Az ostobaság sokba kerül. Ha dölyfösen agresszív, még többe. Nálunk az utóbbi az uralkodó, ennek isszuk évek óta a levét.
Az ostobaság sokba kerül. Ha dölyfösen agresszív, még többe. Nálunk az utóbbi az uralkodó, ennek isszuk évek óta a levét. Sebaj, mondják, jut rá pénz elég! A mi zsebünkből persze. Így minden agyrém büntetlenül kivitelezhető. Csak némi hatásköre és elég hatalma legyen a fantazmagória kiagyalójának. Ami mögött nyilván mindig valamilyen hátsó szándék is rejtőzködni próbál. Kerül, amibe kerül. Nincs nap, hogy ne ütköznénk ilyen jelenségbe. Helyi, országos, nemzetközi viszonylatban. És mennyi mindent észre se veszünk! De ha igen, és felzúdul a közvélemény, azonnal beindul a ködösítő művelet, felbukkannak az ügyeletes bűnbakok, az igazi bűnös igyekszik elvegyülni a tömegben. Közben az okozott anyagi és erkölcsi veszteség kárörvendő vigyorral hatványozódik. A példák vég nélkül sorolhatók. A napokban többször vitt el az utam a sokat megért Görög-ház előtt. A komoly kiadással felújított és kakaduszerű tarkasággal megcsúfolt műemlék épület homlokzatát elkezdték újrafesteni. Hatott a médiában is lecsapódott közfelháborodás. Mázolnak, lakkoznak a fiúk, de ebből már sosem lesz olyan eredmény, amilyet joggal elvárhatnánk. Apropó jog, fizet, megfizet-e valaki az ostoba hibáért? Vagy: minap jelentették be, hogy phüj, phüj, nem jár, indulhat az újratervezés, az óriási befektetést igénylő marosvásárhelyi terelőút nem olyan lesz és nem pont ott, amilyennek és ahova tervezték, majd csinálni kezdték. Változtatni kell az elképzelésen, aztán csak elkészül valamikor, ha elkészül, sokkal később a vártnál, és nyilván a kiadások sem maradnak a régi szinten. Hogy máris tekintélyes summákat fektettek a kényszeredetten végzett munkálatokba? Ugyan kérem, kicsiségeken ne akadjunk fenn! Ugye a Nagyenyed–Marosdécse közötti autópályaszakaszt se tudták átadni a számtalan kapitális hiba miatt, mégse dőlt össze a világ! És a vásárhelyi repülőteret éveken át lehetetlen helyzetbe hozó felelősök is szem elől vesznek a kombinát vagy mi a csuda sűrű ködében. Mi, tehetetlen utazni vágyók pedig csak azt halljuk, olvassuk, milyen távlatosan próbálják fejleszteni a szomszédos megyékben a korigényekhez igazított reptereket. Tudjuk, országos viszonylatban is aratnak a „vén huncutok és gonosz ostobák”. Egyik jön, másik megy. Hasznunk nem válik belőle. A sokat szidott kormányfő végül is beadta a derekát, lemondott. Nem azért, mert mi kértük a magyarságot fenyegető és megfélemlíteni akaró, minősíthetetlen kijelentése miatt. A kormányzó párt belharcai okozták, a náluk bekövetkezett „hosszú kések éjszakája” váltotta ki kényszertávozását. És hozták a lakosság nyakára a mélyülő kormányválságot, aminek a következményei hosszasan és igen károsan vethetik majd vissza az országot. Az ostobáknak ez nem fáj, ők majd meglesznek valahogy. Az anyagi hátterük biztosított, s ha nagy a baj, egy ideig meghúzzák majd magukat valamelyik egzotikus világrészen, mondjuk, a trópusokon. Hogy ki lesz az új kormányfő, mit tesz majd az államelnök, milyen irányba torzulnak a dolgok Romániában, az előbb-utóbb eldől valahogy. De az biztos, hogy ha hirtelen itt teremhetne a hírhedt maffiózó, Al Capone, eléggé össze kellene kapnia magát, hogy felkerüljön az élvonalba. Azért említem éppen őt a sok bűnöző közül, mert 1899-ben ezen a napon született. És szintén január 17-én, de korábban, 1547-ben koronázták minden oroszok cárjává és nagyfejedelmévé Rettegett Ivánt. Ha ő jelenne meg itt hirtelen, mi lenne? Semmi. Az itteni ostobákat semmi sem képes megrettenteni.
