Fényesség az Arielben

Régi szentesti mesék születtek maivá a művészkuckós „család” hangján, hangszerein, mozdulataiban pénteken és szombaton este a marosvásárhelyi Ariel Színház termében.

Fotó: Nagy Tibor

Régi szentesti mesék születtek maivá a művészkuckós „család” hangján, hangszerein, mozdulataiban pénteken és szombaton este a marosvásárhelyi Ariel Színház termében. A karácsonyi csoda minden szépsége, izgalma, boldogsága kifejezésre jutott ezen a kétszer hatvan perces varázslatban, melyet kisiskolásformájú manók, piros szarvú rénszarvasok, bohóc, Télapó, angyal és gyerekeket alakító gyerekek társasága művelt a hófehér világot – Bölöni Ágnesnek és Radu Nicoletának köszönhetően – díszleteiben is hitelesen tükröző színpadon. Czédula Kamilla vezényletével egymást követték a szívgyönyörködtető dallamok, és szinte minden dalhoz valamilyen – szöveget és hangzást új értelmekkel, árnyalatokkal gazdagító – rövid jelenet is kapcsolódott. Rudolf dalánál feltűnt a nagy piros szán is, melyet a szarvasok a nagy igyekezetben „sikeresen” kihúztak a jóságos ajándékosztogató alól. A Csendes éjben a magányos, társaitól elfordult fiút szeretetével lepte meg és vezette vissza barátai közé az angyal, aki nem sokkal azelőtt apróbb gyerekek tenyerében gyújtott gyertyalángot. A zárómozza-natban görkorcsolyás tündérlány szórt „varázsport” a térbe. A szűkebbe, melyben nézőtér és színpad már jó ideje egybeolvadt, egy testként létezett, és a tágabb térbe, a kitágultba, mely elért Sámuel kórterméig, aki talán öntudatlanul is átélt egy leheletnyit a gyógyulására felajánlott élményből. (Története a Népújság december 21-i, pénteki lapszámában olvasható). Czédula Kamillától megtudtuk, összesen 1100 lej gyűlt össze a súlyos betegséggel küzdő fiúcska számára, az adományt Sámuel ikertestvére, Hanga vette át. Nem énekelték meg hát hiába a születés sokszólamú üzenetét a művészkuckós gyerekek. Hangjukra talán elkezdődhet egy huszonegyedik századi újjászületés-történet.