Hűlt helye a hársfának
A napokban hívták fel figyelmünket a Marosvásárhelyi Rádió adásában, hogy mi, marosvásárhelyiek hozzászólhatunk a főtér új arculatának alakításához.
A napokban hívták fel figyelmünket a Marosvásárhelyi Rádió adásában, hogy mi, marosvásárhelyiek hozzászólhatunk a főtér új arculatának alakításához. A rádiós felhívás szerint akár azt is javasolhatjuk, hogy milyen intézmények, üzletek vagy egységek működjenek a város szívében. Nem vagyok már annyira naiv, hogy könyvüzletet kérjek a bankok helyére, hiszen egyszerűen maradinak, modernebb kifejezéssel konzervatívnak bélyegeznének meg, s mivel a reformkonzervativizmus nem viszi előbbre a társadalmat, könnyen elutasítanának hirtelen született ötletemért.
Legnagyobb óhajom egy gyerekcukrászda lenne, ahol ezekben a nyári napokban kényelmesen, tágas helyiségben és ízlésesen lehetne pohárból fagylaltozni. Nem kellene méregdrága padlócsempe, mert a kisgyerek elejti a fagyit vagy a süteményt, és így elég gyakran kell majd törölni. Az ülőkét sem kellene fehér műbőrből készíteni, mert azok az édes, három-öt éves gyerekek fagylaltevés közben lábukat is fölteszik, de éppen ettől olyan eredeti és kedves ez az epres-málnás-csokis fagylaltozás. Igaz, kellene egy praktikus mosdó, ahol a pisze orra fölragadt tésztahabot le lehetne mosni, és szépen megtörülközve, boldog gyermekmosollyal lehetne továbbsétálni a Színház téri szökőkút felé.
Unokáim fagylaltozásairól álmodozva állok meg a főtér 16-os házszámánál, ahol egy török gyorsétterem előtt érdekes átalakulásnak vagyok/lettem szemtanúja. A gyors megjelölés most igazán nem is a kiszolgálásra vonatkozik, hanem arra az átváltozásra, ami a TOMEK Istanbul Dörner-Kebab előtt történt.
Tavasszal az étterem előtti járda szélén még díszelgett egy pár éves hársfa, olyan jó 10 cm átmérőjű, amely visszanyesett formájában is illatozott volna a villanylámpánál zöldre várók örömére, akárcsak még élő társai. Aztán a hársfa eltűnt, és maradt egy darabig a díszfák számára kialakított földágyás, színes fahulladékkal gyomtalanítva. Pár napja a színes fahulladék helyét betakarták az utóbbi időben a várost rohamos léptekkel hódító műkő „piskótákkal”. A hétvégi autóverseny idején már szék és asztal is díszelgett a hársfa hűlt helyén, és fiatal apuka próbálta fiát ránevelni, miképpen kell a shaormát hulladékmentesen a gyomorba juttatni. Pár perces szemlélődésem alatt nem sok sikert könyvelhettek el, de a piskóta főtéri honfoglalása teljesen eltüntette az erdélyi hársfát, amely jobb helyeken akár sok száz évig is elél.
Nincs már nekem nagy vágyam a főtér átalakításával kapcsolatosan, csak azt szeretném, ha egy kicsit megfordulna a világ, és egyre kevesebb lenne ezután a szürke „piskóta”, s valamivel több az illatos hársfa.
Ötvös József
