Esterházy János, a mártír politikus életútja

Dr. Molnár Imre felvidéki származású történész, diplomata Esterházy János élete és mártírhalála című kötetét mutatja be április 14-én 18.00 órától a marosvásárhelyi Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termében. A rendezvény szervezője Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa. 

A szerző cikkeket, tanulmányokat és könyvet írt a szlovákiai magyarság történelméről, a lengyel–magyar történelmi kapcsolatokról, s egész munkásságán végigvonult Esterházy János életművének kutatása, amelynek eredményeit több nyelven közölte. A témáról rendkívül érdekes előadásokat tart nagy átéléssel és szenvedéllyel. Missziónak tekinti, hogy minél több emberrel megismertesse gróf Esterházy János életútját, aki a fényes politikai karrier helyett magára vette a kisebbségi sors keresztjét, s 12 évi politikusi pályafutás után, mérhetetlen szenvedések közepette haláláig hordozta. Molnár Imre szerint a felvidéki magyarok számára azt jelenti, mint az erdélyieknek Márton Áron püspök, s a magyar nemzet legtisztább vértanúi között van a helye. Élete a felvidéki magyarság helyzetét, szenvedéseit jelképezi. 

Csak az a nemzet érdemel jobb sorsot, akinek vannak példaképei – vallja dr. Molnár Imre. Esterházy János olyan példaképet jelent, akit fontos napjainkban is ismerni, amikor a kisebbségi helyzetben élő magyarok számára továbbra is időszerű sok minden abból, amiért a grófból lett politikus kiállt, majd vértanúságot szenvedett. Nevét igyekeztek kitörölni a nemzet tudatából, mivel hívő, keresztény államférfiként „a tömeggyilkos nácikat éppúgy megvetette, mint a tömeggyilkos kommunistákat, a népirtó Hitlert éppúgy, mint a népirtó Sztálint” – nyilatkozza Molnár Imre. 

Esterházy Jánosnak a trianoni békeszerződés után, az 1920-as években indul közéleti szereplése, amikor fellépett a magyarok visszaszorítása ellen. 1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt elnökének választották, s 1935-től Kassát képviselte a csehszlovák parlamentben, ahol önrendelkezési jogot, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. 1936-ban az Egyesült Magyar Párt elnöke lett, s mint Kassa képviselője, 1938 novemberében üdvözölte a bevonuló Horthy Miklóst. Ez lett később a legnagyobb bűne, annak ellenére, hogy a bécsi döntés után ugyanazokat a jogokat követelte a Magyarországon élő szlovákok számára, mint amit a csehszlovák parlamentben a magyaroknak. 

Híres magyar politikussá válhatott volna, de Szlovákiában maradt, s próbálta védeni a felvidéki magyarság érdekeit. Kiállt más kisebbségek (lengyelek, zsidók, sőt menekülő csehek és szlovákok mellett is), s 1942-ben a szlovák parlamentben nem szavazta meg a zsidók deportálását. Tiltakozott Magyarország hitleri megszállása ellen, amiért be is börtönözték, s 1944 végén szabadult.

 1945-ben az új csehszlovák hatóságoknál a kormányprogram magyarellenes pontjai ellen emelt szót. Ez a kormány fasisztának és háborús bűnösnek nyilvánította az ott élő kisebbségeket, németeket és magyarokat, s Esterházyt letartóztatták, majd átadták a szovjet megszállóknak, akik Szibériába száműzték. Személyében a szlovákiai magyarságot büntették meg. 1947-ben mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst halálra ítélték, ezért Szibériából hazaszállították. Súlyos tüdőbetegként a börtönből kórházba került, de ezúttal is visszautasította, hogy megszökjön. A halálos ítélet alól megmenekült ugyan, de életfogytiglani börtönbüntetést kapott, s több fogházat megjárva évekig kínozták, majd csonttá és bőrré soványodott rabként a mirovi börtönben halt meg 1957-ben. Nagy szenvedések közepette ezekben az években rendkívül mély hite éltette, ami a „lélek diadala volt az anyag fölött” – mondta a lánytestvére, aki utolsó látogatásakor földöntúli fényt látott a szemében.

A háborús bűnösként elítélt arisztokrata politikust 50 évvel a halála után sem sikerült felmentetni a súlyos vádak alól, bár Lech Kaczyński lengyel államfő a Polonia Restituta rangos posztumusz kitüntetést adományozta a felvidéki magyarság mártír politikusának, a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért. Nem mentették fel annak ellenére sem, hogy nemcsak nemzete, a magyarországi szlovákok érdekében is kiállt, s nagy álma a keresztény államokat tömörítő közép-európai szövetség volt.