Évkezdés az Ariel színháznál

75 esztendő a varázslatok földjén

Tavaly szeptemberben 75. jubileumi évadát nyitotta meg a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház. Hogyan hatja át az ünnep a gyermekek és gyermeklelkű felnőttek közkedvelt találkozóhelyének új esztendejét? – Székely Katalin művészeti vezetővel egyebek mellett erről beszélgettünk. 

– Készül-e mostanában új előadás?

– Az év első bemutatója a Színek című csecsemő-előadás lesz Barabás Olga rendezésében. Ez egy nonverbális, zenés, interaktív produkció, amit március közepén mutatunk be. Tavaszra terveztünk egy új Gigi Căciuleanu-előadást is, amelyet a román és a magyar társulat színészeivel közösen vinne színpadra a világhírű rendező, egykori balettművész. A produkció egyelőre az előkészületek és az egyeztetések stádiumában van, nagyon szurkolunk, hogy meg tudjon valósulni.

– Milyen vendégjátékok színesítik az Ariel színház kínálatát?

– Számítunk néhány vendégelőadásra: Fabók Mancsi Bábszínháza A háromágú tölgyfa tündére című előadással márciusban, a pécsi Bóbita Bábszínház a Kacor királlyal, az egri Harlekin Bábszínház pedig A moll tündér álmával júniusban vendégszerepel nálunk, reményeink szerint utóbbiak már a jubileumi ünnepség keretében.

Kaposvártól Ankaráig

– Az Ariel társulata merre veszi idén az irányt, körvonalazódtak-e már a fesztiválszereplések? 

– A XI. Kaposvári Assitej Biennáléra a Bartal Kiss Rita rendezte Hókirálynővel és a Vidovszky György által, a Művészeti Egyetemmel együttműködésben színre vitt Árvácska című előadással neveztünk be. Ugyanezt a két előadást javasoltuk megnézésre az Uniter szakmai zsűrije számára is, ugyanis idéntől bábszínházi, illetve gyermekszínházi kategóriában is lesz Uniter-díjazott. Egy korábbi, szintén nonverbális, zenés csecsemő-előadásunkkal, az Évszakokkal beneveztünk a törökországi Ankarában megrendezésre kerülő, Kis hölgyek, kis urak elnevezésű nemzetközi fesztiválra. Az Árvácska című ifjúsági előadásunkkal jelentkezni fogunk a szegedi Thealter Fesztiválra és a potsdami Unidram 2024 fesztiválra is. Ezekre természetesen egyelőre csak jelentkezünk, de bízunk benne, hogy legalább néhány e tervek közül meg is valósul.

Ünnepi hét júniusban

– Térjünk kicsit vissza az imént említett jubileumi ünnepségre.

– Június második hetében szeretnénk egy kiemelt, fesztivál jellegű hetet szentelni a 75. évfordulónknak. Határozott elképzeléseink vannak ezzel kapcsolatban – hazai és magyarországi társulatok, előadások meghívása, az elmúlt 75 évünkről szóló dokumentumfilm bemutatása, kiállítások, szakmai beszélgetés stb. –, amíg azonban a költségvetésünk nem tisztázott, felelősségteljes ígéretet erre vonatkozóan nem tehetünk. De nagyon bízunk abban, hogy ez a 75 éves intézmény, amely a város és gyermekeink életének kiemelt szereplője, megkapja a megfelelő támogatást ahhoz, hogy szép, méltó ünnepet üljön.

Láthatóbbá tenni a társulatot

– A jubileumhoz kapcsolódik az Ariel múltidéző internetes beszélgetéssorozata, a Varázsdoboz is. Ennek ötlete hogyan született meg? 

– Tulajdonképpen már az egész évadot az ünnep szellemében indítottuk, és az új, igencsak jól sikerült előadások mellett arra is figyelni szerettünk volna, hogy láthatóbbá tegyük a társulatot, többet és személyesebbet mutassunk meg magunkból. Ennek első lépése és színfoltja a társulati fotózás volt, amit egy ún. werkfilm is kísért. Nagyon szerették, rengetegen nézték. Decemberben indítottuk útjára a Varázsdoboz című online beszélgetéssorozatunkat, amelynek szintén az volt a nem titkolt célja, hogy a közönség jobban megismerje mindazokat, akik a színpadon, a kulisszákban vagy akár az irodákban azon dolgoznak, hogy minden nézőnk, legyen az kicsi vagy nagy, maradandó színházi élményben részesüljön. A beszélgetések során emlékeket hívtunk elő egy képzeletbeli varázsdobozból, megidéztük az elődöket, a saját első botladozó lépéseinket és a nagy találkozásokat. Sokat nevettünk, de néhányszor elszorult a torkunk is. A múltidéző beszélgetéseket két nagyszerű, tehetséges és lendületes fiatal vezeti, Nagy-György Borbála újságíró és Dull Bence színészhallgató, akiknek a története személyesen is összefonódik a bábszínházéval. Mindamellett, hogy a szüleik révén itt „nőttek fel” a bábszínházban, nagyszüleik pályája és közös élete is innen indult el. Nagytatájuk, Székely Ferenc, a ’60-as években igazgatója volt az intézménynek, nagymamájuk, Székely M. Éva pedig pár évet bábszínészként dolgozott itt, még a színművészeti tanulmányai megkezdése előtt. Tehát nem véletlenül esett rájuk a választásunk, hiszen ezzel a személyes megközelítéssel és érintettséggel akartuk még szerethetőbbé és emberibbé tenni ezeket a történeteket. Úgy tűnik, hogy sikerült, mert sok pozitív visszajelzést kaptunk, valóban láthatóbbak lettünk, és ezt le is reagálják az emberek. A nézettségünk is egyre nő – már ezres nagyságrendű –, a közönség értékeli a nyitottságot, és a virtuális térben is szívesen eltölt velünk közel egy órát. A hétrészes sorozatból eddig három részt láthattak az érdeklődők.