Abszurdra hajazó az a burkolt politikai belharc, amely az alkotmánybíróság és a kormány között zajlik a bírák és ügyészek nyugdíjazását szabályozó új törvénytervezet kapcsán. Mint ismeretes, a Bolojan-kormány december elején vállalt felelősséget a parlamentben a bírák és ügyészek nyugdíjazását szabályozó új törvénytervezetért. Eszerint a nyugdíjkorhatár a korábbi 10 év helyett 15 éves átmeneti időszak alatt fokozatosan a jelenlegi 48 évről 65 évre nő. A jogszabályjavaslat azt is előírja, hogy a bírák és ügyészek nyugdíja nem haladhatja meg az utolsó nettó fizetésük 70 százalékát. A legfelsőbb bíróság közleményben fejtette ki álláspontját, miszerint többek között a kormány tervezete gyakorlatilag megszünteti a bírák és ügyészek különnyugdíját, sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, és ellentétes az alkotmánybíróság, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága korábbi döntéseivel.
Nem kívánok belemenni jogi vitákba, hiszen ezt valóban a szakértőknek kell eldönteniük, inkább a huzavona mögötti helyzetképre utalnék – de úgy tűnik, hogy ez egy újabb fricska a jogállamiságnak. Az intézkedést egyértelműen a PSD ellenzi, és ez nyilvánvalóvá vált akkor, amikor egy korábbi alkotmánybírósági ülésen, ahol szintén terítékre került ez az ügy, a PSD által jelölt bírák hiányoztak. Az is köztudott, hogy ezt a rendszert a PSD-kormány alakította ki, mint ahogy az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a korábbi PSD-, illetve a PSD-vel kényszerházasságra lépett PNL-kormányok halmozták fel azt a hatalmas adósságot, amelyet most vissza kell adni, és amiért meghozták a gazdaságélénkítő csomagokat. A jelenlegi helyzet kényszerében a Bolojan-kormánynak „felelősséget kell vállalnia” a bírákra vonatkozó törvénytervezetért, hiszen erre a nemzetközi fórumok is felszólították, de ha a dolgok mögé nézünk, azért „szemtelenül” nagyok a különbségek bizonyos társadalmi kategóriák között e téren, hogy csak finoman térjünk a tárgyra. És akkor ebből következik a kérdés, hogy ki a felelős azért, hogy az előző évek kormányai úgy gazdálkodtak a Romániának szánt uniós támogatásokkal, illetve egyéb, közberuházásokra szánt pénzzel, hogy ezek köddé váltak, vagy ahogy a népnyelven mondják „se pénz, se posztó”. A Recorder által az igazságszolgáltatásról nyilvánosságra hozott leleplező riportfilmben betekinthettünk abba, hogy miként működik, avagy őröl az igazságszolgáltatás malma. Hogyan ússzák meg felelősségre vonás nélkül az eurómilliókat sikkasztók, akik – csak úgy, „véletlenül” nyilvánosságra hozott hírek alapján – fel-fel bukkannak különböző politikusok társaságában, olyanokéban, akik az előző kormányokban is felelősségteljes funkciókat töltöttek be. S hogy ne menjünk messze a példáért, emlékezetes mozzanat volt a Marosvásárhely–Jedd–Nagyernye szakaszon megépítendő terelőút építőtelepének avatása, amikor Victor Ponta akkori miniszterelnök munkagépek jelenlétében hivatalosan elindította a munkálatokat, majd másnap eltűntek a telephelyről a munkagépek, és azóta is áll a munka. Pedig állítólag pénz is volt a kivitelezésre… Sajnos nem egy ilyen és ehhez hasonló esetről számol be időnként az országos híradó.
Ki az, aki jogi, pénzügyi felelősségre vonja azokat, akik elherdálták az ország pénzét, ha a legfelsőbb bíróság tagjai is különböző okokra hivatkozva elodáznak egy olyan döntést, amiért a döntéshozó, a kormány vállalja a felelősséget? Ha ilyen a mosdó, akkor milyen lehet a törölköző, amelynek meg kellene tisztítania az országot a kosztól?
