Felső-Kis-Küküllő mente (2.)

Előző Barangolónkban a Felső-Kis-Küküllő mente alsó szakaszát mutattuk be, ismertetve Balavásár, Gyulakuta, Székelyvécke, Erdőszentgyörgy és környéke látnivalóit. Tovább haladva a 13A országúton Szováta felé, gazdag kulturális, történelmi, népművészeti örökséggel rendelkező községeket (Makfalva, Kibéd, Sóvárad) találunk a fürdőtelep vonzáskörzetében. Ezekről a településekről könnyen elérhető a Bekecs, a Nagy-Mező-havas, de a Maros és Hargita megye határában levő Siklódkő is, ami tulajdonképpen a Hargita-hegység nyúlványa, és természetesen Szováta is alternatív programlehetőséget kínál. A Kis-Küküllő mente sajátos népművészeti elemekkel rendelkezik. Dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és dr. Nagy Jenő vaskos kötetben (Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet –Kriterion könyvkiadó, Bukarest, 1978) foglalták össze a vidék (a folyó forrásvidékétől a Marosba ömlésig terjedő szakaszán levő települések) néprajzi kutatásainak eredményét, amit érdemes átlapoznunk, és felkeresnünk azt a hagyatékot (varrottasok, fafaragás, népviselet), amit még őriznek. Azért is ajánljuk, hogy az alábbi három községben ne csak az épített örökséget, hanem szellemi múltunk nyomait is keressék, mert sok érdekeset tudhatnak meg elődeink életéről, hagyományainkról. 

 

Makfalva – Cséje, Hármasfalu, Székelyabod, Szolokma

Ősmagyar település, ahol népvándorlás kori leleteket is találtak, határában állt egykor Maka vára, amelynek ma alig fellelhető nyomait találjuk. Az egykori település lakói a vár őrei lehettek. A falut az idők során két tűzvész is teljesen elpusztította. A XVI. századtól folyamatosan újjáépült, a XIX. század végén járási székhely volt. A település leglátványosabban az 1970–1980-as években fejlődött. Ebben az időszakban épült az új művelődési ház (kultúrház), a tekepálya és több társasház, bővült az iskola, óvoda, új sportpálya, tornaterem, állatorvosi rendelő és más beruházások létesültek. A falu központjában emléktábla áll az 1836–1838 között épült Wesselényi Miklós iskolán. A kultúrotthon előtti parkban 1999-től áll Dózsa György szobra, mivel a helyiek úgy tartják, hogy e faluban született a parasztlázadás vezére. 2007-ben Wesselényi Miklósnak is szobrot állítottak. 

Aki Makfalván körülnéz, feltétlenül keresse fel a Fülöp Dénes Néprajzi Múzeumot, amely a település legrégebbi épületében várja a látogatókat. 

1972-ben állt össze a tárlat anyaga, néhány évig a kultúrotthonban kapott helyet, majd az 1813-ban épített Dózsa–Barátosi-udvarházba költözött. A kiállított anyagot Fülöp Dénes néhai helyi tanár állította össze. Nemcsak néprajzi tárgyak vannak kiállítva, hanem a makfalvi fazekasságról is érdekes adatok, ugyanis a faluban már a XVI. században dolgoztak fazekasok. Az 1800-as években 120 fazekasról tudnak. Sajnos, mára kihalt ez a népi mesterség. Megtekinthetjük a makfalvi születésű Kusztos Endre festő és Suba László szobrász alkotásait is. Az egyik teremben Dózsa György-emlékszobát rendeztek be.

Makfalván 2007-től repülőtér van, ahol sétarepüléseket ajánlanak a turistáknak.

 

Kibéd 

A legtitokzatosabb eredetű, de történelmében, népi hagyományaiban a Felső-Kis-Küküllő mente leggazdagabb települése. Nevének eredetét is homály fedi. A legenda szerint egykor itt mocsaras vidék volt, és a vízi madarak hangját, a bölömbika bőgését hallgatva egy vándor azt kérdezte az itteni embe-rektől: Ki bőg, ki bég? – innen származhat neve, amely az évszázadok alatt alakult a mai formájára. 1561-től használják a „Kibed” elnevezést. Azt sem lehet tudni, hogy pontosan mikor és hogyan alakult ki a település. A Csombodhát dombon az I. században egy római védmű állt, itt építették fel a későbbi Csombod várát is. Az első írásos adat a falu létezéséről 1499-ből származik. Az első statisztikai adat 1567-ben keltezett, és a befizetett adó nyilvántartásáról szól. Egy 1863-ból származó irat Kibéd falu papja által igazolja, hogy két különálló településből jött létre a mai Kibéd falu. Első, katolikus templomát 1552-ben építették. 1640-ben már a reformátusok tatarozzák. 1709-ben a kuruc harcokban leég, majd 1710-ben újjáépítik. 1781–82-ben új szárnnyal bővítik ki, 1786-ban kőfallal veszik körül. Mai formáját 1820 és 1926 között nyerte el. 1826-ban újabb szárnnyal bővítették. A templom orgonáját, amely még ma is az eredeti fasípokkal működik, a híres székely mester, Bodor Péter készítette 1846–47-ben. A falu 2004-ig Makfalvához tartozott, 2004-től önálló település. 

Kibédi sétánkat kezdjük az önkormányzat tulajdonában álló Seprődi János Múzeum és Tájházzal, amely egy 19. századi épületben székel. Érdemes lefotózni a régi iskola épületét, amely az Osztrák–Magyar Monarchiában laktanyának épült. A kibédiek múlt iránti tiszteletére vall, hogy a két világháborúban elesettek oszlopa mellett a falu 500 éves fennállásának alkalmából emelt emlékmű is látható, ugyanakkor a falu egykori szülötteinek, Madaras Gábor népdalénekesnek, Seprődi János zenetudósnak és dr. Kibédi Mátyus István orvosdoktornak is szobrot emeltek. 

Érdemes rövid gyalogtúrát tenni a környékbeli erdőbe, ahol még a medvével is találkozhatunk. És legalább egyszer részt kell venni a híres kibédi farsangon. A Szilveszter családnál pedig betekinthetünk a kelmeszövés hagyományába, ahol az egykori malom mellett bemutatják, miként készült egykor és most a székely harisnya alapanyaga. 

 

Ajánló: A Felső-Kis-Küküllő menti útitervünk elkészítésekor azt is figyelembe vehetjük, hogy az említett településeket Marosvásárhelyről gépkocsival vagy kerékpárral egy- vagy kétnapos körúttal is bejárhatjuk. Az E60-as európai, majd az A13-as jelzésű országúton Szováta irányába, a Sóváradról ajánlott, a Bekecs alatt elvezető (Transzbekecs) úton Nyárádmagyarós – Székelybere – Nyárádszereda irányába „összeköthetjük” a Kis-Küküllő völgyét a Nyárádmentével. A kerékpárosoknak ajánlott a Makfalva – Székelyabod – Nyárádszentimre – Nyárádszereda variáns is. Érdemes letérni a főútról, és felkeresni az említett községekhez tartozó, félreeső falvakat (pl. Zsákod, Rava, Csöb, Bordos, Lóc, Cséje, Szolokma), ahol valóságos időutazást tehetünk a múltba. A hegyikerékpározást kedvelőknek ajánljuk a Makfalva – Szolokma – Küsmöd (innen Atyha – Kőrispatak irányába vissza lehet térni Bözödre, majd Erdőszentgyörgyre), illetve tovább Siklód – Sóvárad közötti gyönyörű útvonalat.

 

Sóvárad 

Sóvárad a Felső-Kis-Küküllő mente és a Sóvidék határán fekszik, gyönyörű környezetben, keleten a Nagy-Mező-havas (1777 m), északon a Bekecs (1080 m), délen Siklód (1024 m) hegye veszi körül. A római időkben itt volt a sóőrzés központi hivatala. A Klastrom bérce magaslatán valamikor ferences kolostor állt, ennek sem maradt nyoma, ahogy az említett Csombod várának sem, ami Kibéd és Sóvárad között a hegyen magasodott valamikor. 

Neve először az 1332-es pápai tizedjegyzékben szerepel Varad néven. Az 1567-es regestrumban Sóváragya néven, 22 kapuval jegyezték a falut, az 1635-ös lustrában a Sóváradgia névalakot találjuk. 

A közösség már a 16. században áttért a református hitre, erről tanúskodnak az 1692–1695 közötti levéltári adatok. A település első katolikus temploma a 13. század második felében épülhetett. Erre utaló jelek figyelhetők meg a mai templom alapján és egyes falrészein. A ma is álló templomot 1763–1766 között, a megroggyant, régi templom lebontását követően építették „Mária Terézia Kegyelmes királyi asszonyunk kegyelmes engedelméből”. A 11 regiszteres orgona 1873-ban, Kolonics István orgonaépítő mester 120. munkájaként készült, 1934-ben vásárolta a gyülekezet. 2012–2013-ban teljesen felújították. A templomot is többször felújították, legutóbb 2003-ban tatarozták. 

A római castrum stratégiai pontnak számított az északi határvonal mentén, a mai református templomtól északra terült el. Helyén több korabeli érmet találtak, amiből pontosan meghatározhatták, hogy Vespasianus császár idején, az i. sz. I. században teljesítettek szolgálatot védői, valószínűleg a rómaiak daciai visszavonulásáig. Sajnos, kevés látható a castrumból, mert házak épültek föléje.

Érdemes felkeresni az 1881-ben épített egykori iskolát, amelyet 2014-ben újítottak fel, s ahol megőrizték a fapadlós, régi stílusú osztálytermeket. A református templommal szemben kezdődik Nyárádmente felé a Transzbekecs, ezen az úton érhetjük el a gerincen levő egykori televízió-átjátszóállomást (relé), ahonnan mintegy kétórás gyalogúttal feljuthatunk a Bekecs-tetőre. 

Azt még tudni kell, hogy a település 2004. április 7-ig Szovátához tartozott, azóta önálló közigazgatási egység. 

 

Ajánló: Barangolásunkat e vidéken érdemes összekötni a következő állandósult kulturális-társadalmi eseményekkel: február végén a Kis-Küküllő Borrend több mint 20 éve megszervezi a balavásári borversenyt, ahova visszatérőként közel 100 bortermelő viszi el évente mintáit. A verseny ma az erdélyi borok egyik kiemelkedő megmérettetése. Ehhez kötődik a borlovagrend és a helyi önkormányzat által szeptember végén rendezett kelementelki szüreti mulatság. Április 24-e, Szent György napja körül többnapos rendezvénnyel ünnepel Erdőszentgyörgy, július végén pedig már a hatodik alkalommal került megrendezésre a város határában a Marosszéki Lófuttatás, ami a lovassportokat kedvelőknek kínál kikapcsolódási lehetőséget. Február közepén érdemes farsangkor egy napra kilátogatni Kibédre, Makfalván pedig már több éve nagyszabású székely majálist tartanak.