Falunevek tarka világában

Megyei napilapunk Mi lesz veled, Poklos-patak? címmel részletes szaktanulmányt közölt pár nappal ezelőtt városunk vízszabályozásáról. A kimerítően részletes íráshoz a címlapra került egy vízrajzi térkép az érintett települések és patakok feltüntetésével. Kedvemre valóan mindegyik patak, folyó és település neve magyarul, mert nekünk, itt élő magyaroknak szólt a szakszerű ismertető. Csak egyetlen szépséghibán akadt meg a szemem: a Marosvásárhely és Koronka közötti kis település nevén – Kisbodon. Valóban írták egykor Kisbodonnak, 1521-ben egy kolozsmonostori hiteleshelyi jegyzőkönyvben, de a köztudatban már régóta Hagymásbodonként szerepel.

Számunkra, régi vagy frissen érkezett vásárhelyiek számára ismerős a név, hiszen már 1645-ben az arra járók a Bodoni úton mentek haza. Nekem a falunév kis jelzőjén akadt meg hirtelen a szemem. Az előnévre természetesen szükség van, mert úgy 40 km-re létezik egy másik Bodon: Mezőbodon, aminek az ott elemi iskolába járt, görögkatolikus papcsaládban nevelkedett fiúról adták mai román nevét: Papiu Ilarian. A Kisbodon akkor lenne logikus, ha létezne valahol Nagybodon, de ismereteim szerint csak Mezőbodon van és a Marosvásárhely mellett szorosan meghúzódó Hagymásbodon, amit románul Budiu Micként tartanak számon. Krónikás feljegyzésből tudunk még egy Bodon nevű településről valahol Pest megyében, de az a falu az idők során eltűnt. Éveken át sokféle változáson, huncut változtatásokon mentek keresztül Kárpát-medencei falvaink, főleg ami a nevüket illeti.

Egy távolabbi kedves településsel kezdem a felsorolást. Az egykori Jugoszlávia közepe táján, nem messze Belgrádtól, van egy magyar falu – Torontálvásárhely, aminek szerb neve: Debaljaca. Amikor először találkoztam könyvcímként leírt nevével, még így jelent meg hivatalos magyar neve:  a debeljácsai református templom története.

Szűkebb hazánkban, a mai Maros megyében is érdekesen jelennek meg – akár tudatos történelemformálással – faluneveink fordításokban. Oláhdellő neve Dileu Vechi, mintha az lenne a régebbi, az őshonos, míg Magyardellő Dileu Nou, holott egyszerre említik őket az első írásos emlékekben 1344-ben.

Még szemléletesebb a Szászrégen közelségében elterülő két Bölkény elnevezése. Úgy száz éve (egész pontosan decemberben lesz száz éve) jelent meg először így: Alsóbölkény, mert addig Magyarbölkény volt a neve. (Egyesek még száz év után is így mondják.) Hadd fejezzük be a pillanatfelvételnyi névtörténetet éppen a Szászrégen mellett lévő falvakkal, amelyek nevükben történelmet hordoznak: Petele neve németül Birk (habár az egykor ott élt szászok mind elvándoroltak). A mellette fekvő Magyarbölkény neve németül: Ungarisch-Birk, és a fölötte elterülő Oláhbölkény (ma hivatalosan Felsőbölkény) német neve Wallachisch-Birk. Bizony, így éltek egymás mellett századokon át békességben mifelénk szászok, magyarok és románok, s erről olyan szépeket mesélnek ősi, eredeti faluneveink.