Festők, múzsák, szerelmek

Csend és nyugalom fogadott karácsony és szilveszter között Budapesten a Szent István körút és a Falk Miksa utca kereszteződésénél, a patinás saroképület, a Kieselbach Galéria és Aukciósház környékén. Egy hónappal korábban hatalmas nyüzsgés volt ugyanott. Egész nap tömegek özönlöttek ki és be a galéria ajtaján, rengetegen voltak kíváncsiak a rendhagyó kiállításra, amely a modern magyar festészet legjobbjaiból vonultatott fel jó néhányat, és vitt közönség elé nyolcvan remekművet, amelyek így együtt még sohasem lehettek egyazon tárlaton. Már csak azért sem, mert a különleges tematika – Festők, múzsák, szerelmek – eddig nemigen érvényesített, új szempont szerint társította őket egymással. Fogyott az alkalomra megjelentetett, azonos című pompás katalógus is, és hosszú sorok álltak a tárlattal párosuló másik nagyszerű kiadvány, a Festői szerelmek árusító standja előtt is. Az utóbbinak az a Nyáry Krisztián a szerzője, aki az Így szerettek ők címmel megjelent köteteivel már óriási olvasótábort szerzett magának. A nagy íróink, költőink szerelmi életét megörökítő könyvek páratlan sikere után szinte magától adódott az ötlet, hogy a témát tovább kell folytatni más területekre kiterjesztve. Kivételes és érdekes egyéniségekben nincs hiány, a képzőművészek ilyenek, az ő életük is valósággal kínálja az írnivalót. Magánéletüket illetően a köztudatban szintén sok a fehér folt, ezek eltüntetésével is még közelebb lehet vinni őket az olvasókhoz, művészetkedvelőkhöz. Nyáry Krisztián tehát, akivel a közelmúltban többször is találkozhattunk Marosvásárhelyen, legutóbb a nemzetközi könyvvásárnak is népszerű vendége, szereplője volt, legújabb kötetében a 19–20. századi magyar festők párkapcsolatairól mesél. A szép Corvina-kiadvány nyilván művészi reprodukciókat is bőven elénk tár.

A szerző mostani választását képzőművészeti vonzalmai is természetessé teszik, de többen biztatták is, hogy írjon, közöljön történeteket a festők szerelmi életéről, múzsáiról, az életművüket meghatározó fontos, de kevéssé ismert epizódokról. Leghathatósabban a Kieselbach Galéria tulajdonos vezetője, Kieselbach Tamás járult hozzá a könyv megjelenéséhez. A nemzetközileg is nagy elismerésnek örvendő művészettörténész, művészeti menedzser és igazságügyi szakértő, számos nagy visszhangú tárlat rendezője és szakmunka, monográfia szerzője a két eseményt, a Festői szerelmek bemutatóját és a hozzá társított kiállítás megnyitóját is egybekapcsolta. 2016. november 3-án olyan sok volt a rendezvény és a kötet iránt az érdeklődő, hogy a galéria termei szűknek bizonyultak, a méltatást s az ismertetést az épület előtt kellett megtartani. A médiatudósítások szerint mintegy ezer ember alkothatta a kinti közönséget. November 27-én zárult a tárlat, az utolsó héten magam is többször megfordultam a galériában, és mindig rengeteg volt a néző és a könyvvásárló.

Az Aukciósház közben már hosszabb ideje nagy téli árverésére készült. A laikusok el sem tudják képzelni, mennyi tennivaló van ilyenkor, mi minden foglalhatja le a szervezőket és köti le az idejüket, milyen sok dologra kell figyelniük azért, hogy a nemzetközileg is számon tartott aukció zavartalan s a lehető legsikeresebb legyen. A folyton úton levő, szervezési csúcsfoglalatosságokba merülő Kieselbach Tamás mégis szakított időt arra, hogy interjút adjon a Múzsának. 

Beszélgetésünkben, amelyre a galéria könyvtárnak, múzeumi műhelynek, restauráló műteremnek, elméleti és gyakorlati kutatóközpontnak egyaránt beillő emeleti szintjén, pontosabban az élénk és folyamatos munkára valló főnöki „szentélyben” került sor, természetesen a kötetek és a tárlat mellett az erdélyi művészek helyzete, hagyatéka, a nálunk még lappangó értékek kérdése is felmerült. Erről majd valamikor később olvashatnak mellékletünkben. Ma a Festői szerelmek előszavából, Nyáry Krisztián gondolataiból ragadunk ki néhány mondatnyi ízelítőt.

„Nem művészettörténeti tanulmányokat írtam. Célom – ahogy a költők és írók esetében – most is elsősorban a szórakoztatás és az, hogy az általam leírt történetekkel az életművekhez, azaz a képekhez is kedvet csináljak. Változatos és gazdag anyaggal dolgozhattam. Az elmúlt években kiváló és közérthető festészeti monográfiák, informatív kiállítási katalógusok születtek a legjobb magyar művészettörténészek tollából. A képek mellett az alkotók életéről is hallatlanul sok, új részletet tártak fel és tettek közzé. Őket illeti elsősorban a köszönet, én csak az ő kutatásaikra támaszkodom. Sok inspirációt kaptam Kieselbach Tamástól is, aki a galériájában bemutatott művek alkotóinak életét is mindig izgalmas módon tárja közönség elé. Megtisztelő, hogy e könyv bemutatójához egy általa rendezett kiállítás is kapcsolódik, amely a képeken keresztül mesél festőkről és múzsáikról.”

Az ugyancsak nagybecsű katalógus, a Festők, múzsák, szerelmek szerkesztője szintén tekin-télyes művészettörténész, Molnos Péter, a 20. századi magyar festészet, a magyar műgyűjtéstörténet ismert szakértője. A kötet hátsó borítóján a következő sorok ajánlják a munkát az érdeklődőknek: „Szerelem, csalódás, vágy, válás, gyilkosság, rajtakapott szeretők, megcsalás és örök hűség – ezek a szavak szinte soha nem bukkannak fel művészettörténeti kötetekben. A Festők, múzsák, szerelmek című kötet azonban meglepő kivétel: neves kutatók, Molnos Péter, Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán szokatlan nyíltsággal mutatják be a 20. századi magyar festészet legnagyobb alakjainak magánéletét, szerelmi viszonyait, azt a kapcsolatot, amely művészek és múzsáik között kialakult. Történelmi és magánéleti drámák, izzó szenvedélyek és csendes, szerelmes hétköznapok titkai tárulnak fel a lapokon, 80 festmény és 130 dokumentumfotó segítségével”. 

Konkretizálva a kötetbe foglaltakat, Ferenczy Károly, Csontváry Kosztka Tivadar, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Galimberti Sándor, Czigány Dezső, Berény Róbert, Derkovits Gyula, Frank Frigyes, Egry József, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Vajda Lajos, Ámos Imre és Anna Margit neve és szerelmes társaik tartanak számot a nagyközönség figyelmére.