Hiányosságok az agrárszektorban

A 2016. július 15-én megjelent 157-es törvény, valamint az alkalmazási szabályzatot tartalmazó, 2016. október 22-én megjelent 860-as kormányrendelet alapján tavaly december 30-ától átszervezték a megyei mezőgazdasági igazgatóságokat. Az intézményi átalakítással tulajdonképpen visszatértek a korábbi struktúrához, amikor a mezőgazdasági kamarák az igazgatóságokhoz tartoztak. Az átalakításról, a Maros megyei mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről Ileana Guşatu mérnökkel – a kamara volt igazgatójával – az újjáalakult igazgatóság megbízott vezetőjével beszélgettünk. 

 

 

Az új szerkezeti felépítés: visszatérés a régihez 

Az igazgatónő elmondta, az újjáalakult mezőgazdasági igazgatóság tulajdonképpen átvette a mezőgazdasági kamarák feladatkörét és személyzetét, illetve, ahol létezik, ott a hatáskörébe került az agronómusok háza is, és természetesen megmaradtak azok a tevékenységek, amelyeket az igazgatóság végzett. Az igazgatóság keretében működnek a mezőgazdasági stratégiát és politikát alkalmazó, a szaktanácsadó, -képző és projektkészítő, a minőségkövető (ellenőrző), valamint a mezőgazdasági könyvelői hálózatot (RICA – Reţeaua de Informaţii Contabile Agricole) működtető osztályok. Ez utóbbi igen fontos, ugyanis az itt dolgozó szakértők a különböző farmokról a termelés költségvetéséről kapott információkat továbbítják a minisztériumhoz, ahonnan eljut Brüsszelbe, és ennek alapján állapítják meg a támogatások összegét, illetve a farmegyütthatót. Sajnos – fejtette ki az igazgatónő – kevesen vezetnek pontos könyvelési nyilvántartást, annak ellenére, hogy ez igen nagy segítség lenne a mezőgazdasági támogatási politikák kidolgozásában. Megtudtuk azt is, hogy ennek az osztálynak a tevékenységét korábban a szaktárca kiszervezte, mivel uniós támogatással fedezték a működtetési költségeket. A versenytárgyalást követően egy konstancai cég végezte a munkát majdhogynem egész Erdély területén. Egyértelmű volt, hogy nem tudták megfelelően lefedni a területet, így sok esetben fiktív adatokat küldtek be a szaktárcához, ezért ez a tevékenység visszakerült az igazgatóság hatáskörébe. Hasonlóképpen történt az oktatás terén is. Az unió kötelezett főként a fiatal gazdák oktatására(könyvelés, pályázatírás, menedzsment), a jogot elnyerő cégek „elprédálták” a pénzt, végül amikor az alapok elfogytak, szinte ingyen a mezőgazdasági kamarák kellett szervezzék a kurzusokat. Ezért most a tanfolyamok szervezése is visszakerült az igazgatóságok hatáskörébe. 

Továbbra is nagyon fontos osztály a termelés követése és felügyelete (inspekció), ahol a szakemberek azt kísérik figyelemmel, hogy a gazdák a termelési folyamatban betartják-e a megfelelő jog- és élelmiszer-biztonsági követelményeket. Az igazgatónő hasznosnak tartja, hogy az igazgatóságok visszatértek a korábbi struktúrához. Fontos az is, hogy az intézménynek egységes rálátása legyen a mezőgazdaságra, az egyetlen gond, hogy a munka mennyiségéhez viszonyítva kevés a szakember. A kamaránál meghirdettek két agrármérnöki állást, amelyeket hónapokig nem tudtak betölteni. 

 

A mezőgazdasági kamara: a tékozló mostohagyerek

Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági szaktanácsadásnak fontos szerepe van a korszerű technológiák elsajátításában, ez a tevékenység évekig az agrárium mostohagyermeke volt. 2009-ben a mezőgazdasági igazgatóságok szaktanácsadó hivatalát átalakították mezőgazdasági kamarává. A kamarák leginkább a kis és közepes farmerekkel, az egyéni gazdálkodók képzésével foglalkoztak, hiszen a megyénkben 85%-a a gazdáknak ebbe a kategóriába tartozik. 2016-ban hat állattenyésztői szakképzés volt Erdőlibánfalván, Szászrégenben, Sármáson, Gyulakután és Nyárádszeredában, amelyen összesen 117-en vettek részt, ezenkívül 73 gazda tejfeldolgozó tanfolyamra is járt. Ennél szomorúbb a helyzet a pályázatírás terén. Mintegy 100 gazda vett részt a felkészítőkön, azonban mindössze háromnak sikerült benyújtani projektet a megyei vidékfejlesztési ügynökséghez. A legtöbben nem tudták teljesíteni a pályázati feltételeket, ezért bizonytalanodtak el. Tavaly a kamara az APIA-támogatás megszerzéséért 130 háromszáz hektár feletti területen gazdálkodó farmert képezett ki környezetkímélő gazdálkodásra, ugyanakkor 608 gazda kapta meg az erre vonatkozó bizonylatot. Mezőbándon több bemutatóparcellán tartottak szakképzést. Tavaly Nyárádgálvalván juh- és kecske-, Dédán szarvasmarha-, Segesváron méhész-, Dózsa György községben virág- és zöldség-, Ákosfalván pedig általános mezőgazdasági vásár szervezésénél voltak jelen a kamara szakértői. A statisztikák szerint mintegy 800-800 farmert részesítettek növénytermesztési és állattenyésztési szaktanácsadásban, és 400 körül van azok száma, akiket az uniós támogatásokban igazítottak el. 

 

Döcögő együttműködés – gondok az önkormányzatoknál

Ileana Guşatu reméli, hogy az újjáalakult igazgatóság megerősíti kapcsolatait a különböző intézményekkel, gazdaszervezetekkel. Jó viszonyban vannak az APIA-val és a vidékfejlesztési beruházási igazgatóságokkal, mivel több alkalommal a két intézmény szakemberei közösen vettek részt tájékoztató körutakon a falvakban. Ezzel szemben, az állattenyésztő és a méhészegyesületek kivételével, a többi szakmai szervezettel nincs kapcsolat. Annak ellenére, hogy mind az igazgatóságot, mind a helyi önkormányzatokat segíthetnék a termelői engedélyek kibocsátásánál a szakmai véleményezéssel, ugyanis ezeknél a szervezeteknél is kell legyen pontos nyilvántartás arról, hogy ki mit és mennyit termeszt, illetve hány állatot tart. Mivel ez a láncszem sok helyen kiesik, a gazdák az igazgatósághoz fordulnak. A megyei intézménynek azonban nincsen elég alkalmazottja ahhoz, hogy ellenőrizze a nyilatkozatokba foglaltakat. Így aztán előfordulhat olyan is, hogy „a termelő három ár területen egész évben paradicsomot termeszt”. A polgármesteri hivataloknál a mezőgazdasági szakreferens a kataszteri nyilvántartással foglalkozik, kevés helyen adnak szaktanácsot vagy segítik a gazdákat a pályázatokban, és nincs is erre személyzeti keretük. Ez is nagy hiányosság ezen a téren. 

Felvetésünkre az igazgatónő elmondta, hogy az igazgatóságokhoz került „bekebelezett” agrárkamara helyét át kellene vegyék azok az alulról jövő szakmai kezdeményezések, a valós agrárkamarák, amelyek Európa-szerte a gazdák irányításával működnek. Nálunk sajnos a felfogás miatt nincs kilátás arra, hogy ilyen szerveződések alakuljanak az agrárium terén. Sajnos, megyénkben is a gazdaságok nagy része önfenntartó, ahol a gazdáknak nem érdeke az új technológiák elsajátítása, hiszen a cél nem a nyereségcélú gazdálkodás. A területek így továbbra is parlagon hevernek, illetve idegen kézbe kerülnek. A hazai földterületek 40%-a már külföldi állampolgárok tulajdonában van.