A hólyaghúzó kőrisbogár

Az elmúlt évszázadok során és még a közelmúltban is hírhedt afrodiziákum (szerelmi vágykeltő), ugyanakkor – mellékhatásai miatt – vitatott készítmény volt a TINCTURA CANTHARIDUM, magyarul kőrisbogár-tinktúra. Neve látható a segesvári gyógyszertörténeti múzeum polcain. Az 1948-ban megjelent Román gyógyszerkönyvben még hivatalos volt (!), a későbbiekből már kivették. Ez nem más, mint a szárított, elporított kőrisbogár alkoholos kivonata, 1:10 arányban. Az első Magyar gyógy-szerkönyvben (1871) jóval hígabb formában, 2:100 arányban volt hivatalos gyógyszerforma.

A kőrisbogár, amint a magyar neve is mutatja, főleg kőrisfán élő, fedeles szárnyú, fénylő, zöldesbarna vagy smaragdzöld színű, jellegzetes, átható szagú bogár. A kőrisfán kívül más fák – orgona, nyárfa, bodza, szilfélék – levelei is táplálékul szolgálnak a kőrisbogárnak. Francia, spanyol, angol nyelven spanyol légynek nevezik, ez néha nevetséges félreértésekre adott okot fordítások alkalmával. Latin neve Cantharis vesicatoria vagy Lytta vesicatoria. A kőrisbogár hatástanilag a hólyaghúzók (vesicatoria) családjába tartozó bogárfaj.

A kőrisbogarak pora a bőrre alkalmazva égetést, vörösödést, savóval telt hólyagocskákat hoz létre, ez utóbbiak összefolynak egy idő múlva, és nagyobb hólyagot képeznek. Belsőleg véve az emésztőszervekben hasonló helyi elváltozásokat okoz, amelyek fájdalmas nyeléssel, erős szomjúsággal, gyomor-bél huruttal, véres hányással járnak. Ezután gyakori vizelés következik, a vizelés egyre fájdalmasabb lesz, a vizeletben megjelenik a vér, a hólyag-vese tájék már kezdettől fogva fájdalmas. Paradox módon a férfiaknál nemi szervi merevedések mutatkoznak, ez vezetett azon téves hiedelemhez, hogy a kőrisbogár afrodiziákum lenne.

A frissen szedett bogarakból már 1,5 gramm halálos lehet. Gyűjtése reggel korán történik, amikor a bogár még alszik. A fát megrázzák, ütögetik, és a bogarak az előzőleg leterített ponyvákra hullnak, majd védőkesztyűs kézzel összegyűjtik, és egy tartályba szórják, amelybe kloroformot, alkoholt vagy étert öntöttek. Az edényeken kötelező a MÉREG! figyelmeztetés. Mérgezőanyaga, az úgynevezett kantaridin a már teljesen kifejlődött rovar nemzőszerveiben van.

A kőrisbogár zöldesbarna színű alkoholos kivonatát régen mint húgyhajtót is adták, 0,5-1 grammos adagokban. Az állatoknál párzási ösztöneik erősítésére, a népi gyógyításban veszett állatok kezelésére is használták. Külsőleg kenőcsökben reumás fájdalmak enyhítésére alkalmazták. Pápai Páriz Ferenc könyvében (Pax Corporis, 1690) a szemfájásról írt fejezetben ez olvasható: „…mivel a szemnek külső hártyájára szolgáló erek a fül tövén oszolnak el a szem felé… Végy hat vagy hét KÖRÖS-FÉRGET… törd meg jó aprón egy mozsárban, keverd egy diónyi savanyú kovászba egy kevés borral együtt, kend irhára vagy ruhára, ragaszd a két füle tövére… sárvízzel teli hólyag szívódik alattok…”. Gyógyszertárainkban az 1970-es években még jelen volt. 1937-ben egy kilogramm szárított kőrisbogárért 200 lejt fizettek az átvevők.

Ma már csak homeopátiás készítmények összetételében van jelen mint állati eredetű szer. A segesvári patikamúzeumban látható gyógyszertári edények „materia medica” (gyógyító anyag) tartalmának ismertetése során az eddigiekben többször olvashattuk, hogy ma már csak „homeopátiás készítményként” alkalmazzák, mint például: Digitalis, Helleborus, Colocynthis, Cantharis stb. 

Mit is kell tudni ezekről a készítményekről, amelyek újabban egyre inkább teret hódítanak az úgynevezett alternatív gyógyászatban?

A homeopátia, illetve homeopátiás orvostudomány, magyarul hasonszenvi gyógymód Németországból eredő orvosi irányzat, elsőként Samuel Hahnemann ajánlotta 1790-ben. S. Hahnemann orvos és gyógyszerész botanikával, ásvány- és vegytannal is behatóan foglalkozott. Életéből két és fél évet Erdélyben, Nagyszebenben töltött.

A homeopátia a beteg egészét vizsgálja, abból indul ki, hogy az emberi szervezet képes önmagát gyógyítani, a betegség tünetei a szervezet reakciói, melyekkel próbálja az egészséget megőrizni. A homeopátiás gyógyítás alapját „a hasonló a hasonlót gyógyítja” kijelentés képezi, vagyis ha valamilyen anyag kivált valamiféle tünetet az egészséges ember szervezetében, akkor abból vagy hozzá hasonló hatású anyagból rendkívül kis adagot juttatva a beteg szervezetbe, az meggyógyul. A kis adagot többszöri hígítással, közben erős rázással, rezgetéssel, ütéssel történő „dinamizálással, potenciálással” nyerik.

A kőrisbogármérget a sok baleset miatt kivonták a forgalomból, de Hahnemann megfordította a helyzetet, mondván, hogy a Cantharis lehetővé teszi a viszkető kiütések gyógyítását, nagy – több százszoros – hígításban, kenőcs vagy flastromok formájában, tehát homeopátiás készítményekben. A homeopátiás gyógyítás hatóanyagai állati, növényi és ásványi eredetűek lehetnek. Nem alkalmas súlyos betegségek – rák, szívbajok, fertőzések, cukorbetegség stb. – kezelésére. Legfőbb hátránya, hogy a betegség modern kezelését késleltetheti. Alkalmazásának előnyei is vannak: kevesebb a mellékhatás, a kezelés bármikor – a betegség megjelenésekor azonnal vagy később is – elkezdhető, olcsó, környezetkímélő.

A homeopátiát sokan bírálják, főleg Európában és Amerikában. Ázsiában elterjedt gyógymód. Bírálói szerint az esetleges gyógyulás kezelés nélkül is bekövetkezett volna, vagy csak annak köszönhető, hogy a homeopátiás kezelés a beteg gyógyulásba vetett hitét erősítette.

Romániában (1968-ig) és Magyarországon is (1990-ig) a kommunista rendszer – mint az arisztokrácia orvoslását – betiltotta. Országunkban a homeopátiás gyógymód hivatalosan elismert, de csak az ágazatban képzett szakorvosok végezhetik, nagyobb városokban homeopátiás készítményeket forgalmazó gyógyszertárak is működnek.

Veress László