Van az életben, amikor szeretnénk valami jót tenni, valami olyant, amit nem muszájból teszünk, valamit, amire nem kényszerítenek rá, egyszerűen csak tenni szeretnénk. Próbálunk segíteni, örömet szerezni, vagy csak mosolyt csalni egymás arcára. Sokszor gondolkodom el azon, hogy vannak-e közöttünk olyan emberek, akiknek nem is ünnep az ünnep, akik ugyanolyan szürke hétköznapként élik át az ünnepet, mint bármelyik más napot. De mitől is különb az az ember, aki tudja, hogy van, de rohanásában elvesztődik. Azon idegeskedünk, hogy megfelel-e az ajándék szeretteinknek, vagy inkább mást vásároljunk meg, rohanjunk megint a boltba, vagy inkább kezdjük el kitakarítani a nagyszobát. Na, és mikorra marad a sütés-főzés, a legfinomabb ételek elkészítése, hogy minél gazdagabb asztallal tudjuk fogadni vendégeinket? Észrevettem, hogy minden évben az ünnep végére az elkészített ételeink legalább fele megmarad, a megvásárolt ajándékaink pedig még vagy két hetet a karácsonyfa alatt maradnak. Megéri-e a berögződött készülődés, és vajon marad-e időnk a legfontosabbra: Jézus Krisztus születésének emléknapjára, az öröm és békesség, a család és szeretteink ünnepére. Az ünnep valódi lényege ők lennének, elég egy kis csend, egy kis béke, egy kis odafigyelés egymásra és magunkra, és máris másképp látjuk tökéletesnek a karácsonyt.
A béke, azaz shalom a zsidó nyelvben egy mindennapi köszönési forma. Ez a héber szó a mi zenekarunk neve. Zenekarunk Sáromberkéről származik, ahol minden héten összegyűlünk, hogy imádságainkkal és énekeinkkel dicsőíthessük az Úr Jézus Krisztust.
Idén mi egy kicsit másképp szerettük volna szebbé tenni egymás karácsonyát. Idén nem egymást ajándékoztuk meg a zenekaron belül, hanem egy közös célt tűztünk ki magunknak. Földön járó angyalok szerettünk volna lenni. A Segíts, hogy segíthessünk! című projektünket megosztottuk a sáromberki ifi tagokkal is, és segítségüket kértük ennek a megvalósításában.
Idén gyermekotthonokat, árvaházakat látogattunk meg. Vannak gyerekek, akiknek nem annyira egyszerű a karácsony, mint nekünk, hiába is próbáljuk azt hinni. Vannak, akik elveszítették szeretteiket, édesanyjukat, édesapjukat vagy mindkettőt. Megsajnáljuk őket, pár másodpercig még bele is gondolunk helyzetükbe, ilyenkor próbálunk a legrosszabbra gondolni, ami történhet velünk, majd hirtelen tovább is illan gondolatunk, ennyi volt. De igazán megérteni és átérezni ezeknek a gyerekeknek a sebeit, fájdalmait csak akkor tudnánk, ha az ő helyzetükben lennénk. Másképp soha nem fogjuk fel azt, hogy mennyire is nehéz nekik. Mi, akik szerencsés helyzetben vagyunk, és megvan mindenünk, úgy döntöttünk, hogy amink van, azt megosztjuk velük. Nem kellett messzire menjünk, Sárpatak szomszéd falu, Körtvélyfájától csak Gernyeszeg választ el. Mindkét helyre időben bejelentkeztünk, és nagy örömmel várt minket Sárpatakon a 24, Körtvélyfáján pedig a 11 gyermek. Minden gyereket egy zacskó finomsággal, édességgel és gyümölccsel leptünk meg. Mindezek mellett összegyűjtöttünk néhány cipősdoboznyi ruhát, amit szívesen továbbadtunk nekik. Ruhák mellett társasjátékokat és plüssmacikat is vittünk. Az igazi ajándékunk viszont nem ezek a fogható, tárgyi dolgok voltak, hiszen magunkkal vittük hangszereinket, és néhány szép karácsnyi dallal kedveskedtünk nekik. Öröm volt számunkra, hogy nem nekik énekeltünk, hanem velük együtt. Köszönettel tartozunk a gyerekeknek és nevelőiknek, mivel míg egyik helyen tiszteletünkre verssel és énekkel készültek, addig a másik helyen egy kis szeretetvendégségre hívtak. A gyerekek hamar megnyíltak, és nagyon jól el tudtunk beszélgetni velük. Rövid beszélgetés után távoztunk ezekről a helyekről, és továbbra is imádkozunk az ilyen helyzetben levő gyermekekért.
Gondolkozzunk el, hogyan is kellene tökéletesen várjuk és megéljük az ünnepet.
Áldott ünnepet kívánok a Shalom zenekar nevében mindnyájunknak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
