Future Perfect #2

Új tárlat a K’arte szobában

E címmel nyílt kiállítás április 28-án a marosvásárhelyi K’arte Egyesület Enescu utca 2. szám alatti székhelyén az Ecsetgyár szervezésében. A tárlaton Grigorescu Diana, Dărăban Daniel, Vajda Renata, Negruţiu Matei, Popa Anamaria, Cengher Andrei, Predescu Tudor, Caţi Andra, Gödri Cosmin és Gorea Alexandru munkáit láthatja a közönség, a május 21-ig látogatható kiállítás kurátora Monotremu. A tárlatról a következőképpen írnak a szervezők:

Absztrakt

Nem vagyunk annyira naivak, hogy azt higgyük: az új művészgenerációt anticipálni vagy felmérni tudnánk a régi, akadémizált – és ennek folytán halott – művészeti felfogás és nyelvezet eszközeivel. Helyette egy harctér határait kívánjuk itt meghúzni, és egy elkövetkező forradalom (lehetetlen) kereteit meghatározni.

Mert bármilyen más törekvés csupán lezárná azt, ami el sem kezdődött, vagy megismételné azt, ami már eleve ismertünk.

A nagy művészek sohasem az érthető dolgok és emberek iránt érdeklődnek, hanem makacsul rámutatnak egy-egy égető kérdésre, még akkor is, ha ez a számukra a pusztulást jelenti.

Konkrét

Olyan alkotók, mint Mureşan Ciprian, Savu Şerban, Bejenaru Matei, Pelmuş Manuel, Vătămanu Mona, valamint Tudor Florin, Monotremu (Borotea Laura és Boldiş Gabriel), Miklósi Dénes és Miklós Szilárd, Kispál Ágnes-Evelin és Kispál Attila az Ecsetgyár kurátorainak bátorítására egy-egy olyan lépésre kötelezik el magunkat, amely visszahelyezi őket a helyi közösségekkel és tétekkel való munka logikájába, a fiatal generáció művészeinek kiválasztása és ezek kiállításainak szervezése által. – Anton Răzvan és Iepure-Gorski Mihai

A meghívott művészek a marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum 12. osztályos diákjai, akik a kortárs művészet opcionális tantárgyával két éve ismerkednek. A meghívás kezdeményezői mi magunk voltunk, azontúl a diákok saját gondolatai és az őket leginkább foglalkoztató témák kerültek felszínre: a digitális világ, a történelmi világ, az identitás világa, az otthon, a környezet és az iskola világa... Szakmai önéletrajz hiányában, amellyel művészileg „legitimálhatnák” magukat, minden résztvevő rendkívül játékos és egyben igen komoly megközelítésre lehet büszke olyan témák feldolgozásában, amelyekről az iskolai tanításban nem esik szó. A kiállítás szabad alkotásokból álló gyűjtemény, amely a tanulmányokat befejező ünnepélyes momentumot is jelképezhetné; érdemjegyek és oklevelek nélküli, szakmai képesítővizsgára született kollektív alkotás, avagy javaslat, egy új tantervi alternatíva.

Grigorescu Diana kiáltvány-installációt készít: a textilanyagok maradványai a fogyasztásellenesség politikai gesztusaivá válnak, „a fast fashiontól a slow fashionig és a fenntarthatóságtól az antifashionig”. Dărăban Daniel a nosztalgia témájának szentelt installációt kreál, amely a kommunizmus sajátos tárgyait vonultatja fel, és amelyben a személyes történetek a rezsim hivatalos feljegyzéseivel ütköznek. Renata Vajda egy jövőbeli, fantasztikus állat kíséretében lép kölcsönhatásba a városi térrel. Negruţiu Mateit a mindennapos hulladékok ökológiája és esztétikája foglalkoztatja – ezek elhagyatott tájakat és nosztalgiával telített ökoszisztémákat eredményeznek. Popa Anamaria fényképészeti installáción keresztül, hőszkenner kromatikája segítségével vizsgálja a női létállapotot, a sebezhetőséget és az előre meghatározott modellektől való felszabadulást. Cengher Andrei vizuális esszét hoz létre az ember és a természet elveszett kapcsolatáról, és az ennek újraindításához szükséges technikai trükkökről. Predescu Tudor megkérdőjelezi a mesterséges intelligencia és az alkotóképesség határait, az együttműködés és a kollektív szerzőség viszonya révén, amely a néző felfogását is kérdőre vonja. Caţi Andra a pandémia időszakát örökíti meg, amelyet édesanyjával töltött lakásuk bezárt intimitásában – golyóstollal készült naplórajz-sorozata egyszerre szerény és költői. Gödri Cosmin diáktársai kórusát szólaltatja meg: az iskolai éveket megéneklő lamentója erőteljes kollektív siránkozás, amely idővel elpusztítja önmagát, megold és felold. Végül Gorea Alexandru sajátos perspektíváját ismerhetjük meg a futballkapusok életéről, olyan fotósorozat révén, amely a labdarúgás etikáját és esztétikáját ötvözi. – Monotremu (Borotea Laura és Boldiş Gabriel)

A Temesváron 2010-ben Borotea Laura és Boldiş Gabriel által létrehozott Monotremu művészi páros ironikus, ill. kritikus művészi gyakorlatok által érezteti a román társadalom hiányosságait, egy olyan kontextusban és egy civilizáció keretein belül, amely az álnevüket ihlette kifejezéshez hasonlóan párhuzamot von a monotrémák kétértelmű zoológiai kategóriájához, és egy olyan térben mozognak, amelyet a kétely övez mind osztályozása, mind státusza szempontjából: a monotrémák esetében valahol az emlősök és a madarak között, valamint Románia esetében valahol Kelet és Nyugat között található, egy olyannyira külön szint, amely bizonyos kritériumok szerint primitív, de még inkább osztályozatlan és integrálhatatlan a már meglevő struktúrák keretein belül. Ők ketten 2012 óta a Minitremu kreatív laboratóriumot fejlesztik, amely megkönnyíti a gyermekek és fiatalok kortárs művészetekhez való hozzáférését.

A kiállítás szervezője a Fabrica de Pensule (Ecsetgyár), partnere a K’Arte Egyesület, a Reea és Nett Front támogatásával. A tárlat a Living the Future – a művészeti alkotás támogatásának lehetőségei válságos időkben c. program része. A program társtámogatója a Román Nemzeti Kulturális Alap, a projekt Kolozsvár helyi tanácsának és polgármesteri hivatalának támogatásával jött létre. (Knb.)