Gyergyószárhegy és a Lázár család

A Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először. Sorsa a Lázár család történetével fonódik össze. A falu első írásos említése 1406-ból való, Lázár Bernát nemes birtoka volt ekkor a terület.

Szárhegy (más néven Gyergyószárhegy, románul Lăzarea, németül Grünberg) nagyközség Hargita megyében. Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra, a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban. Nevét valószínűleg a Szármány-hegyről kapta. Területe ősidők óta lakott. A kastélytól nyugatra a bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait tárták fel. A legelső írásos adatok a faluról az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben találhatók. A Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először. Sorsa a Lázár család történetével fonódik össze. A falu első írásos említése 1406-ból való, Lázár Bernát nemes birtoka volt ekkor a terület. A Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült. Ekkor, 1462-ben a földesura Lázár András volt. Az 1500-as évek végén élt Lázár István lánya, Druzsina, ő iktári Bethlen Farkashoz ment feleségül, s ebből a házasságból született Marosillyén Bethlen Gábor. Szárhegyre került, s a ma is látható kaputorony emeleti szobájában nevelkedett. A kastélyt 1631-ben bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz udvarházzá építették ki. A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási központja lett. 1658. szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla emlékeztet. A Székelyföldet igen gyakran sújtották török, tatár betörések, az egyik támadás idején a várkastély is megsérült. Ekkor kijavították, kibővítették, régi forrás szerint egy ilyen támadás során építették a nagy sarokbástyát is. A kuruc szabadságharc idején Lázár Ferenc volt a földesura, aki hadműveletekkel is támogatta a kurucokat. 1707-ben – amikor a császáriak bevonultak Erdélybe, Lázár Ferencnek ki kellett menekülnie Csángóföldre – Acton császári tábornok a várkastélyt felgyújtatta, csak egy ép bástyája maradt. Lázár Ferenc állíttatta helyre, amikor visszatért a szatmári béke után, ugyanis meghódolt a Habsburg császár előtt, így maradhatott ura a földjének. 1742-ben Lázár Ferenc a kastélyban halt meg. A kastély 1748-ban újra leégett, ekkor sajnos nem tudták már minden részét helyreállítani, amit tudtak, azt is részben a falu népének adományából. Végül 1842-ben egy tűzvészben dőlt végleg romba. A 19. század idején a Lázár család „hanyatlásnak” indult, ekkor már csak a kaputorony volt lakható. Az utolsó Lázár-örökös – Lázár Zsigmond és felesége – 1853-ban hagyta el a kastélyt, mely ezután erőteljes pusztulásnak indult.

1665-ben Lázár István egy darab földet adott a ferenceseknek, ahol kápolnát építtetett nekik. 1669-ben a Csíksomlyóról érkezett Kájoni János (Szárhegyen temették el 1687-ben) új épületet emeltetett, amely 1707-ben és 1748-ban leégett és csak 1752-re lett kész. 1872. május 22-én a kolostor is újra leégett, de újjáépítették. A település lakói nagy részben székelyek (97%), szinte a teljes falu. Az ősmagyarokra jellemző nemzetiségi szervezet a letelepedéskor is megmaradt Szárhegyen, sőt, a 16. századig így éltek! Az itt élők adómentességet élveztek, mivel a határvédésért cserébe ilyen fontos kiváltságban részesültek. Továbbá meg kell említeni, hogy a földjüket birtokolták, mint a székelyek egyébként is, így itt nem volt olyan éles vagyoni elkülönülés, mint Erdély többi, Székelyföldön túli részein, ahol a jobbágy általános ellentétben állt a nemessel. Itt mindenki ugyanazt a kiváltságot élvezhette. 1562-ben volt a székely fölkelés, melynek megtorlásául számos székely falut tettek tönkre, ártatlan családokat gyilkoltak le. A közszékelyekből jobbágyok lettek, s kemény adóval sújtották őket. 1570 körüli összeírás arról tanúskodik, hogy akkorra a Lázár grófokon kívül öt birtokos élt Szárhegyen, a lakosság többi része jobbággyá vált. 1614-ben jött egy jobb kor a lakosok körében: Báthori Zsigmond fejedelem visszaadta a jobbágyok szabadságát, újra adómentességet élveztek, földjeiket visszakapták, de – éppen mint dédszüleik idején – határvédő szerepük lett. Fontos is volt ez, mivel 1658-ban betört egy tatár csapat Gyergyóba. A gyergyóiak, köztük a szárhegyiek is, hősiesen helytálltak, s kikergették a tatár sereget Moldvába. 1661-ben sajnos újabb török-tatár sereg tört be Gyergyóba, ám ekkor nem sikerült olyan jól a csata, mint három évvel azelőtt. A településeket felgyújtották, lakosaikat elhurcolták. Lázár István idején Szárhegy egész Gyergyó legjobban fejlődő, legtekintélyesebb településévé vált. A Rákóczi-szabadságharc idején a gyergyóiak a kurucok mellé álltak, ám öt évvel később Acton császári ezredes könyörtelenül elpusztította Gyergyót, a lakosoknak menekülni kellett. Ekkor égették fel a Lázár várkastélyt is. 1711-ben megszűnt a székelyek katonai szolgálata, majd Mária Terézia uralkodása idején végleg eltűntek a jogok. A lakosság többsége jobbágy maradt. Az 1813–1817-es időszakban a nagy éhínség miatt Szárhegyről is nagy számban mentek ki magyarok Moldvába.

A település lakosságát 1850 óta jegyzik. A népesség létszáma megugrott az 1900–1910-es években, mikor megnyílt a közeli fűrészgyár, munkások vándoroltak be, köztük románok, németek s egyéb nemzetiségek (ukrán). 1992-ben 3564 lakosából 3476 székely/magyar, 43 román és 45 cigány volt. 2002-ben 3435 lakosából 3332 székely/magyar, 57 román, egy német, 45 cigány és egy egyéb volt.

A Lázár-várkastély helyreállítása megkezdődött. 1974 óta alkotótáborokat rendeznek benne. A római katolikus erődtemplom 1235 körül épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették, tornya 1488-ban épült. 1590-ben tűz pusztította, mivel a reformátusok, a templomot megszerezve, oltárait elégették. 1729-ben a szentély és a torony kivételével lebontották és újjáépítették. 1930-ban bővítették és tornyát magasították. A Szármány-hegyi 15. századi Szent Antal-kápolnát a nagybaconi Balló család építtette újjá az 1700-as években. A Szármány-hegy tövében levő Ferenc-rendi kolostor és templom 1669–1752 között épült. A rendházfőnök 1669–1674 között Kájoni János volt, kinek szobra a kolostor falában látható.

Szárhegyen született és ott is hunyt el Színi Lajos székely író, költő, újságíró 1891–1933), Bartis Ferenc székely költő (született 1936. július 4-én – elhunyt Budapesten, 2006. június 9-én), magyar író, költő; és ott született 1937. november 21-én Koós János táncdalénekes, humorista, színművész.