek. Nagy erényük – főleg a lírai pályamunkáknál –, hogy a szerző saját, égi ajándékként kapott hitéből másoknak is juttatni akar, reményt, derűt szeretne mindenkinek ajándékozni. Pl. Tóth Enikőnél: Agapé íriszem lángját láthatod,/ a hitből fellobbanó parányi fényt,/ nem adhatok neked Holdat, Csillagot/ ám gyújtok élet-kanócodon reményt.” Nyikó Anetta slamje művészi szemléletességgel teszi láthatóvá a mondanivalót, önmaga és a világ megjelenítését: „Itt áll egy törpe az óriások között, s egy porcelánbáb,/ akinek a zsinórjai elszakadtak,/ s akit nem a hazug ideálpolitika mozgat./ Igen, egy báb vagyok, csak más, égi vezetéssel...” Valamennyi versnek megvan a maga szépsége, és minden szerzőnél találtam olyan verssorokat, amelyek megérintettek. A saját korlátokon túlmutató, azokat leküzdő különleges empátia minden alkotást jellemez. György Emőkénél pl. „Öreg néne megáll, teste csont és bőr,/ Reszkető kezében plédnyi emberség,/ Fázó Istentől rászáll az üdvösség...” A fa című képvers pedig a formai bravúr mellett zeneiségében is magával ragad. 

A prózai alkotások színes fantáziáról és a részletek iránti figyelemről mesélnek. Ez mindhárom díjazott pályamunkára – A tökéletlen gyertya, a Zuhanás és a Hétköznapi mese címűre – egyaránt igaz. Köszönöm, hogy elolvashattam. 

Menyhárt Borbála értékelése szerint: Értékes, érzésekkel teli munkák születtek, mind lírai, mind pedig prózai síkon kivétel nélkül mindenik írásban benne volt a szerző lelke. Ami engem különösképpen megragadott, elsősorban a Nyikó Anetta írásában, valamint a Zuhanás című pályamunkában az, hogy az élet szülte őket, a mindennapok – legtöbbször nem túl derűs – valóságából táplálkoznak, olyan problémákat mondanak ki, olyan élethelyzeteket fogalmaznak meg, amelyeket mindannyian látunk magunk körül, de valahogy elmegyünk mellettük, nem figyelünk fel rájuk kellőképpen, vagy egyszerűen nem beszélünk róluk... mert kényelmetlen. De attól még léteznek. Az Anetta írásán, úgy érzem, sokan el kellene gondolkozzunk, hiszen szókimondóan, a lényegre tapintva megfogalmazza mindazokat a bántó élethelyzeteket, amelyekkel sajnos a mai napig szembesülniük kell a fogyatékkal élőknek, azoknak a személyeknek, akiktől sok esetben mi, egészségesek rengeteget tanulhatnánk... emberséget, bátorságot, kitartást.

A zsűri döntése szerint: vers kategóriában díjazottak: Nyikó Anetta – I. hely, György Emőke – II. hely, Tóth Enikő – III. hely.

Prózában a következő résztvevők kaptak díjat: N.T.I. – I. hely, M.B.T. – II. hely, Mihály Tünde Beáta – III. hely.

Minden résztvevő oklevelet kapott. 

A vetélkedő megszervezésében és levezetésében partnerünk volt a Maros Megyei Könyvtár. Támogatóink: Maros Megyei Tanács, illetve Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala.

Hogy sikerült-e hidakat építeni?

Igen. Minden bizonnyal. Hiszen azok a dolgok, amelyek az életben igazán számítanak, összekötnek bennünket a szeretet szétszakíthatatlan kötelékével.

Csata Éva ügyvezető igazgató