Hazai képek, hangok, sorok

Moldován Irén elmondta, hogy „fogadott öccse”, Baricz Lajos bátorította a könyv publikálására, ő jelentette meg első írását is a Harangszó című lapban.

Élet mint esztétikai élmény – falon, levegőben, könyvbe zárva. A vizuális művészetek, a népdal, illetve az irodalom iránt vonzódók is otthon érezhették magukat csütörtök délután a marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében, a Szent György-napok nyitórendezvényén. A telt házas publikumot Sófalvi Szabolcs üdvözölte. A polgármester a községben zajló gazdag művészeti életről szólt – amely többet ér és maradandóbb, mint az aszfaltozás –, egyebek mellett azt is megemlítette, hogy idén százéves a helyi színjátszás, és megjelenik Marosszentgyörgy magyar nyelvű monográfiája, majd Baricz Lajos katolikus plébános a tőle megszokott kedves, keresetlen szavakkal csalt mosolyt az arcokra. Ezt követően a fotóművészet három képviselője sorakozott fel a közönség előtt – Fülöp Jenő, a tanácsteremben kiállított munkák alkotója, és a méltatók: Both Gyula, a Marosvásárhelyi Fotóklub elnöke, illetve Vajda György, a klub vezetőségi tagja, lapunk munkatársa. Kalotaszegi népviseletben pompázó leányok – a kép címe is figyelemre méltó: Békesség Istentől –, krumplit hámozó legényke, sajtkészítő férfi, faragó mester, téli táj, harangláb – néhány A természet- és életképek című tárlat alkotásaiból, amelyekben Both Gyula szerint egyértelműen megmutatkozik az érték. Vajda György így foglalta össze a szebbnél szebb táj- és szociofotók üzenetét:

– Erdélynek íze és fénye van, ezt hozta el a művész képeivel. Egy letűnőben lévő világot őriznek meg ezek a fotók. A vászonra kivetített alkotások a festő érzékenységével készültek.

A méltató kérdésére Fülöp Jenő elmondta, hogy 11 éves korában egy Smena géppel kezdte a fényképezést.

Ezt követően a Kolping Család énekkórusa kalotaszegi népdallal hozta még közelebb a publikumhoz a látottakat, majd Molnár Éva tanárnő bemutatta Moldován Irén nyugalmazott pedagógus Emlékeim törött cserepei című könyvét.

– Ezek a cserépdarabkák nem akarnak hivalkodni, csak használni. Novellák, életmesék találhatók ebben a szerény kis könyvben, amelynek kivitelezése, illusztrálása is finomságról, jó ízlésről árulkodik. Sikeres lesz ez a könyv, mégpedig azért, mert őszinte. A szerző magáról, családjáról mesél, két idősík, múlt és jelen játékából kerekednek ki történetei, amelyek sem nem vidámak, sem nem túl szomorúak, hanem olyanok, mint az élet: igazak, valódiak.

Moldován Irén elmondta, hogy „fogadott öccse”, Baricz Lajos bátorította a könyv publikálására, ő jelentette meg első írását is a Harangszó című lapban.

– Emléket állítani a helynek, ahol világra jöttem és családtagjaimnak is – fogalmazta meg alkotói szándékát a szerző, majd arra kérte jövendő olvasóit, adják tudtára, mi tetszett és mi nem a könyvben, mert nagy szüksége van visszajelzésekre a folytatáshoz.