Olvasunk mi eleget? Ki az a mi? Hát mi, emberek, úgy általában. Nem! Biztos, hogy nem. Nem olvasunk, vagy nem eleget? Sokáig lehetne folytatni a szőrszálhasogatást, de valószínűleg mindig a negatív válasznál kötnénk ki. Általánosságban világ- és országos statisztikákkal bizonygatva igazunkat, szűkebb körben saját tapasztalatainkra alapozva. Egyik is, másik is lesújtó adatokkal szolgál. Egy 2024-es Eurostat-felmérés szerint Románia utolsó Európában a könyvfogyasztás tekintetében. A romániai válaszadóknak csak 29,5%-a olvasott legalább egy könyvet az utóbbi évben. Az EU-s átlag több mint 50%. Ezt a kimutatást egyébként a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár honlapján találtam. Ők jelezték azt is, hogy február 15. az olvasás napja volt országunkban. 2021-ben vezette be ezt Románia. Egyelőre nemigen érezhető a kezdeményezés jótékony hatása. Él bennem a remény, hogy mi, romániai magyarok ennél valamivel jobban állunk. De lehet, hogy mint annyi minden másban, ebben is tévedek. Bár az a tény, hogy a vásárhelyi könyvvásár szervezői már meghirdették az idei, a 32. könyves ünnep időpontját, 2026. november 12–15-öt, némi optimizmusra ad okot. Mi, itteniek talán mégis némileg többet áldozunk az olvasás oltárán, mint azok, akik Románia más régióiban élnek. De nem eleget! Ezen az sem változtat, hogy a jelek szerint egyre számosabb az olyan kisközösség, tömörülés és egyén, amely/aki növelni szeretné az olvasási kedvet, elmélyíteni a könyvek iránti igényt. Ehhez persze elkerülhetetlen az önvizsgálat. Meg is változtatom a jegyzetnyitó kérdést. Tehát: olvasok-e eleget? Aligha. Pedig olvasok rendületlenül, de nem annyit, amennyit kellene. Illetve nem azt, amit szeretnék. Miközben ezerféle más foglalatosság és kütyü köti le az időmet, figyelmemet, energiáimat, hosszú, nagy regények olvasására ritkán futja. Pedig mennyi kiváló regényt kínál folyamatosan a könyvpiac! És hódítón grasszál a paradoxon: minél több a figyelemelterelő tényező és a megszelídítendő műszaki, digitális eszköz, annál vastagabbak a figyelmünkre pályázó kiadványok. Így aztán az ember tényleg sosem éri utol magát. Csak áhítozik, hogy rávethesse magát valamelyik szépprózai újdonságra, egy-kettőre felfutó sikerkönyvre.
Nem véletlenül jutott mindez eszembe. Ma van a magyar széppróza napja. A Magyar Írószövetség 2018-ban nevezte ki február 18-át, Jókai Mór születésnapját a magyar széppróza ünnepévé. A költészet József Attilához kötve, 1964-től kapta meg a maga napját, április 11-ét, 1984-től a magyar dráma napjáról is megemlékezünk szeptember 21-én, Az ember tragédiája ősbemutatójának évfordulóján, természetes, hogy a széppróza sem maradhatott ki ebből az ívből. Jókai Mór születésnapja azért alkalmas a próza ünnepének a megrendezésére, mert írói életműve a mai napig a magyar irodalom egyik legnagyobb, megkerülhetetlen teljesítménye. A döntés nyilvánvalóan vitákat is kiváltott, hiszen a magyar irodalomnak több más olyan nagy formátumú és jelentőségű prózaírója volt, akik életművéhez kapcsolni lehetett volna ezt az ünnepi alkalmat. Számításba jött Mikszáth, Móricz, Krúdy Gyula neve, munkássága is, és különös hangsúllyal az Esterházy Péteré, de végül Jókai mellett döntöttek. Azóta ezen a napon sokfelé ünnepelnek az irodalombarátok, főleg a Jókai Mórt idéző emlékhelyeken. De nem csak, hiszen a mai magyar széppróza ugyancsak bővelkedik kiváló írókban, nagyszerű művekben. Elég példaként a két magyar Nobel-díjas alkotót említeni. De Kertész Imre és Krasznahorkai mellett, a magyarországi és nemzetközi sikerlistákra kapásból hivatkozva, még jó pár névvel példálózhatnánk, ha az elismerést hoznánk szóba. Akit most aktuálisan fénybe állítanánk hirtelen, az Bodor Ádám, a nemzet művésze. Vasárnap tölti a 90. életévét. 1936. február 22-én született Kolozsváron. A rövidformák nagymesterének születésnapjára jelenik meg az összegyűjtött novelláit tartalmazó Behavazott lábnyomok című kötete. Ebben a sorrendet – a Magvető Kiadó jelzése szerint – a szerző alkotta meg: a ritmus felülírta a puszta kronológiát. A könyvet február 24-én Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatják be. A szerzővel a kötet szerkesztője, Szegő János beszélget. Az estnek nyilván erdélyi vonatkozásai is bőven lesznek. Az ünnepeltet Dragomán György és Kiss Tibor Noé köszönti. A novellákból Szikszai Rémusz olvas fel. Közreműködik Márkos Albert. Isten éltesse Bodor Ádámot!
