Újabb tájegységet mutatunk be olvasóinknak. Az elkövetkezendőkben a Felső-Maros mentét – a Marosvásárhely – Szászrégen – Déda közötti településeket – ismertetjük több részben.
A megye névadó folyójának partja ősidők óta lakott. Római kori települést találtak Jedd határában, ismert római lelet a marosfelfalui ruhacsat (fibula), Marosvécsen a római castrum, és a civil település helyén még mindig kivet magából római kori cserepeket a föld. Az ókor nyomai megtalálhatók Vajdaszentivány, Gernyeszeg határában is. A középkorban olyan jelentős nemesi családoknak voltak itt birtokaik, amelyek beírták nevüket a magyar történelembe. A kommunista korszakban megrongálódtak ugyan, de még állnak azok a csodálatos várak, kastélyok, amelyek erről a korról tanúskodnak. Mindezek mellett a többségben magyarok lakta községekben (Nagyernye, Marossárpatak, Vajdaszentivány, Gernyeszeg, Marosfelfalu, Marosvécs, Magyaró) számos kulturális rendezvényt szerveznek, amelyeken érdemes részt venni. Ezek közül megemlítjük a vajdaszentiványi néptánctábort, a sárpataki huszárfesztivált, az erdőcsinádi Gyöngykoszorú néptánctalálkozót, a marosvécsi cseresznyevásárt, a marosfelfalui hagyma-, vagy akár a marosjárai szilvaízfőző fesztivált. A Maros a horgászoknak, vízisportkedvelőknek kínál kikapcsolódási lehetőséget. Érdemes letérni a főútról az említett községekhez tartozó falvakba is, amelyek között vannak igen szép környezetben fekvők, a Maros és a Nyárád közötti dombvidék völgyeibe ágyazódva.
Az egykori Marosszék legészakibb faluja, nevét az Ernyei nevű főúri családról kapta. A korabeli dokumentumok szerint a települést először 1332-ben Ernee néven említették. Birtokosa, Ernyei István 1303-ban az ország nádora volt. A falu nevezetessége, hogy egyszerre öt felekezetnek volt itt temploma, a szombatosok később Bözödre telepedtek át. 1602-ben a falunak híres vezére volt Ernyei Mósa Gergely. 1661. szeptember 14-én Ali pasa Libáncs mezei táborában választották fejedelemmé I. Apafi Mihályt.
A nagyernyei birtok az Ernyei családtól a későbbiekben házasság révén a Bálintittokhoz került.
A Bálintitt család nagyernyei kastélya valószínűleg a 18. században épült, késő barokk stílusban. A 19. században az épületet neogótikus stílusban átalakították, a későbbiekben még többször is átépítették. Legutóbb 1946-ban alakították át a kastélyt, az északi szárnyat lebontották, így vált L alakúvá az épület. Az államosítás után, 1954-ben a község általános iskoláját rendezték be az épületben. A kastélyt a rendszerváltás után visszaszolgáltatták az örökösöknek, már csak az óvoda működik benne.
A kastélynak 18 szobája volt, a két dór oszlopos, szépen berendezett szalonban az ősök arcképeit helyezték el. Az épületben őrizték egykor a kiváló magyar humanista, Kovacsóczy Farkas kancellár levéltárát és értékes könyvtárát. A könyvtár kb. 15.000 könyvet tartalmazott.
A 19. század második felében a kastély ura a költő, műfordító br. Bálintitt (II.) József (1851–1922) volt, aki 1881-től császári és királyi kamarás, 1884-től a nyárádszeredai kerület országgyűlési képviselője. 1895-ben jelent meg a Költemények című kötete, melyben saját versei mellett a kor német, francia és angol költőinek válogatott és általa lefordított versei is helyet kaptak. Az utolsó nagyernyei báró, Bálintitt Károly az 1949-es deportálás elkerülése végett egy ideig Bukarestben bujkált, majd Magyarországra menekült. 1956-ban feleségével, br. Apor Évával együtt az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
A kastély előtti domboldalon terült el a nagy park, melynek maradványai az egykori halastóval ma is jól láthatók.
A kastély mellett még érdemes betekinteni az 1784 és 1788 között épült református templomba, illetve a XIII. századból származó régi templom helyére 1904-ben felhúzott római katolikus templomba. Az unitárius templom 1729-ben, míg a hajdani görögkatolikus, jelenlegi ortodox templom 1931-ben épült. A polgármesteri hivatal előtt 2008-ban, a Libáncs mezei esemény 347. évfordulóján felavatták Miholcsa József marossárpataki szobrászművész I. Apafi Mihály fejedelemről készített egész alakos szobrát.
Sáromberke
Sáromberke először 1319-ben jelent meg possessio Sarumberg név-alakban Károly Róbert két, ugyanebben az évben keltezett adománylevelében. A falu királyi birtok volt. Első ismert birtokosai a Kacsics nemzetség tagjai közül kerültek ki, köztük Szécsényi Tamás (1319-től) ismert erdélyi vajda, országbíró és több vármegye főispánja. A tulajdonosok közül a Szécsényiek, Zsigmond király, a somkereki Erdélyiek, Bánffy Dénes és a Teleki család ismertek. A 15–16. században a település vámszedő hely volt, így 1453-ban mezővárosi ranggal említették: „ecclesia parochialis Beati Michaelis archangeli in oppido Sarombergh fundata”.
A falu 1405-ben birtokcsere révén Somkereki Erdélyi Antal és leszármazottai birtokába kerül. A somkeréki Erdélyiek fiúági kihalását követően 1642-ben Sáromberke is a losonci Bánffy család kezére került, majd 1674-ben I. Apafi Mihály adományaként Teleki (II.) Mihály (1630 k. – 1690) szerezte meg. Attól kezdve az államosításig a széki gr. Teleki család tulajdona maradt, a 18. század közepétől a kancellári ág ott tartotta birtokközpontját.
A barokk Teleki-kastélyt 1769-ben gr. Teleki Sámuel erdélyi kancellár kezdte építtetni. Az utazások befejezése után Teleki Samu visszatért a sáromberki birtokára gazdálkodni és építkezni. 1912-ben, megrendelésére tervezte Möller István a 18. századi, párhuzamos szárnyakat összekötő, neobarokk stílusú központi épületrészt. Az épületegyüttes mai arculatát a neobarokk központi szárny határozza meg. A két régi épület Mária Terézia korabeli barokkos stílusban készült, mindkettő bolthajtásos és síkmennyezetes volt. Ezek közül két szoba mennyezetét nagyon szép mintás stukkóval díszítették. A két épületszárnyat Teleki Samu manzárdemeletes épülettel és kocsiáthajtóval kötötte össze. Az új épület neobarokk kiképzésével harmonikusan illeszkedik a régi épületek homlokzataihoz. Az U alakban elhelyezkedő három épület egy díszelőudvart, parkot zárt be. Az északi épületszárnyban voltak kialakítva a család reprezentatív és lakóterei. A déli épületszárny mögött húzódott a második világháború elejéig egy hatalmas, félhenger alakú, zsindelyes tetővel fedett lovarda, homlokzatán az építést jelző 1825-ös évszámmal. Az U alakú épület értékeit 1944-ben széthordták. A kastélyban az államosítást követően mezőgazdasági iskolaközpontot létesítettek. A család örökösei 2005-ben visszakapták az épületet, viszont úgy döntöttek, hogy nem tartják meg, így a mai napig is árverés alatt áll. A kastélyhoz egykor 60 hektáros, legendás szépségű park is tartozott, amiből napjainkban nagyon kevés látható. A kastélypark előzményei is Teleki Sámuel korára nyúlnak vissza, ő 1782–1787 között több cseh és morva kertészt (Andreas Koppmann, Frantz Leerch, Frantz Jarschel) is foglalkoztatott sáromberki birtokán. A barokk díszkertet tujákkal, puszpángokkal, jegenyékkel, virág- és veteményes- ágyásokkal táblásan alakították ki. A sáromberki kertépítés második szakasza a 19. század derekára, második felére esik: a kancellár unokájának, széki gr. Teleki Sámuel Ferencnek (1817–1882) az érdeme a négy halastóval, lovagló- és lovaspólópályával megálmodott angolpark kialakítása.
A Teleki család sírboltja a kastéllyal szembeni domboldalon áll. A családi kriptát szintén Teleki (II.) Sámuel építtette, 1774-ben. 1916-ig oda temetkeztek a kancellárinak nevezett ág tagjai, összesen tizenöt felnőtt és öt gyermek, köztük az építtető könyvtáralapító és dédunokája, az Afrika-kutató (VI.) Sámuel is.
A református templom építése (1785) szintén a Teleki Tékát alapító kancellár nevéhez fűződik, ezért áll a templom sarkánál gr. Teleki Sámuel kancellár szobra. A templom mellett, az egykori – szintén a Téka-alapító által építtetett – iskola épületében múzeum van, ahol többek között látható az Afrika-kutató eredeti utazóládája. A római katolikus templom 1905-ben épült neoromán stílusban.
A falu nevezetessége a fehér gólya. A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület évek óta lehetővé teszi, hogy bárki 24 órán át élőben kövesse a gólyák fészekbeli életét. A gólyáknak menhely készül a Teleki-kastély közelében, emellett gólyaösvény mentén, információs táblák segítségével tájékozódhatunk életvitelükről.
A mai község első házai nem itt, hanem a vajdaszentiványi út mentén egy fennsíkon épültek, ezt bizonyítják az itt talált cserépdarabok. Mivel ott csak három-négy forrás biztosította a vizet, a lakók lennebb húzódtak a Maros közelébe, és így alakult ki a mai Marossárpatak, amelyet 1268-ban Sarpatak néven említenek először. 1325–1340 között Szécsényi Tamás a tulajdonos, aki Tamás, erdélyi vajda néven szerepel a feljegyzésekben. Ennek fia, Szécsényi Kónya, Horvátország és Dalmácia bánja volt, és birtokait a király adománya nyomán folyton gyarapította. Ide tartozott Gernyeszeg, Sáromberke, Magyarfülpös és még néhány mezőségi falu. A pártoskodások következtében a Szécsényi család kegyvesztett lett, s így az említett birtokok az Erdélyi család kezébe kerültek. Az Erdélyiek 1636-ig birtokolták a környéket, székhelyük Gernyeszeg volt. Erdélyi István 1602 és 1636 között Torda megye főispánja volt. Birtokai után nem akart hadat állítani a Bethlen István elleni hadjárathoz, így elveszítette a fejedelem kegyét. Halála után feleségétől, Mindszenti Krisztinától Apafi Mihály elvette birtokait és Teleki Mihálynak adományozta. Az első Teleki, aki Sárpatakon lakott, Teleki Mihály volt (1730-1740 körül). Ennek utódja volt Teleki Lajos, akinek két fia volt: Domokos és Mihály. A két testvér között oszlott meg a vagyon, így épült két kastély az alsó és felső udvarral, neoklasszicista stílusban. A Teleki Domokos-féle felső udvar 1933-ban gazdát cserélt. A birtokot minden felszerelésével és a kastéllyal együtt Vaida Voievod Mircea román földbirtokos vásárolta meg. 1937-ben a 435 hold szántót és erdőt, valamint a 12 hold belsőséget a hitelszövetkezeten keresztül, Adorjáni Károly igazgató-tanító közbenjárásával megvásárolta a falu népe. A felső kastély rövidesen egy toldalagi Kövesdi nevű ember kezére került, aki lebontatta és az anyagot eladta. A községközpontban levő épület utolsó gazdája Teleki József volt. A romantikus homlokzatú kastély 1872-ben épült gr. Teleki (IV.) Lajos és bethleni gr. Bethlen Eszter fia, (V.) Domokos (1841-1907) megbízásából. Kiemelkedő építészeti eleme a Pest környéki klasszicista kastélyokat idéző főhomlokzatot hat ión oszloppal és timpanonos oromzattal kialakított kocsifelhajtó. Fölötte lépcsőzetes attikafal látható a család nagyméretű, domborműves címerével. A második világháború után, 1945-ben államosították. Ezt követően ide szállásolták el a görög függetlenségi és polgárháború áldozatainak Romániába menekült gyermekeit. 1951 óta halmozottan fogyatékos nők kórháza.
Marossárpatak másik műemléke a Teleki-kripta, amely a 19. század első éveiben épült, és ide temették egykor a sárpataki Teleki család halottjait. Az épület alakja az egyiptomi piramisokra emlékeztet.
A községközpontban, a református templomkertben jött létre az erdélyi fejedelmeket ábrázoló szoborpark a Marosvásárhelyről Sárpatakra költözött Miholcsa József szobrászművész alkotásaival. Az elsőt, az 1848-as szabadságharc első győztes csatájának emlékére készített lovas huszár szobrot 2003-ban állították a kultúrotthon elé. Jelenleg 15 szobor díszíti a teret, ahol falunapokat, huszárfelvonulást és megemlékezést tartanak rendszeresen.
A vízisportot kedvelők és a horgászok kellemesen tölthetik el az időt a pókai halastó mellett, aki pedig a laza gyalogtúrát kedveli, annak érdemes a Pókakeresztúr feletti erdőben barangolni, ahonnan Galambodra, vagy akár Mezőcsávásra is el lehet jutni, a dombtetőről gyönyörű kilátás nyílik a Maros völgyére is.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
