A fény ünnepe

Szokatlan sürgést-forgást tapasztalhattak december 23-án éjfélkor, karácsony szombatja előestéjén a marosvásárhelyi Vihar utcában lakók. A református templom előtt, az egyházközségben rendhagyó módon először, éjféli istentiszteletre gyülekeztek az egyházközség tagjai. S az is különös volt, hogy senkit sem engedtek be 12 óra előtt.

Mertshogy meglepetést is tartogattak a szervezők, Dénes Előd és Katinka református lelkipásztorok. Ugyanis a gyülekezeti ház ablakából, utcát, teret betöltően, elhangzott a zeneszerző lelkész által írt Mária dala a Gordonka együttes egyik énekese, Vajda Boróka előadásában, majd a templom bejáratánál a kórus is bekapcsolódott. Lassan megtelt a templom előtti tér, s a rövid „fogadj Isten” senkit nem zavart, csupán egy éppen arra tartó taxist, aki, mielőtt eltűnt volna a másik utcában, egy kicsit hangosabbra húzta a manelét a járműben. 

A már megszokott zenés istentisztelet a zsúfolásig megtelt templomban folytatódott, ahol az érkezőket előre kinyomtatott, sokszorosított kották, szövegek fogadták, hiszen az igehirdetést megelőzően alkalomhoz illő énekek hangzottak el Dénes Előd gitárkíséretében. A tavalyhoz viszonyítva mégis egy kicsit hagyományosabbá sikeredett az első karácsonyi találkozás a templomban, ugyanis egy évvel ezelőtt ilyenkor mutatták be Dénes Előd szerzeményét, a születés történetéről szóló rockoratóriumot. Az idén Dénes Katinka hirdette az igét, a betlehemi csillag szimbólumából kiindulva a fény erejéről beszélt. A pásztorok sötétségben indultak el megkeresni a megszületett Jézust, őket a csillag fénye vezérelte. Ma is tele van az éle-tünk sötétséggel. Mindenkinek az életében vannak rossz pillanatok, amikor minden elsötétül, és úgy érzi, hogy már nem látja meg azt bizonyos fényt, ami kivezet a sötét alagútból. 

A világban is olyan események zajlanak, amelyek sötétbe borítanak. A fény a szeretet, a reménység és a béke jele volt a Bibliában. Ilyenkor, karácsonykor is ez kell vezéreljen bennünket, hogy a nehéz perceinkben megtaláljuk ezt a fényt. Adjunk és kapjunk szeretetet, megbecsülést és ezáltal higgyük azt, hogy van remény a jobbra – fogalmazta meg  gondolatait a lelkipásztor. S hogy ez teljesebb legyen, az istentisztelet végén újabb énekek hangzottak el. Ezután az egybegyűltek az emeleti gyülekezeti teremben még sokáig együtt maradtak egy pohár forralt bor, tea és fánk mellett. 

Másnap a karácsonyi istentisztelet is – az igehirdetés mellett – valóságos „koncert” volt, amelyen fellépett a Gordonka együttes és az egyházi kórusok apraja-nagyja. A kicsik hangszeres zenei előadást is tartottak, és sokak meglepetésére énekelt a gyülekezet egykori tagja, Erdős Róbert, a marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum volt diákja, aki most Budapesten operaéneklést tanul. Zorán egyik ismert slágere is elhangzott Dénes Dorottya tolmácsolásában. Mondani sem kell, hogy ezúttal is tele volt a templom, hiszen a Dénes házaspár igazolja, hogy lehet másként is igét hirdetni, a zene nyelvén, családias hangulatban, úgy, hogy kicsiktől a nagyokig mindenki jól érezze magát, aki részese az ilyen istentiszteletnek. Végül erről is szól a karácsony.