Értékteremtők ünnepe

Vásárhely három meghatározó személyiségét, Kuti Márta publicistát, Bandi Árpád és Sebestyén Júlia matematika szakos tanárokat köszöntötte szombat délelőtt az EMKE Maros megyei szervezete.

Fotó: Kerekes Péter-Pál

Vásárhely három meghatározó személyiségét, Kuti Márta publicistát, Bandi Árpád és Sebestyén Júlia matematika szakos tanárokat köszöntötte szombat délelőtt az EMKE Maros megyei szervezete. A vártemplomi Diakóniai Otthon Bocskai-termében Kilyén Ilka színművésznő szólt az ünnepeltekhez, majd a Picinige gyermekzenekar bukovinai székely népdalokkal teremtette meg a hangulatot az Értékteremtők gálájához. A következő percekben el is kezdődött a laudációk sora.

Az anyanyelv védelmében

Kuti Márta munkásságát Bodolai Gyöngyi, a Népújság munkatársa méltatta.

– Kuti Márta szerkesztő, publicista ízig-vérig marosvásárhelyi. Fontos számára mindaz, ami ebben a városban történt és történik, karakteres, határozott véleményével valamennyi közérdeklődésre számot tartó vásárhelyi ügyhöz hozzászól, és tenni próbál a közöny, a gyávaság, a megalkuvás ellen. Nem fél kimondani az igazat, még akkor sem, ha a szellemi élet ismert képviselőivel vagy a város vezetőjével kell szembeszállnia. Nyugdíjazását követően született publicisztikájából egy bátor, határozott egyéniségű, kérlelhetetlenül őszinte közíró arcéle bontakozik ki. Nemcsak a legjobb értelemben vett lokálpatrióta, hanem igazi erdélyi értelmiségi is, aki tudja, hogy várunk, de ugyanakkor fegyverünk is az anyanyelv. Ennek védelmében cikkeivel és azok könyvbe összegyűjtött sorozatával akarja közelebb hozni at átlagolvasóhoz is ezt a felbecsülhetetlen kincset, amely gazdagságával, érdekességével, szépségével egész pályája során lenyűgözte – hallhattuk a laudálótól, aki az életpálya állomásainak felvillantása közben a Kuti Márta szerkesztésében megjelent több mint száz kötetből néhányat, illetve a publicista önálló könyveit is bemutatta. Az ünnepelt a Maros megyei EMKE kitüntetésének átvétele után elmondta, szüleinek, elsősorban édesapjának, majd azoknak az íróknak tartozik köszönettel, akik barátságukba fogadták, de olvasóiról sem feledkezett meg.

A Bolyaiak nyomdokain

Bandi Árpádról, a Bolyai-hagyatékot lelkesen kutató, védő matematikatanárról egykori tanítványa, Varga Csaba osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. A hajdani diák gyermekkori emlékekkel indította a laudációt, azt a sokrétű tevékenységet idézte fel, amelyet tanára a számok tudományának oktatása mellett folytatott. Szólt a színjátszó csoport és a kórus vezetéséről, az elektronikakör alapításáról, de az országos matematika- és egyéb versenyekről is, ahova Bandi Árpád tanítványai gyakran eljutottak.

– Nyugdíjazása után is foglalkozott matematikát szerető diákokkal, a ’90-es években a gyulakutai iskolába is kijárt tanítani. Az első tanárok között kapta meg a Farkas Gyula-emlékérmet – tette hozzá a méltató, majd a Bolyai-munkásság, -szellemiség terjesztéséről, a Bolyaiak ismeretlen családtörténeti adatainak felkutatásáról szólt, és kitért a két matematikus felmenőinek sírhelyén őrködő emlékjelekre is – a Bolyai Farkasné Árkosi Benkő Zsuzsa domáldi sírhelye köré emelt kerítésre, illetve a Bolyai János eredeti nyughelyét jelző kopjafára –, amelyek Bandi Árpád közbenjárása nélkül talán ma sem állnának a helyükön. Az ünnepelt a József Attila-i tanítással köszönte meg a kitüntetést: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”, majd mindazoknak köszönetet mondott, akik az emlékjelek felállításában a segítségére voltak. Ugyanakkor azt is felidézte, hogy amikor a Hunyadi László készítette Bolyai-plakettel különféle iskoláknál kopogtatott, egyes tanárok elutasították, míg mások minden teremben találtak helyet a plakettnek.

Vályi Gyula nevében

Kilyén Ilka Sebestyén Júliát az ünnepelt két kedvenc versével – Oláh Dénes: Motyogó, dr. Papp Lajos: Az én Miatyánkom – köszöntötte. A tanárnő munkásságát volt tanítványa, Domokos József egyetemi adjunktus méltatta. A hajdani diák a tehetségápolás terén elért kiváló eredményekről, az oktatói tevékenység hatékonyságáról, a számos kitüntetésről szólt, illetve azt is megjegyezte, hogy tanárnője nemcsak matematikát, hanem életfelfogást is tanított. Sebestyén Júlia küldetésének tekintette Vályi Gyula szellemi örökségének ápolását. 1994-ben alapította a marosvásárhelyi születésű matematikus zseni nevét viselő matematikai társaságot, amelynek célja – Vályi Gyula emlékének ápolása mellett – a magyar diákok folytonos, tanórákon kívüli felkészítése, ezáltal érvényesülésük elősegítése, a tanárok szakmai képzésének biztosítása, a Matematikai Lapok terjesztése és támogatása, illetve emlékversenyek szervezésével az ország különböző vidékein élő diákok együvétartozás-tudatának erősítése.

– 2005-ig semmi sem viselte Vályi Gyula nevét. 2005. január 25-étől Sebestyén Júlia közbenjárására emléktábla őrzi a matematikus nevét a Református Kollégium falán. Szintén neki köszönhető a szobor, amelyet 2012-ben a marosvásárhelyi vár mellett lepleztek le – tette hozzá a tanítvány, aki oktatója méltó követőjeként vette át a matematikai társaság irányítását.

Sebestyén Júlia a köszönetmondás után férjére, a pályáján igazi társként kísérő néhai dr. Sebestyén Dénesre emlékezett. A továbbiakban meg nem valósított terveiről szólt. Szerette volna, ha intézményt is elneveznek Vályi Gyuláról, de mivel ezen a téren akadályokba ütközött, azt reméli, hogy bár a Sapientia Egyetem egyik terme viselni fogja a matematikus nevét. Marosvásárhely legjelesebb szülöttére egy utca, illetve tér neve is emlékeztethetne – tette hozzá az ünnepelt, akit az együttlét végén az egykori pályatárs, az induláskor mellette levő Oláh Irén nyugdíjas tanárnő is köszöntött.

A köszönetünnephez a Fagyöngy citeraegyüttes és a jeddi citerások játéka adta a végszót. Az együttlét utolsó perceiben a fellépők közös éneklésre hívták a publikumot, aztán már fel is csendült a dal: Szeretnék szántani…