2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szöveghű János vitéz-előadás az Ariel színházban

A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház egy rendhagyó János vitéz-előadással kapcsolódik be a Petőfi 200 rendezvénysorozatba. A március 18-ra időzített bemutató kapcsán Barabás Olga rendezővel beszélgettünk.

Mi volt a koncepció az elbeszélő költemény színpadra vitelekor?

– Ez egy rendhagyóbb rendezői munka, ami nem igényelt különösebb koncepciót, a fő cél ugyanis az volt, hogy Petőfi születésének 200. évfordulójára úgy állítsuk színpadra a János vitézt, ahogy a költő megírta, tehát a szöveg átírása, dramatizálása nélkül. Természetesen a terjedelem miatt vannak ennek buktatói, de mi felvállaltuk, mert ez egy olyan történet, amit mindig mesélünk, ami a miénk, hiszen ezen nőttünk fel. Valamilyen szinten mindenkin „átfolyik” a János vitéz, ha nem másként, akkor az iskolai magyarórák miatt, amikor meg kellett tanulni belőle néhány, máig megmaradt strófát. Ez egy közös történet, amit szerintem mindig újra kell mesélni. Petőfi egyébként nagyon sok instrukciót ad a mű megjelenítéséhez, mindig pontosan leírja, hogy miről van szó, ezért sincs szükség interpretálásra. A történet nagyon cselekménydús, ezt a színpad szempontjából zenével, megzenésített Petőfi-versekkel próbáltuk megtámogatni, sőt magának a költeménynek is egy-egy része énekelve van. Az Ariel színháznak egyébként van egy bábos János vitéz-adaptációja, így a kisebb nézők is megkapják a sztorit, de úgy gondolom, hogy a bicentenáriumhoz az eredeti szöveghez teljes mértékben hű forma az igazán méltó. 

Szövegvilág és zene harmóniája

Mit tudhatunk meg elöljáróban a színészi játékról?

– Egy nagyon komplex színészi feladatról van szó, amit Szabó Dániel kollégánk valósít meg. Ez egyrészt a szöveg terjedelme miatt jelent kihívást, másrészt abból a szempontból is újdonságnak számít a társulatunkban, hogy a mű minden szereplőjét Dani alakítja. Az elbeszélő költemény nyelvezete nem könnyű, ma már nem beszélünk így, bizonyos szavakat még kiejteni is nehéz. A szöveg szemszögéből egyéni műsornak tekinthető az előadás, mégsem nevezném annak, a háttér zenei aláfestését ugyanis a társulat többi tagja biztosítja. Nagyon sokoldalú kollégáink vannak, többen játszanak valamilyen hangszeren, és ezeket a képességeket jó ilyenkor megmozgatni. Mi több, nem egy bábszínész kimondottan erre az előadásra tanult meg bizonyos hangszereken zenélni. Feltétlenül meg kell említenem Kovács Károly zeneszerzőt, aki nagy türelemmel készítette fel a társulat tagjait a zenei rész megszólaltatására, ami szerves része az előadásnak, és legalább akkora feladat, mint a színészi játék. Rengeteg hangszer kap szerepet a darabban, elsősorban a citera, a hegedű, a gitár, számos ütőhangszer, zörgők, vagyis hangeffektusokat megfogó hangszerek, varázsdoboz, hangtál, illetve fúvós hangszerek, amelyeknek maga a formája is gyönyörű.

– Milyen kihívásokkal szembesült a társulat a próbák során?

– A legnagyobb feladat az volt, hogy élővé tegyük a szöveget, hogy ez ne egy vers, hanem egy történet legyen, amelybe a néző éppúgy bele tud vonódni, mint bármelyik előadás történetébe. Ez azért is nagy feladat, mert ott vannak a rímek, amelyeket természetessé, életszerűvé kell tenni. 

Homokanimáció és újrahasznosításból nyert díszletek

Beszéljünk kicsit a látványvilágról.

– Egészen sajátos az előadás látványvilága. Bizonyos etűdök homokanimációként jelennek meg, amit nagy örömünkre Cakó Ferenc grafikusművész, animációsfilm-rendező készített el. Ilyen formában mindenkit megcélzunk az előadással, a kisebb gyermekeket is, akik már végig tudnak ülni egy körülbelül 70-75 perces történetet, a felnőtteket is, és természetesen az ötödikes-hatodikos diákokat, akiknek házi olvasmány a János vitéz. Persze, nem arra akarjuk ösztönözni őket, hogy ha megnézik az előadást, már nem is kell elolvasni a művet. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a díszletek és a jelmezek mind újrahasznosított anyagból készültek. Múlt ősszel az egész színház megmozdult ennek érdekében, kerttakarítás, sövényvágás közben talált farönköket, ágakat hoztak be a darab hangulatához illő díszletvilág kialakításához. Ezekben az elemekben benne van az élet, olyan jó érzés ránézni egy farönkre, és arra gondolni, milyen jó, hogy nem égették el, hiszen önmagában annyira szép, hogy olyat nem lehet mesterségesen megalkotni. Távolabbról, 70 kilométerről is jöttek nyersanyagok, és vannak hozzájuk kapcsolódó szép történetek is. Valahol a Gyimesben például kidöntött a medve egy almafát, annak a maradványai is színpadra „lépnek” most. 

A János vitéz bemutatójára március 18-án, szombaton délután 6 órakor kerül sor az Ariel színház nagytermében. Ezt követően 20-án, hétfőn délelőtt 11 órától, 21-én, kedden délután 6 órától, majd 26-án, vasárnap délelőtt 11 órától látható az előadás. 

Fotó: Nagy Tibor

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató