Hagyományőrzés Iklandon
Már négy év telt el azóta, hogy az iklandiak nem találkoztak szilveszter éjszakáján a templomtéren, ahol évszázadokkal ezelőtt minden év végén összegyűlt a falu népe az unitárius lelkésszel az élen.
Már négy év telt el azóta, hogy az iklandiak nem találkoztak szilveszter éjszakáján a templomtéren, ahol évszázadokkal ezelőtt minden év végén összegyűlt a falu népe az unitárius lelkésszel az élen. Ekkor adtak hálát a Jóistennek az eltelt év eredményeiért és imádkoztak az új esztendő sikereiért. Ezen alkalmakkor zsoltárokat énekeltek, majd elhangzott a magyar és a székely himnusz is. A jelenlevők boldog új évet kívántak egymásnak. Csodálatos érzés volt látni, hallani az együtt imádkozás, éneklés varázsát. Még a haragosok is másként néztek egymásra, sőt olyan is volt, hogy kezet fogtak egymással. Annyira kellemesek, sikeresek voltak a találkozások, hogy a közeli falvakból is sokan Iklandon köszöntötték az új esztendőt.
Amint írtam, négy esztendeje üres szilveszter éjszakáján az iklandi templomtér, állítólag azért, mert a fiatalok egy része a lelkészi szolgálat alatt robbanó szerkentyűket működtettek, ezért felfüggesztették az ősi hagyományt, és beiktattak az év utolsó napjára délután 5 órától a templomban egy lelkészi szolgálatot, aminek sem varázsa, sem látogatottsága nincsen.
Hogy a lelkésznő lefújta az ősi szokást, azon nem csodálkozom, hiszen őt csak a lelkészi hivatása köti e helységhez. Ezzel szemben azon csodálkozom, hogy a falu népe tudomásul vette és otthon marad, pedig szüleink, nagyszüleink, őseink nem ezt tették.
Ha mi nem védjük, nem ápoljuk őseink hagyományait, ezáltal nem tiszteljük elődeinket. Két presbitérium van a faluban, református és unitárius, sőt tanácsosaink is, de ők nem tartják fontosnak az évszázados hagyomány megőrzését, annak ellenére, hogy tősgyökeres iklandiak.
Azt szeretném, és remélem, hogy összefogunk, és 2013 szilveszter éjszakáján újból találkozunk a templomtéren, ha lelkész nélkül is, de tiszteljük meg elődeinket azzal, hogy tovább visszük a ránk hagyott szokásokat.
Adja Isten, hogy így legyen.
Benedek Mihály nyugdíjas
