Gyógyszer vagy veszélyes méreg?

A segesvári múzeumban kiállított patikaedények a 18-19. századból származnak, az egykori Sas nevű gyógyszertárból, amelynek tulajdonosa 1899-ben ajándékozta sok más tárggyal együtt megőrzés és védelem érdekében a városnak. A díszes, pompás kiképzésű edényeken kétfejű sas ábrázolását láthatjuk, tartalmukra vonatkozóan ovális kartusban vannak a feliratok, latinul, gyakran rövidítésekkel.

A patikaedények feliratait szépen író, de nem különösebben képzett emberek, úgynevezett piktorok végezték, és szükség esetén végzik ma is. A szövegeket a patikus kézzel írta meg, tanulmányai, ismeretei alapján, bizonyára néha kevésbé olvashatóan, és adta át a piktoroknak. Így szinte természetes, hogy hibás feliratok is születtek, amelyeket kétszáz, háromszáz év távlatából nehéz értelmezni.

A segesvári múzeum anyagában legalább tíz elhibázott címke van. Gyakran a B helyett P, a H helyett M, a T helyett F, az U helyett N van írva, és ezek az egyszerűbb, jelentéktelenebb esetek. Van egy rejtélyes felirat, amelynek megfejtése sok fejtörést okozott: EXTRACTUM CIMTAE HERBAE.

Cimta nevű gyógynövény leírása nem található sem a két-háromszáz éves, sem az utóbbi időkben megjelent szakkönyvekben.

A talány megfejtése érdekében a szegedi gyógyszerésztudományi karhoz, a düsseldorfi gyógyszerészeti intézethez és a heidelbergi gyógyszertári múzeumhoz fordultam, de ők sem tudnak ilyen nevű gyógynövényről. Végül is a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság segítségével sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogy téves feliratozásról van szó. Az egykori gyógyszerész EXTRACTUM CICUTAE HERBAE feliratot rendelhetett meg, amelyben a piktor a CU-betűket M-nek olvasta és írta, így lett az ismert CICUTAE-ból az ismeretlen CIMTAE.

A foltos bürök évszázadokon át gyógynövényként volt használatos, latin neve Conium maculatum vagy Cicuta maculata. Utóbbi nevéből származik kivonatának latin neve, extractum Cicutae herbae, amely az első Magyar Gyógyszerkönyvben (1871) még hivatalos volt, de a későbbiekben már nem.

Elődeink a foltos bürök zöld részei (herba) nedvét belsőlegesen mérgek ellenanyagaként, hánytatóként, epilepszia, szifilisz, különböző eredetű fájdalmak, szamárköhögés kezelésére alkalmazták. Külsőleg kenőcsök és alkoholos kivonatok formájában kelés, furunkulus, tályog, pikkelysömör, rühösség, bőrrák, rákos daganatok gyógyítására használták.

A bürök Európában mindenütt közönséges, egy-másfél méterre is megnövő gyom, az öt legveszélyesebb növények egyike. Összedörzsölve kellemetlen egérszagot áraszt, mérgező hatóanyaga, koniintartalma miatt. Mérge a növény minden részében jelen van, de legtöbbet a levelek és a termés tartalmaznak. A bőrön és a nyálkahártyán keresztül is felszívódik, ezért érintésétől is óvakodjunk! A mérgezési tünetek hamarosan megjelennek: fáradékonyság, szédülés, hasmenés, verejtékezés, majd a mozgatóizmok bénulása következik, ami előbb az alsó végtagok, majd a mellkas bénulásában nyilvánul meg, végül beáll a fulladásos halál.

Gyógyító és halálosan mérgező dózisa (adagja) nagyon közel van egymáshoz, ezért gyógyításra már nem használják, a szakemberek még homeopátiás kezelésre sem ajánlják.

A foltos bürök történelmi nevezetessége a Kr.e. negyedik évszázadból származik, Szókratész ókori bölcselő kivégzésével áll kapcsolatban.

Szókratész, a kivételesen nagy gondolkodó vallotta, hogy a lélek tudatlanságból megy a bűn után, ezért tanulni kell! A tömegek uralmát (a demokráciát) elutasította. Szerinte a „bölcsességet szerető emberek” (filozófusok) kellene vezessék az országot, a törvényeket – jókat és rosszakat egyaránt – mindenkinek be kell tartani. Szembekerült az akkori politikai vezetőkkel, akik istentelenséggel és fiatalok megrontásával vádolták meg, halálra ítélték, a kor szokásai szerint foltos bürök mérge által. A börtönből megszökhetett volna, de nem tette, mert szembekerült volna nézeteivel. Kr. e. 399-ben kiitta az eléje tett méregpoharat, tanítványai jelenlétében halt meg, akik közül a legismertebb, Platón részletesen leírta a mérgezési tüneteket, a haláltusa lefolyását. Szókratész az elvek melletti kiállás örök példája maradt!

Az ókor híres hadvezére, Hannibál is a bürök mérgével lett öngyilkos, és az emberiség történelme folyamán számos gyilkosság is ezzel a kegyetlen méreggel történt.

Veress László