Vannak helyzetek, amikor a gyengeség előnyt jelent, de ha ennek a hátterében hosszú távon hasznosnak bizonyulható tényezők vannak, azokat is észre kellene venni, mert a rossz idők egyben lehetőséget is hordoznak az ilyenkor felmerülő hibák kijavítására. Ha van, aki levonja a következtetéseket.
Meglepte a szakikat, hogy a tavaly szép hazánk gazdasága nem zuhant akkorát, mint a fejlett nyugat-európai államoké. A visszaesés enyheségét számítva ott vagyunk az élmezőnyben, aminek az az egyik fontos összetevője, hogy a nyugati országokhoz képest a mi gazdaságunkban sokkal kisebb az idegenforgalom szerepe. Más pozitívumok, mint hogy a nyugatiak gazdaságvédelmi intézkedéseinek hatása hozzánk is begyűrűzött, illetve, hogy a pénzügyi ágazat sokkal jobban bírta, bírja ezt a krízist, mint a 2008-ast, egyáltalán nem a mi kormányaink okos döntésein múltak.
Ha nálunk megélhetési politikusok helyett előrelátó és fejleszteni képes döntéshozók váltogatnák egymást a kormányrúdnál, ők is észrevehetnék, mert világosan látszik ennek a krízisnek a nyomán, hogy mekkora jelentősége lehet egy ország életében az okosan, jól kiépített turisztikai ágazatnak, amihez nálunk adottak a kitűnő természeti és kulturális értékek. Ezekre lehetne építeni, hogy jó időkben ne az ország bruttó nemzeti össztermékének huszadát, hanem annak legalább a kétszeresét eredményezzék, ehelyett gyakorlatilag azt a keveset, ami van is, teljesen padlóra viszik azzal, hogy az egy éve ígérgetett támogatásokat még mindig halogatják.
Az értékesítetlen lehetőségből eredő, másokhoz képest enyhébb visszaesésben persze sikert látnak. A következő napokban lesz még itt bőven kérkedés ennek kapcsán, el fogják mesélni, hogy azért volt ilyen kicsi a visszaesés, mert ők jól gazdálkodtak, és mivel mostanság téma a költségvetés, majd a beruházások fontosságáról is fognak regélni. Miközben az már önmagában egy szegénységi bizonyítvány, hogy egy olyan országban, ahol a kormányt nyugaton iskolázott volt pénzügyminiszter vezeti, a naptári tavasz első napján még nincs elfogadott állami költségvetés. Az illető, ha tovább látna az orránál, megkeresné a fogason a kalapját, ha van neki, föltenné, és távozna. Csak az adófizetők azzal sem nyernének sokat, mert itt olyan legényekből van túlkínálat, akik a szégyellnivalót sikersztoriként tálalják, miközben gyakorlatilag csak a pártkatonák és a megvásárolható szavazóbázisként tartott állami alkalmazottak boldogulásával törődnek.
