Húsvétvárók hétvégéje a várban

Családi programok a hagyományápolás jegyében

Kipróbálhatták a hagyományos tojásírási technikát, nemezelhettek, papírból tapsifülesmaszkot és egyéb, a húsvéti ünnepkörhöz kötődő dísztárgyakat készíthettek, de tojásvadászatra és locsolóversmondó versenyre is benevezhettek azok a gyerekek, akik a hétvégén ellátogattak a marosvásárhelyi várba, a Nők Marosvásárhelyért által szervezett jó hangulatú, családi húsvétváró rendezvényre. A szombati tavaszi időjárás kicsalogatta a házból a kisgyerekes családokat, már a délelőtti órákban gyerekzsivajtól volt hangos a Kádárok bástyája előtti tér, valamint a kézművesműhellyé alakult terem.

Húsvétinyuszi-váró eseményt szervezett a hétvégén a marosvásárhelyi várban a Nők Marosvásárhelyért civil szervezet, a Kádárok bástyája előtti téren helyi termelők és kézművesek portékáinak gazdag választéka várta a vásárlókat, számos, a húsvéti ünnepkörhöz kötődő kézművestermék is helyet kapott a kínálatban. 

A gyerekek örömére a szervezők ugrálóvárról is gondoskodtak, kissé odébb pedig sorban álltak az apróságok az arcfestő sátor előtt, hogy majd perceken belül a kiválasztott mesehőssel vagy állatfigurával az arcukon álljanak tovább. Mivel gyerekszemmel a húsvéti ünnepkör legfontosabb szereplője talán a nyuszi, a kézművessátrak szomszédságában két fehér tapsifüles lustálkodott egy ketrecben, amelyeket az aprónép kedvére simogathatott, a Vár sétányon pedig póniháton lovagolni is lehetett.

A Nők Marosvásárhelyért civil szerveződés egyik célja, hogy megőrizze és továbbadja a húsvéti hagyományainkat az ifjabb nemzedéknek, a rendezvény révén szeretne lehetőséget kínálni a családoknak, hogy a hétköznapi rutinból kilépve hangolódjanak rá a közelgő ünnepre, és az itt kipróbált hagyományos tojásírási technikákat akár majd otthon is felhasználhassák a gyerekek a szülőkkel, nagyszülőkkel együtt.

Márton-Zólyomi Annamária szervező lapunknak elmondta: már hagyománnyá vált, hogy megszervezik a húsvéti készülődést, ami rendkívül népszerű a kisgyerekes családok körében, előző években volt alkalom, amikor ötszáz gyerek kapcsolódott be az érdekes és kreatív műhelymunkákba. Így volt ez idén is, a Kádárok bástyájának kézműves műhellyé alakult földszinti termében már szombaton egymásnak adták a kilincset a gyerekek, több száz apró kézben íródtak gyantával hímes tojások, születtek nemeznyuszik és papírból készült tapsifülesek.

– Próbáljuk bemutatni a gyerekeknek, hogy régen hogyan festették a tojásokat, hogy megismerhessék a hagyományos tojásírást. A mai rohanó világban sok esetben egyszerűbb a szülőknek beszaladni egy bevásárlóközpontba, és készen megvásárolni a színes tojásokat az ünnepi asztalra. Ellenben itt a gyerekek megismerkedhetnek egyes hagyományos technikákkal, kipróbálják ezeket, láthatják, hogy ők is el tudják otthon készíteni, és ha innen hazamennek, szinte biztos, hogy felteszik a kérdést, hogy ugye fognak otthon is tojást festeni, és bízunk benne, hogy ez ösztönzőleg hat az édesanyákra is – jegyezte meg bizakodóan Márton-Zólyomi Annamária.

Hozzátette, sok gyerek nem tudja, mi az a nemezelés, honnan származik a használt alapanyag, a gyapjú, mi készülhet belőle, ezért a húsvéti kézművesműhelyben ezt is kipróbálhatták a gyerekek, nyuszik, pillangók, tojások készültek tűtechnikával.

A nemezelés rejtelmeibe Zólyomi Orsolya Kamilla másodéves egyetemista kalauzolta el az aprónépet. Mint megtudtuk, a fiatal lány először gyerekként vett részt a kézműves-foglalkozásokon, ott tanult meg nemezelni is, és ma már önkéntesként ismerteti meg a gyerekekkel az egyes kézművestechnikákat. Megjegyezte, örömmel tapasztalja, hogy míg pár évvel ezelőtt az eseményeken részt vevő gyerekek nagy részének idegen volt a nemezelés, ma egyre többen jelzik, hogy már kipróbálták.

Nemcsak a lányok, hanem az erősebbik nem legapróbb képviselői körében is népszerű volt a hagyományos tojásírás, Tóth Csilla pedagógus tojásfestő műhelyében szebbnél szebb mintázatú piros tojások készültek. A pedagógus elmondta, az írókával, azaz kesicével való tojásírás több fázisból áll: először kiválasztják a mintát, majd megírják, azaz a mintát felforrósított méhviaszba mártott kesicével felviszik a tojásra, majd a festékbe merítik a tojást. Ezt követően gyertya mellett puha ronggyal áttörlik, majd fényezik. A gyerekek számára óriási elégtétel volt, hogy nekik is sikerült az addig talán bonyolultnak tűnő technikával dolgozni, és büszkén vitték haza a végeredményt, a saját kezük munkájaként született, különlegesebbnél különlegesebb mintázatú tojásokat.