Erdélyi író- és művészportrék Budapesten

Aki ott jár, annak a budai várat is feltétlenül érdemes felkeresnie. A Magyar Nemzeti Galériában továbbra is megtekinthető a Sors és jelkép című nagy, erdélyi képzőművészeti kiállítás, amelyről többször is szóltunk mellékletünkben.

Aki ott jár, annak a budai várat is feltétlenül érdemes felkeresnie. A Magyar Nemzeti Galériában továbbra is megtekinthető a Sors és jelkép című nagy, erdélyi képzőművészeti kiállítás, amelyről többször is szóltunk mellékletünkben. De a Várkert Bazár Déli palotája is érdekességgel várja a látogatókat: Kultúrportrék Erdélyből címmel Kaiser Ottó fotóművész író- és művészportréiból nyílt ott tárlat, augusztus 31-ig látogatható. Múlt keddi lapszámunkban MTI-tudósítás alapján közöltünk róla részleteket lapunkban. A kiváló fotós nem csak nálunk örökített meg számos jellegzetes pillanatot szellemi nagyjaink életéből, mondhatni az egész világot bejárta, hogy elkészítse, egybegyűjtse az anyaország határain túl élő magyar írók, költők, műfordítók, irodalmárok arcképét. Fotóiból Határtalan irodalom címmel több kötetet is megjelentetett, önvallomásokat, írásrészleteket társítva a képekhez. A Sütő András-portrék közül ragadunk ki ma egyet, az író szövegével együtt, akár arcképhármasnak is tekinthető:

„Zsögödi Nagy Imrének nem sokkal halála előtt készült grafikája édesanyámról. Akkor – Pusztakamaráson – azt mondtam neki, atyai barátomnak járó tisztelettel: – Imre bácsi! Míg rajzoltad, édesanyám a párna alatt őrzött mosolymaradékából is feléd villantott néhányat, hiszen módfelett örül a látogatásodnak. Akkor hogy lehet mégis, hogy ilyen gondlepetten szomorkás ez a portré? – Hát az úgy van, barátom – mondta Imre bácsi –, hogy én festő vagyok, nem fotográfus. Én Berta néninek nem a futó mosolyait, hanem a sorsát rajzoltam meg. Mondd, hogy nem ilyen az élete! Akkor a fájó felismerések csöndje borított el minket néhány pillanatra.”