A háború áldozataira emlékeztek a Bekecsen

A Bekecs a nyárádmentiek szent hegye. Nemcsak azért, mert időtlen idők óta uralja a környékbeli tájat, hanem azért is, mert a hegy szorosan kötődik az itt lakók kultúrájához: számos dal, legenda, helytörténet fűződik hozzá.  

Fotó: Fülöp Jenő

A Bekecs a nyárádmentiek szent hegye. Nemcsak azért, mert időtlen idők óta uralja a környékbeli tájat, hanem azért is, mert a hegy szorosan kötődik az itt lakók kultúrájához: számos dal, legenda, helytörténet fűződik hozzá. Ezért is döntött úgy tíz évvel ezelőtt a nyárádmagyarósi önkormányzat, hogy minden október első hétvégéjén egy olyan ünnepnapot szervez, amely a Bekecsről szól. A kezdeményezésből hagyomány lett.

Az első rendezvényekre alig százan zarándokoltak a tetőre a környékbeli településekről, illetve távolabbról azok, akik kedvenc kirándulóhelyükre tértek vissza ez alkalommal is. Az idén közel 2500-an jöttek fel a Bekecs-tetőre

Aztán meggyúlt az első lármafa is, ami a történelmi időkben az ellenség közeledtét jelezte – újkori szimbólumában pedig megmaradásunk jeleként lángolt a magasba. Ezután óriási kereszt került a tetőre, majd az összefogás eredményeként megépült a kápolna és a kilátóhely, amely most már több kilométerről is látszik, s örök jel marad a csúcs alatt. Mindezt a törekvést egészítette ki az idei rendezvény, amelyen a már megszokott lármafagyújtás mellett zászlót is avattak, szenteltek. Ugyanakkor az idei rendezvény kiemelt mozzanata – az első világháború kitörésének 100. évfordulóján – a Bekecsen levő honvédsírok felújítása, az elesett katonák emlékhelyeinek megkoszorúzása volt.

Szombaton a Bekecsre zarándoklókat a vajai fúvószenekar fogadta a kápolnánál, majd, miután megérkeztek a hagyományőrző huszárok és a torboszlói lófő székelyek, elhangzottak a köszöntők. Házigazdaként Kacsó Antal polgármester hangsúlyozta, hogy az önkormányzatnak fontos ez a helyszín, és igyekeztek évről évre valamit tenni annak érdekében, hogy „ottho-nosabbá” tegyék a környezetet. A kápolna megépítése mellett kiépítették a kutakat, a forrásokat, pihenőhelyek létesültek, és ami a legfontosabb: járható lett a Nyárádselye–Bekecs-tető közötti út, talán ennek köszönhetően is vettek részt olyan sokan az idei az eseményen.

Tekintettel arra, hogy 100 éve tört ki az első világháború, és mint ismeretes, a Bekecsen igen heves harcok zajlottak, az idei rendezvényen elsősorban a háborúban elesettekre való emlékezésre helyezték a hangsúlyt. Józsa András szovátai helytörténész és ifj. Benkő József történész, a Magyar Királyi 23. Határvadász Zászlóalj Hagyományőrző Csoport vezetője a bekecsi csatáról, annak előzményeiről, következményeiről beszélt a jelenlevőknek, míg Sepsiszéki Nagy Balázs a magyar Nemzetstratégiai Intézet üzenetét tolmácsolta. Ahogy lenni szokott, az idei rendezvényt is színesítette a nyárádmagyarósi iskolások verses-zenés előadása.

Az idén a Bekecs-tetőn zászlót avattak, amelyet Oláh Dénes római katolikus esperes áldott meg. A fekete-piros óriási zászlón a fekete szín a szülőföldet, míg a piros az ezért kiontott vért szimbolizálja. Ez a lobogó csak a Bekecsen fog majd a széllel játszani – mondta Kacsó Antal polgármester.

Az idén a lármafát azért gyújtották meg, hogy arra emlékeztessen, hogy fogyatkozunk. A polgármester számítása szerint kéthavonta egy közepes nagyságú erdélyi magyar falu lakossága tűnik el a Kárpát-medencében.

Délután a honvédok sírjánál folytatódott a megemlékezés. A Magyar Királyi 23. Határvadász Zászlóalj Hagyományőrző Csoport tagjai a helyet rendbe tették és egy kopjafát is felállítottak. A jelen levő egyesületek, szervezetek képviseletében megkoszorúzták a sírhelyet. Ennél kevesebben mentek le ahhoz a sírkerthez, ahol az erdő szélén számos katona alussza örök álmát. Jó volt látni, ahogy a hagyományőrző fiatalok ezt a helyet kitakarították, felújították a kerítést, újrafestették az emlékoszlopot. A Magyar Királyi 23. Határvadász Zászlóalj Hagyományőrző Csoport és a torboszlói hagyományőrző lófő székelyek állta díszőrség mellett ide is elhelyezték a kegyelet koszorúit.

Ifj. Benkő József a Népújságnak elmondta: három napig dolgoztak, ameddig rendbe tették az emlékhelyeket. Tudomásuk van még két másik sírhelyről a Bekecsen, ezeket is felkutatják, és kiegészítik az eddigi hármat. Bár száz évvel ezelőtt zajlottak azok az események, amelyek következtében megváltozott Európa térképe, vannak, akik nagyszüleik, dédszüleik elbeszélése alapján még tudnak le nem jegyzett történeteket mesélni a Nagy Háborúról, ezért a csoport őket is felkutatja, lejegyzi a hallottakat és a tárgyi emlékek mellett igyekszik megőrizni ezeket a vallomásokat. S hogy ez mennyire valós, a helyszínen is kiderült, egy selyei lakos – az „öregeket idézve” – a bekecsi csatáról hallottakról szólt.

Jó volt látni azt is, hogy nagyon sok fiatal és diák vett részt a bekecsi megemlékezésen, akiknek a Natura 2000 gondnoksága természetismereti, míg a történelemtanárok történelmi vetélkedőt szerveztek. S így egy napra a nyárád-mentiek szent hegye újra „megszólalt”.