Hollywoodi produkciókban a szuperhősök szokták triplájával osztogatni a pofonokat a rossz fiúknak. A valódi életben előfordul ez fordítva is.
Hollywoodi produkciókban a szuperhősök szokták triplájával osztogatni a pofonokat a rossz fiúknak. A valódi életben előfordul ez fordítva is. Például a minap egy volt pénzügyminiszter, akit első fokon nyolc évi állami ingyenlakásra ítélt a bíróság pénzmosásért és egyéb finom cselekedetekért, egyetlen nyilatkozatával rúgott bele a pénzügyi felügyeletbe, a tőzsdébe és a magánnyugdíjalapokba. Ebből már érteni annyit, hogy valószínűleg nem mondott le a kormányzat a magánnyugdíj-biztosítók második pilléres alapjainak megszerzéséről.
Az exminiszter, akinek „véletlenül” valaki átadta nemrég a javában zajló protokollumbotrányt is kirobbantó titkos iratot, a minap az egyik kormánypárti televízióban éles hangon nekiment a magánnyugdíjalapoknak, mondván, hogy azok részvényeket vásároltak az ország legnagyobb távközlési cégének tőzsdén forgalmazott értékpapírcsomagjából. Tudni vélte, hogy az illető cégnél bűnvádi eljárás zajlik, és emiatt is a részvényei veszteni fognak az értékükből, tehát azt igyekezett bemagyarázni a nézőknek, hogy ezek a fránya multik felelőtlenül kezelik a nyugdíjra félretett pénzüket.
A nyilatkozat kapcsán persze azonnal vizsgálódni kezdett a pénzügyi felügyelet a biztosítóknál. Pedig ennek a hatóságnak nem értékes utasításokra kéne végeznie a dolgát, ott azért kapják alaphangon a fizetésüket, hogy a pénzügyi ágazatban felügyeljék a rendet. Annyiban érthető az igyekezetük, hogy amikor a kormányváltás után kevéssel az egyik nyugdíjalap levélben figyelmeztette az ügyfeleit a kormányzatnak a második nyugdíjpillérben levő összegekkel kapcsolatos szándékaira, és nem büntették meg elég gyorsan annak a főnökét, akkor a felügyelet vezetőjét rúgták ki tüneményes gyorsasággal. Nagy dolgot azért aligha találhatnak az ügyben, mert ha minden közszájon forgó adat igaz, akkor az alapjaik jelentős részét a tőzsdén jegyzett, jórészt állami, de magáncégek részvényeiben is elhelyező nyugdíjbiztosítók részvénybefektetéseinek kemény 0,4%-a van a szóban forgó távközlési vállalat értékpapírjaiba fektetve. Tehát, ha kockáztattak is volna, akkor sem nagyot, és tekintve, hogy az alapok befektetései összességükben eredményesek, nem mondhatni, hogy rosszul dolgoznának. De ez fabatkát sem ér annak a hatalomnak a szemében, amelyik nagyon rá szeretné tenni a kezét a magánbiztosítók alapjaira, de erre még nem volt képes törvényes eszközt fabrikálni magának, így valódi lejárató hadjáratot folytat a magánbiztosítók ellen.
Rendes országban, amilyen ebből a mienkből még csak sokára lehet, a felügyelet az exminisztert vette volna elő egy, anyagi kárt okozható lejáratási kísérletre kiterjedő vizsgálat erejéig. Már ha jobb helyeken egy közpénzek eltérítéséért a törvénnyel épp hadilábon álló „szakinak” egyáltalán jutna műsoridő egy bármennyire is komolyan vehető televízióban.
