Hideg zuhany
Szép nyári nap volt.
G. úr a nyugdíját felvenni indult a közeli bankautomatához, közönségesen: „a falhoz”. A gyalogátjárónál megtorpant, majd hosszú percekig állt: szűnni nem akart a járművek sora.
Egyszer csak mégis megálltak az autók. Már éppen megköszönni készült, lendült is a karja, amikor megelőzte egy lány – asszony, nő – neki már a harminc-negyvenesek is kis csajoknak számítanak. „Földiekkel játszó/ égi tünemény…/”– rémlettek fel emlékezetében Csokonai verssorai. Megbabonázva nézett a lány után: nem mindennapi látvány volt ebben a nadrágos, gatyástyúkos világban. Kis kurta szoknyája meg-meglibbent, nem tudni, hogy a járásától vagy a lengedező szellőtől, megvillantva enyhén lebarnult combjait… Ahogy távolodott, az ellenfény láthatóvá tette teljes szépségében, majd eltűnt a közeli utcasarkon.
G. úr izgatottan ért a sarokhoz – az ő útja is arra vitt –, s amikor befordulni készült, szembetalálta magát egy bömbölő kisfiút vonszoló nővel, aki a blúzából kibontott maszatos melléből a másikkal szinte egykorú gyermekét szoptatta. Amikor G. úrt meglátta, elengedte a síró fiú kezét, és pénzt kért…
Czirmay Szabó Sándor
