Erdővidékiek találkozója
Már tizenöt éve, hogy a marosvásárhelyiek egy kis csoportja szeptember utolsó szombatján összegyűl.
Már tizenöt éve, hogy a marosvásárhelyiek egy kis csoportja szeptember utolsó szombatján összegyűl és feleleveníti: „Erdő-vidék az én hazám. Ott szült engem az én anyám”.
Így történt ez szeptember 28-án is a Bod Péter Tanulmányi Ház éttermében. Az a néhány ember az év folyamán ritkán vagy egyáltalán nem is találkozik a város forgatagában, de ezen a napon együtt dobban a szívük és egymásra mosolyognak. Mélyek a gyökerek és jólesik beléjük kapaszkodni. Ilyenkor felvillannak az emlékezetünkben a gyermek- és ifjúkori történések, arcok, akik meghatározó szerepet töltenek be jellemünk formálásában, akiktől maradandó értékeket kaptunk, s akik előtt gondolatban mindig fejet hajtunk.
Ennek a meghitt találkozónak az értelmi szerzői a Barótról elszármazott Ambrus Viola, Ráduly Béla és dr. Deák István voltak, szervezője pedig minden évben a fiatalabb nemzedékhez tartozó Berszán Vilmos mérnök, aki a találkozót a 33. Zsoltár egy idézetével kezdte. A találkozó során egymás után kértek szót a résztvevők, megnyíltak a szívek, és sorsok tárultak fel, sikeresek vagy kevésbé sikeresek, de mindenikből a szülőföld szeretete és a jóízű székely humor sugárzott. És amikor Ilyés Imre elektromérnök számítógépén megjelentek a régi fotók emberekkel, házakkal, melyek már csak emlékeinkben élnek, úgy éreztük, valóban hazaérkeztünk.
A rendezvényen részt vett Hoffman Edit, a baróti múzeum dolgozója, aki az „otthoniak” üzenetét hozta.
A jól sikerült összejövetelhez hozzájárult a jól sikerült ebéd is. Köszönet Jakab Istvánnak, a tanulmányi ház vezetőjének az odafigyelésért és a finom falatokért.
Bár Marosvásárhelyen sok erdővidéki él, a rendezvényre nem mindenki jött el. Üzenjük nekik: jövőre érdemes lesz eljönni, szeretettel várjuk.
Radványi Hajnal
