Huszonöt éves a Mezőbergenye–Bubikon baráti kapcsolat

Rendkívüli, meghitt gyülekezeti eseménynek adott otthont a Mezőbergenyei Református Egyházközség május első vasárnapján, amikor a svájci bubikon-wolfhauseni gyülekezettel való testvérkapcsolat 25. évfordulóját ünnepelték. Bár anyák napjára esett ez a nap, a bergenyeiek mégis a meghitt barátságra fókuszáltak, hiszen az elmúlt negyed évszázad pozitívan határozta meg a gyülekezet életét. Az esemény fontosságát igazolja, hogy zsúfolásig megtelt a templom, sok fiatal és gyerek ment el együtt ünnepelni és örülni a svájciak küldöttségével. 

Közismerten Domahidi Béla tiszteletes úrnak köszönhetően jött létre a két egyházközség közötti kapcsolat, miután Andreas Hess, a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete, a HEKS kuratóriumának elnöke kapcsolatot teremtett közötte és Thomas Muggli lelkipásztor, valamint Lotti Eigenmann között. Miután a svájci bubikon-wolfhauseni gyülekezet megismerte a mezőbergenyei lelkészt, 1999-től a kölcsönös tiszteletre alapuló szoros együttműködés és barátság alakult ki a két egyházközség között. 

Gyülekezeti ház, diakóniai otthon és templomjavítás 

Domahidi Béla lelkipásztor elmondta, hogy 1999-ben hivatalos szerződésben rögzítették a testvérgyülekezeti kapcsolatot, ami nemcsak hivatalossá vált ezáltal, hanem még bensőségesebbé lett. A svájciak létrehoztak egy egyházi, gyülekezeti egyesületet, a Bubikon–Bergenye Baráti Kört, és hétéves együttműködést terveztek. Az első nagyobb közös terv a gyülekezeti ház felépítése volt, ami jelenleg vendégházként működik. A gyülekezeti ház 2001–2003 között készült el. Az építőanyag költségeit – több tízezer eurót – a svájciak, a munkát a gyülekezet tagjai önkéntesen vállalták. A gyülekezeti ház avatóünnepségét 2003-ban tartották, ekkor egy népes svájci csoport érkezett Mezőbergenyébe, hogy közösen örüljenek a közösség javára megvalósított tervnek. 

A következő nagy projekt a diakóniai központ létrehozása volt. Az egyházközség visszaigényelte és visszakapta a volt felekezeti iskolát, ami használhatatlan állapotban volt. Ezt az ingatlant kellett felújítani, illetve kibővíteni egy új szárnnyal. Az építést 2010–2012 között végezték, erre a célra is százezer eurónyi adomány érkezett a svájciaktól. 

2015-ben kezdődött el a templom javítása,  ekkor a svájciak jelentős összeggel járultak hozzá a torony javításához – ami aztán a Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatással egészült ki –, de a templom teljes felújításának költségeiből részt vállaltak. A felújított templomért Kató Béla püspök jelenlétében 2018 októberében tartottak hálaadó istentiszteletet, amelyen szintén részt vettek a svájciak.

A mezőbergenyei gyülekezetben különös figyelmet fordítanak a betegekre, elesettekre, akiket a lehetőség szerint támogatnak. Ez az odafigyelés volt a mozgatórugója annak, hogy – szintén svájci segítséggel – egy kis házat vásároltak szociális célokra azoknak a gyülekezeti tagoknak, akik betegséggel küzdenek és lakásproblémáik vannak. 

A svájci kapcsolat óriási ajándék a bergenyeieknek

25 évvel ezelőtt az egyházközségben beindult egy diakóniai program, ami a svájciak támogatása nélkül nehezen lett volna megvalósítható. Támogatták a diakóniai konyhát, ami révén meleg ételt biztosítottak azoknak, akiknek éppen jól fogott egy-egy ebéd. 

– A svájci mentalitás jellegzetes, nagyon jól felépítik a terveiket. A mi gyülekezetünk minden évben pályázatot nyújtott be a gyülekezeti egyesületükhöz, s mind a 24 pályázatot megnyertük. Mindig be kellett mutassuk, milyen terveink vannak a következő évre. A gyülekezet diakóniai bizottsága összeállítja a 10-12 pontos terveket, ebbe minden ez irányú elképzelésünket belefoglaljuk. Ezek között szerepel a vakációs bibliahét, a gyermektábor, a konfirmanduskirándulás, a szeretetvendégség, a gyermekek karácsonyi megajándékozása, a nagycsaládosok támogatása, gyógyszertámogatás, rendkívüli – például haláleset, betegség, a gyülekezeti tagok gazdaságát, állatállományát ért szerencsétlenség okán nyújtott – diakóniai támogatások. Ezeket továbbítjuk a svájciaknak, ők elküldik a támogatást, majd félévente beszámolunk arról, hogy mire használtuk fel az összegeket. 25 év után a svájciak felszámolják az egyesületüket, a Bubikon–Bergenye Baráti Kört, az anyagi gyűjtést a továbbiakban nincs módjuk vállalni, viszont két-három évig még elegendő a tőke ahhoz, hogy a betervezett diakóniai projekteket támogassák. Ez a svájci barátság óriási ajándék volt a bergenyeieknek! – fogalmazott Domahidi Béla.

– A 25 év alatt a svájciak húszszor látogattak csoportosan Bergenyébe, ezenkívül magánlátogatáson is voltak itt, minden látogatásukkor valahová kirándultunk: Dévára, Csíkszeredába, a Gyimesbe, Máramarosba, amit lehetett, meglátogattak. A bergenyeieknek is több alkalmuk volt Svájcba látogatni. Minden egyes alkalommal kedvesen fogadták őket. A bergenyeieket támogató csoport valamennyi tagját nem említhetjük meg név szerint, de Thomas Muggli lelkipásztor, Lotti Eigenmann gondnok asszony, a szív-lélek Kaspar Wegmann és Esther Kagi, Silvia Schlappi neve mindenképpen idekívánkozik. Ez utóbbi magyarul olvasta fel a köszöntőjét és a bergenyeiekhez fűződő élményeit a templomban. 

Az ünnepi istentiszteleten Domahidi Béla találó igeverset olvasott fel a János I. levelének 4. részéből. „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van!” Ugyanezt németül Lotti Eigenmann tolmácsolta. Az istentisztelet ünnepélyességét a gyülekezet kórusa emelte, hangszeren a Domahidi lányok – Zsuzsa, Kata, Sára és Anna – kísérték, karvezető Domahidi Emese volt. Anyák napi szavalatokat és megható énekeket is hallhattunk, így a végén a meghatottság könnycseppjei is megcsillantak.

A templomból kijövet minden résztvevő a Köllő Melinda által vezetett csoport által készített mézeskalács virágokat, a Domahidi lányoktól gyertyákat kapott ajándékba. 

Végül szeretetvendégség, majd a diakóniai házban kézműves termékek, természetes anyagokból készült kozmetikumok kiállítása várta az érdeklődőket. Valamennyi termék a helyi asszonyok munkáját dicséri.