Hétköznapi harcosok

Egyetlen szülőnek sem könnyű szembenézni a fogyatékosság diagnózisának hideg tényével. Azzal, hogy gyermeke másként, egészséges kortársaitól eltérően fejlődik. Amennyiben a családnak nem sikerül megfelelő szakemberhez eljutnia saját lakóhelyén, komoly kihívást jelent számára, hogy rendszeresen egy másik városba vigye kisgyermekét fejlesztőterápiára. A Gyulafehérvári Caritas Marosvásárhelyen működő Szent Ágnes Rehabilitációs Központját jelenleg ötven-hatvan százalékban olyan családok látogatják, akik a helység hatvan kilométeres körzetéből – Szovátáról, Mikházáról, Harasztkerékről, Ludasról – utaznak be Marosvásárhelyre heti több alkalommal. Áldozatvállalásuk példaértékű. A hétköznapok nem mindennapi erővel, ambícióval és kitartással megáldott harcosai ők.

Albérlet

Egy marosludasi család két évvel ezelőtt felmérésre hozta kisgyermekét. A Caritas szakemberei eltérő fejlődéssel diagnosztizálták, és fejlesztőterápiát javasoltak számára. A család először Ludason próbált megfelelő szakembert találni, de sikertelenül. Az édesanya szinte teljesen egyedül volt gyermekével a mindennapokban, mert az édesapa a nap legnagyobb részében dolgozott. Mégsem ez jelentette számukra a legnagyobb problémát, sokkal inkább a szakemberhiány. Éppen ezért úgy döntöttek: Marosvásárhelyre költöznek. Anyagi lehetőségeik korlátozottak voltak, ezért a külvárosban béreltek lakást. Amikor Marosvásárhelyre költöztek, az édesanyának éppen akkor járt le a kétéves gyereknevelési szabadsága és a vele járó juttatás. Az édesapának más városba költözve új munkahelyet kellett keresnie. Néhány hónapig anyagi bizonytalanságban éltek, ludasi családtagjaik segítették őket. Végül az édesapának sikerült munkát találnia. Eközben az édesanya elintézte a kisgyermek fogyatékossági besorolását, így hivatalosan is a gyerek személyi gondozója lett, az ennek megfelelő minimálbér fejében. A család két éve él így. Autójuk nincs, nem is vezetnek, gyalogosan vagy busszal közlekednek. Megesik, hogy naponta több órát töltenek utazással. De még ez sem túl nagy áldozat kisgyermekükért, aki a fejlesztőterápia révén szépen fejlődik. Már megtanult kérni, igényeit jelezni a szülei számára, kivárni, odafigyelni másokra. Tud már kötődni a szüleihez és a közvetlen környezetében lévő felnőttekhez is. A szülők kapaszkodókat kaptak gyermekük jobb megértéséhez, így a folyamat révén szülői szerepükben is megerősödtek.

Nincs túl messze az az óvoda

Három évvel ezelőtt egy kétgyerekes mikházi család kereste fel a marosvásárhelyi Szent Ágnes Rehabilitációs Központot, mert úgy észlelték, hogy kisebbik gyermekük nem fejlődik megfelelőképpen. A kisfiú már óvodáskorú volt, de még nem beszélt. Mivel nem tudta kifejezni magát, a viselkedése időnként agresszívvé vált, ezáltal jelezte környezetének, hogy valamit nem szeretne vagy másként szeretne. A kisfiú diagnózisa: megkésett beszédfejlődés, értelmi fogyatékosság, viselkedésszabályozási nehézség és figyelemzavar. Amikor a szülők felkeresték a Szent Ágnes Rehabilitációs Központot, a kisfiúnak éppen akkor kellett volna elkezdenie az óvodát, de a helyi intézményben nem fogadták szívesen, és az óvónőnek sem volt gyógypedagógiai irányú képzettsége. Éppen ezért a kisfiú édesapja három éven át a marosvásárhelyi speciális iskolának az óvodájába hordozta gyermekét. Mindennap közel egy órát autóztak, hogy beérjenek a nyolckor kezdődő óvodai programra, amely tizenkettőig tartott. Ez idő alatt az édesapa autóban, üzletben vagy sétálva töltötte el az időt, mert sem anyagilag, sem időben nem érte volna meg neki, hogy haza-, majd visszautazzon gyermekéért. Az édesapa pékségben dolgozik, gyakran éjszakai váltásban. Úgy ül be reggel az autóba, hogy alig aludt pár órát előző éjjel, de azért kitartóan viszi gyermekét az óvodába és hetente egyszer fejlesztő terápiára a Szent Ágnes Rehabilitációs Központba. Az elmúlt három év az egész családnak nagy áldozatot jelentett, amelyet mégis nagy odaadással hoztak meg, és nem eredménytelenül. Mára a kisfiú megtanulta kifejezni a kívánságait, és kivárni, amíg sorra kerül. Megtanulta felismerni és megnevezni a saját érzelmeit, valamint beazonosítani a szülők, a testvére és a közvetlen környezetében lévők érzelmeit. Kommunikációja nagyon sokat fejlődött az elmúlt két évben. A nem beszélő, agresszív magatartást tanúsító gyerek mára többszavas mondatokat használó kisfiú lett. (Gyulafehérvári Caritas)