2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Széncinege (Parus maior)

Széncinege (Parus maior)


Széncinege (Parus maior)

14 cm. A legismertebb cinege. Feje és nyaka fényes kékesfekete, arcfoltja fehér. Testalja citromsárga; mellén és hasán fekete, hosszanti sáv. Háta szürkészöld; farcsíkja és farka szürkéskék. Rendkívül élénk, éber madár. Hajnaltól alkonyatig mozog. A fák legvékonyabb ágait is megvizsgálja, ide-oda röppen, fejjel lefele tornászik. Minden mozdulata ügyes. Ahol nem érez veszélyt, ott nagyon bizalmassá válik. Sűrűn járja a madáretetőket.

Hangja: Rendkívül változatos. Kora tavaszi énekére számtalan magyar hangutánzó kifejezés ismeretes.

Figyelemre méltó Áprily számos költeménye, melyekben a cinke a könnyedség, a bizakodás, a dallamosság megtestesítője. Íme néhány példa:

Koncert

A forrásnál pár fürge cinke perget

becéző szót: Kicsi ér! Kicsi ér!

Nagy tarkaharkály járja fenn a kertet

és néha kasztanyettával kísér.

Zenei ritmusával, az ujjongó örömérzet pazar szépségű soraival vált méltán híressé a Március című költeménye. Rövid soraiban a daktilust – egy hosszú és két rövid szótagból álló ereszkedő versláb (-uu) – trocheus egy hosszú és egy rövid szótagból álló versláb – követi, ezek a verslábak pedig tele vannak a tavasz lüktetésével, örömével és mámorával:

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa*: dactilusok.

 

Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

Van olyan verssora, melyben a madár hangja más évszakot érzékeltet:

Kopogtatás

Micsoda csattogó zakata ez?
– kiáltottam ki – zeng a házeresz!

Kis cinke-ács volt. Mégis meghatott: Csőrével már az ősz kopogtatott.

A minden tobozt megvizsgáló cinkéket idézi a Biztatás fiatal fenyőknek című versének néhány sora:

ha fürge cinkeraj kutat

magrejtő, barna tobozokban

s növekvő tű-avaron

szaladó szarvas lába dobban.

A picike madár hű hozzánk, télre is itt marad, és hangjából bizakodás árad:

Új cinkeszó

Köd és mínusz tíz. Február.

De az a „kicsicsűr”-madár

nagyvígan fittyet hány neki

s pici gitárját pengeti.

A madarak viselkedése, hangjának elcsitulása is a hangulatfestés eszközévé válik:

Őszi rigódal

Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,

rég hallgat búbosbanka- s gerleszó.

Ha pártaian s nem várja fészek-öl sem,

miért szól még a megtévedt rigó?

Nagyszámúak a telet jellemző versei. Nemcsak a hideget, havat és jeget veszi észre, hanem a fehér fényben ragyogó hegyoldalakat, az azúrkék égboltot, a pirók, süvöltő és a szajkó tollának szépségét is.

Téli reggel

Nap villogtatta bükkcserjén a dért.

Gallyak hóbarlangjába cinke szállt,

fény szédítette s egy napos titok,

s dermedt rügy-csipkerózsikák között dalolt:

– Nyitni fog – nyitni fog – nyitni fog!

Remekművet alkotott Szabó Lőrinc Nyitnikék címen. Annyi bizakodás, remény csendül ki a cinke kora tavaszi hangjából, hogy mi, olvasók is bűvkörébe kerülünk. Szívesen idézném a 24 szakaszos lüktető verset, de itt csak ízelítőt adhatok lírai tartalmából:

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj.

A befejező szakaszban azt kívánja a költő, hogy ez a verse nyissa ki az emberek bizakodó szívét.

*ditirambus: gör-lat: szárnyaló hangulatú lírai költemény, lelkes hangulatú magasztalás

(Folytatjuk)

Összeállította: Márton Béla

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató