Február elején találkoznak a Bizottsággal

Az új EB nyitottabb (nem csak) a kisebbségi kérdésben

A minap regisztrálták az Európai Bizottság online rendszerében a Minority SafePack európai kisebbségvédelmi kezdeményezés aláírásait. Az RMDSZ által kezdeményezett, a FUEN által koordinált aláírásgyűjtés 2017 áprilisában indult, és a rendelkezésre álló egy év alatt összegyűjtött támogatói nyilatkozatok közül a 28 uniós tagállam szakhatóságai 1.128.385-öt hitelesítettek. Ezeket láttamozta az Európai Bizottság.

Vincze Loránt európai parlamenti képviselővel, a FUEN elnökével beszélgettünk erről. 

– Végre érdemi párbeszédre kerül sor az Európai Bizottsággal, mert nyolc év alatt, amióta létezik a Minority SafePack, még nem volt találkozónk, és mivel az aláírásokat hivatalosan benyújtottuk, a Bizottságnak kötelessége találkozni velünk. Nagy reményekkel nézek elébe, ugyanis a mi szempontunkból két fontos dolgot kell megbeszélni: az egyik, hogy miért indítottuk ezt a kezdeményezést, miért volt szükség Európában arra, hogy bizonyos kisebbségek jogairól törvények, szabályok szülessenek, miért kell pénzügyileg támogatnia az Európai Uniónak a kulturális és nyelvi örökség megőrzését; a második pedig, hogy mi az ehhez szükséges jogszabályjavaslatokat elkészítettük, minden, amiről úgy gondoljuk, hogy ebben az uniós keretben elkészíthető, bekerült a dokumentumba olyan formában, hogy azt el lehet fogadni. Ezt szeretnénk átadni, hogy foglalkozzék vele az Európai Bizottság. 

– Mi a következő lépés?

– A következő lépés a közmeghallgatás megszervezése lesz az Európai Parlamentben.

– Mikor találkoznak a Bizottsággal?

– Legkésőbb február első hetében kell találkozzunk, az aláírásokat január 9-én adtuk le, egy hónapon belül kell megszervezni a találkozót. 

– Kik vesznek részt rajta?

– A mi részünkről elsősorban a kezdeményezőbizottság tagjai, Kelemen Hunor, Hans Heinrich Hansen, a dél-tiroli kormányzó, a karintiai szlovén elnök és természetesen a FUEN elnöksége. Meglátjuk, a Bizottság részéről kik jönnek el. Várjuk a visszajelzést.

– Hogyan zajlanak le ezek a találkozók?

– Párbeszédet folytatunk. Mi elmondjuk a mondanivalónkat, ők válaszolnak, és utána tartanak egy közmeghallgatást az Európai Parlamentben, ahol mindenki, akit érdekel ez a téma – beleértve most már a parlamenti képviselőket is és a civil szervezeteket, amelyek eljönnek a meghallgatásra –, elmondhatja a véleményét. A lényeg az, hogy legyen utána egy plenáris vita, amely szabályozhat, hogy szülessen egy döntés. Akkor ez egy olyan dokumentum lesz, amelyet elfogadott a parlament, és akkor ez egy újabb érv a Bizottság számára, hogy törvényt alkosson, mert nyomós ok az egymillió polgári aláírás mellett, hogy a Parlament is úgy határozott: ebből legyen törvény. 

– Mi történik, ha a Bizottság azt mondja, hogy nem indít jogalkotást?

– Az nagyon szomorú lenne Európára nézve. Meg kellene vizsgálni, mit jelent ez az elutasítás, de én azt gondolom, annyira előrehaladtunk ezzel az üggyel, felépítettünk egy nagy európai együttműködést, hogy nem hinném, hogy a Bizottság elutasítaná. Már csak azért sem, mert maga a polgári kezdeményezés mint eszköz sosem ért még a végére. Korábban is volt négy kezdeményezés más témában, a Bizottság meg úgy döntött, hogy nem csinál semmit. Mi abban reménykedünk, hogy a miénk lesz az első, amivel bebizonyíthatja az új Európai Bizottság, hogy komolyan gondolja, hogy ezt az eszközt a polgároknak a végéig hasznosítják, a vége pedig az, hogy lesz törvény. 

– Milyennek látja az új Bizottságot?

– Úgy látom, hogy nyitottabb és pozitívabb, nem csak a kisebbségi kérdésben. Az elnök megígérte, hogy azokat a határozatokat, amelyeket elfogad a Parlament, komolyan veszik, és elindítják a jogalkotást. Eddig a Parlament által elfogadott határozatokat betették egy fiókba, és sose vették elő. Az előző mandátumban is volt olyan döntés, amely a diszkriminációellenesség mentén jogegyenlőséget kért a kisebbségeknek, a Parlament nagy többséggel elfogadta, a Bizottság pedig nem csinált semmit. Az új bizottsági elnök azt ígérte, hogy az ilyen jellegű indítványokat komolyan veszik, foglalkoznak vele.

– Egyébként ez egy fonák parlament, nem úgy működik, mint a nemzeti parlamentek: itt a Bizottságnak van kezdeményezési joga. De térjünk vissza a kezdetekhez…

– 2013-ban jegyeztük be, 2011 óta dolgozunk rajta, hosszú ideig pereskedtünk, hiszen az előző Bizottság elutasította a kezdeményezést azzal, hogy a kisebbségvédelemről szól, és nem akar ezzel foglalkozni. A bíróság viszont nekünk adott igazat, mivel a Bizottság meg sem indokolta rendesen, hogy miért utasította el. Ezután volt egy technikai megbeszélés a jogi osztállyal, ahol kiderült, hogy az általunk megfogalmazott 11 javaslatból kilenc elfogadható, jogi szempontból illeszkedik a szerződésekbe. A kilenc pontot regisztrálta a Bizottság, és 2017 áprilisában elkezdődhetett az aláírásgyűjtés. Egy év alatt sikerült összegyűjteni a több mint egymillió-kétszázezer aláírást. A következő lépés az volt, hogy be kellett jegyezni a Bizottságnál az aláírásokat. Mi 2018 áprilisában értünk el ehhez a pillanathoz. Tudtuk, hogy hamarosan vége a Juncker-bizottságnak, levelet is kaptunk Timmermanstól, aki azt írta, nem hajlandó velünk tárgyalni, amíg le nem adjuk az aláírásokat, és szinte biztosak voltunk abban, hogy el fogják utasítani. Ezért megvártuk az európai parlamenti választásokat és az annak nyomán felálló Bizottságot. Közben még volt egy per, amelyet Románia indított az Európai Bizottság ellen, amikor 2017 áprilisában regisztrálták a kezdeményezést. Ezt a pert is megnyertük, illetve megnyerte a Bizottság. Az Európai Bíróság első alkalommal írta le ennyire világosan, mint korábban soha, hogy az Európai Unió szakpolitikáiban a kisebbségvédelemről intézkedéseket lehet elfogadni.

– Az, hogy a FUEN elnöke, mennyire segíti a parlamenti munkában?

– A FUEN elnökeként az európai kisebbségekért végzett munkában nagy segítség, hogy európai parlamenti képviselő vagyok, olyan találkozókat, kapcsolatokat lehet kialakítani, amelyekre különben nem lenne lehetőség. Parlamenti képviselőként természetesen nagy segítség, hogy nem csupán az erdélyi magyarságot képviselem (természetesen elsősorban azt), de amikor egy európai ernyőszervezet képviseletében lépek fel, az ő nevükben is beszélek az őshonos kisebbségi jogokról, akkor nyilván sokkal bővebbek a lehetőségek.